Nem is lehet kérdéses, hogy Erdély Romániához csatolását nem lehet a magyar Nemzeti Színházban megünnepelni. Egy kiemelten fontos közintézmény vezetőjének Alföldi alkalmatlan. (Fotó: Wiki)

Felháborodást váltott ki, hogy Alföldi Róbert hozzájárult ahhoz, hogy a budapesti Nemzeti Színházban előadással és állófogadással ünnepeljék meg a román nemzeti ünnepet. Ha valaki esetleg nem tudná, ez Nagy-Románia megalakulásának, Erdély Romániához való csatolásának az ünnepe. A színházigazgató azzal érvelt, hogy ez az esemény is segíthet abban, hogy a két ország közeledjen egymáshoz.
Az indoklás végtelenül ostoba, maga az eset pedig ízléstelen – és bár azóta Alföldi a tiltakozás hatására lemondta a rendezvényt, ennek az esetnek konzekvenciái kell, hogy legyenek.

Mi a probléma?

Józan ember számára nem is lehet kérdéses, hogy Erdély Romániához csatolását nem lehet a magyar Nemzeti Színházban megünnepelni. A Nemzeti Színház nem csupán egy a számos színház közül, hanem az ország első számú színháza, és egyben kiemelten fontos állami intézmény. Egy ilyen intézményben pedig nem ünneplünk olyan eseményt, amely a magyar nemzet számára az egyik legnagyobb történelmi csapást jelenti. Ha ezt valaki nem érti, az vagy érzéketlen sok millió magyar ember élettragédiája iránt, vagy egyszerűen csak buta.

Sokan persze a jobboldalon most úgy gondolják, ez is tudatos provokáció, valamiféle „liberális fricska”. Bárcsak az volna! Attól félünk, a valóságban Alföldi Róbert teljesen komolyan gondolta, hogy egy ilyen esemény pozitív üzenetet jelentene és jótékony hatással lenne a két nemzet viszonyára. Alföldi kicsit olyan, mint a ciki déli nagypapa Amerikában, aki nem vette észre, hogy a világ rengeteget változott, és még most is (jobb esetben) négernek hívja az afro-amerikaiakat. Valakinek meg kellene mondania Alföldinek is, hogy az ilyen szövegek mostanra vállalhatatlanok. Tizenöt éve is ciki volt, de mostanra talán egy ország tudja: a nemzeti megbékélés nem azonos az egyoldalú nemzeti önfeladással!

Alföldi közismerten szeret meghökkenteni és provokálni, a művészi újszerűség híve. Hogy ő egy komoly művész, sőt zseni, aminek rajongói mondják, vagy egy túlértékelt ripacs, ahogy sokan mások gondolják – majd az idő eldönti. Azt azonban leszögezhetjük, hogy a mostani eset után, melynek művészetéhez nincs sok köze, nem kell várnunk: Alföldi ugyanis világosan bebizonyította, hogy egy kiemelten fontos közintézmény vezetőjének egyszerűen alkalmatlan.

“Nemzetek közeledése”?

Hogy a román félnek mi lehetett a motivációja, amikor a budapesti Nemzeti Színházat választották ki nemzeti ünnepük budapesti megünneplésére (egy pillanatra mindenki képzelje el, hogy a Nemzeti Színház mondjuk román nemzeti színekkel van feldíszítve), az külön megérne egy misét. Erről nyilván sokkal kevesebbet tudhatunk, de az valószínűtlen, hogy a „nemzetek közeledése” vezette volna őket: ugyanis ha egy kicsit is odafigyelnének az Erdély-kérdés magyarországi érzékenységére, nyilván eszükbe sem jutott volna egy ilyen abszurd ötlet. Ahogy a magyar félnek sem jut eszébe a Román Nemzeti Színházban Trianon-emléknapot tartani.

De a hibát ne csak a román oldalon keressük: Alföldiék aktív közreműködése nélkül most nem létezne a probléma.

Mit lehet tenni?

Az igazi baj az, hogy nem ez lett volna az első eset, amikor magyar közintézményeket finoman szólva nem rendeltetésszerűen használnak. A hasonló intézményeket a világon szinte mindenütt kiadják különféle rendezvényekre, ám normális országokban arra is odafigyelnek, hogy mire. Magyarország azonban közismerten egy olyan hely, ahol erre magasról tesznek: nálunk például még a Festetics-kastélyban is lehetett pornót forgatni.
Könnyen lehet, hogy a mostani eset mögött is valójában a tipikus magyar bürokrata nemtörődömség állt. Azon sem lennénk meglepve, ha kiderülne, hogy a színház részéről a döntés meghozatalában részt vevő vezetők egyszerűen csak örültek a pénznek és nem érdekelte őket, vagy nem is tudták, hogy mit jelent Magyarország számára a román nemzeti ünnep.

Ez a mentalitás valószínűleg nem változik meg rövid időn belül, ezért más megoldás is kell az ilyen problémákra. A Véleményvezér javasolja egy olyan testületet felállítását, mely a fontosabb közintézmények bérbeadása előtt megvizsgálja, hogy ki és milyen célra akarja használni az adott intézményt, majd mérlegeli, hogy mindez összeegyeztethető-e az intézmény céljaival és presztízsével. De Alföldinek akkor is mennie kell.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!