Szerte a világon tízmilliók tényleg elhiszik, hogy kicsi titkos társaságok döntenek a világ nagy ügyeiről. De meghívása helyett miért nem inkább az a baj, hogy túl ritkán hívják meg Martonyit a Világkormányba? (Fotó: Pelsőczy Csaba/fidesz.hu)
"Hogyan bízhatja a kormány a külügyi tárcát egy olyan személyre, aki részt vesz a - egy jól körülírható érdekkört képviselő - Bilderberg-csoport ülésein?" - ezt a kérdést tette fel Martonyi János külügyminiszter-jelölt bizottsági meghallgatásán a jobbikos Gyöngyösi Márton.
A Véleményvezért először szíven ütötte a kérdés, pedig nem kellett volna. Bármekkora sületlenség is, Gyöngyösi Márton kérdése egy, a szavazók számottevő része által is vallott hiedelemvilágot tükröz.
Bildermicsoda?
A világ minden fő ügyéről egy szűk, ámde nagyon titkos kör dönt, saját gazdasági érdekeik, vagy egy Nagy Gonosz Terv megvalósítása érdekében. Ez az az alaptoposz, mely rengeteg variácóban terjedt és - köszönhetően az internetnek - terjed egyre gyorsabban. Trilaterális Bizottság, szabadkőművesek, illuminátusok, vagy éppen a Bilderberg-csoport: rengeteg ilyen és ehhez hasonló nagyhatású mítosz született, hol kevesebb, hol pedig semmiféle valóságmaggal.
Közös bennük, hogy a világ feltételezett urai valamiért imádják a titkos társaságokat és találkozókat. Persze, azért annyira sosem titkosak, hogy néhány jól értesült ne tudja fellebbenteni a fátylat mindenről, még a titkos célokról is, amiket megbeszélnek.
Szerte a világon tízmilliók, és nálunk is bizonyára tíz- és százezrek tényleg elhiszik, hogy ezek a kicsi titkos társaságok döntenek a világ nagy ügyeiről. A jelenség egyik igazi gyöngyszeme volt, amikor a Matulán megjelent Energiamezők Magyarországon című cikk sokezer honfitársunkat győzte meg arról, hogy a magyar politikát egy gázmezők megszerzésére irányuló összeesküvés mozgatja.
A titkos Világkormány lehetetlenségéről
Most viszont csípjük meg magunkat és nézzük a tényeket! A világ elképesztően nagy, bonyolult és rengeteg független személy tevékenykedik benne: az ő tetteik eredőjét lehetetlen előrelátni. Bármilyen terv ennek irányítására nevetségesen reménytelen vállalkozás volna.
Száz évvel ezelőtt, az I. világháború után rengeteg spekuláció jelent meg azzal kapcsolatban, hogy a nagy vérontást valójában a fegyvergyárosok tervezték el és provokálták ki. A kommunisták és anarchisták által vadul terjesztett elmélet látszólag nagyon meggyőző volt. Az I. világháború ugyanis teljesen irracionális és önsorsrontó volt valamennyi európai hatalom számára, miközben a hadibeszállítók mind-mind nagyon sok pénzt kerestek. A levéltárak megnyitása és a vonatkozó visszaemlékezések összegzése óta persze tudjuk, hogy a nagy világégéshez ütköző érdekek, információhiány, félreértések és félreértelmezések sorozata vezetett.
Amiben persze semmi meglepő nem kellene, hogy legyen, hisz mindez az emberi természetből fakad. Egy vállalat, egy település vagy egy ország ügyei esetében is ezek a tényezők befolyásolják a dolgok – szerencsés vagy szerencsétlen – alakulását.
Ezzel szemben a kizárólag a „kinek az érdeke lehetett?” kérdésből kiinduló elméletek mind-mind ugyanabba a klasszikus érvelési hibába, a post hoc ergo propter hoc (utána, tehát miatta) jelenségbe szaladnak bele.
Most akkor mi a helyzet Martonyival?
Martonyi válasza szerint egyszer hívták meg a Bilderberg-csoportnak nevezett, befolyásos politikai és gazdasági vezetőkből álló, rendszeres éves találkozót szervező csoport egyik összejövetelére. Ahogy számos egyéb hasonló, fontos embereket felvonultató, csak éppen kevésbé misztifikált találkozón részt vett már – külpolitikusként ez a munkája. Gyöngyösi szerint azonban ez a meghívás kizárja Martonyi alkalmasságát a külügyminiszteri posztra: mert nyilván a titkos Világkormány érdekeit szolgája.
A Véleményvezér viszont más problémákat lát.
Egyrészt elképesztő, hogy a magyar parlamentben egy olyan figura ülhet, aki nulla tényalappal, összeesküvés-elméletek vádjai és az internetes folklór alapján nyilvánosan alkalmatlannak minősít valakit. Másrészt ez az illető a Külügyi Bizottság tagja, vagyis elméletileg ő számít a pártjában nemzetközi ügyekben tájékozottnak (ő a Jobbik külügyminiszter-jelöltje is!).
Végül, de nem utolsó sorban: miért nem azon siránkozik inkább Gyöngyösi, hogy kicsi Martonyi és rajta keresztül Magyarország befolyása, hiszen túl ritkán hívják meg a Világkormányba?
Továbbra is támogatjuk a kisebb parlament gondolatát!
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-oldalához!
Hozzászólás előtt olvasd el moderációs elveinket!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.