Ha a terv tényleg nem más, mint aminek a kereteiről az Index írt, akkor egyszerűbb lett volna Oszkó Pétert átemelni a kormányba, és megspórolhattunk volna nyolc hónapot magunknak. (Fotó: Guy Martin/WSJ)
Amennyiben hinni lehet az Indexen kiszivárgott információknak, mára többé-kevésbé kialakult a nevezetes februári intézkedések struktúrája. Ha valóban ezek a lépések valósulnak meg, akkor kijelenthető, hogy az elmúlt nyolc hónap semmilyen szempontból nem érte meg.
Hogyan nézhet ki a februári csomag?
A cikkben szereplő információk szerint a csomag egyharmada bevételnövelésből, kétharmada kiadáscsökkentésből fog állni.
A bevételi oldalon nincsenek óriási meglepetések, az elmúlt húsz évben már jól megszokott módszer szerint ismét kiválasztanak pár területet, amit jól meg lehet sarcolni. Pikáns a helyzet a Bajnai-kormány által eltörölt egészségügyi járulék esetében, mely az értesülések szerint lényegében ismét visszakerülne a rendszerbe. Különös, hogy egy olyan kormány, amely az adócsökkentésre és az egymillió új munkahely ígéretére építi gazdasági kommunikációját, az első adandó alkalommal egy kis munkaerőköltség-növelést is végrehajt. Már ha a vonatkozó információk helyesek.
Ami a kiadási oldalt illeti, az értesülések szerint itt még istenigazából semmi nem dőlt el, csak az, hogy négy területet vesz célba a kormány: gyógyszerkasszát, a rokkantnyugdíjasok kiadásait, az utazási kedvezményeket és a munkanélküli ellátást. Ha azt mondjuk, ebben semmi meglepő nincs, finoman fogalmaztunk, hiszen az elmúlt húsz évben mindenki ebből a négy forrásból kereste a kiadáscsökkentési lehetőségeket.
Mi a baj?
A probléma az, hogy a körvonalazódó csomag a rendelkezésre álló információk alapján logikáját tekintve semmiben nem fog eltérni a Bajnai-kormány hasonló lépéseitől. A gyógyszerkassza megvágása pedig gyakorlatilag az elmúlt húsz évben szinte minden pénzügyminiszternek az egyik kedvenc célpontja volt – ami nem mást jelent, mint hogy ezeknek a kiadásoknak a csökkentése illúzió.
A kormány hiába deklarálja, hogy szigorú lesz, ha az intézkedéseket végrehajtani hivatott rendszer nem alkalmas arra, hogy egy ilyen jellegű intézkedéscsomagot valóban végre is tudjanak hajtani.
Itt van például a gyógyszerkassza csökkentésének terve, amely elméletileg a generikus termékek felé való orientálással valósulna meg. A Véleményvezér most hajlandó fogadni bárkivel, hogy ennek meglépése után úgy háromnegyed évvel majd arról olvashatunk, hogy üres a gyógyszerkassza, és a kormánynak újabb pénzeket kellene beletennie, különben nem lesz több támogatott gyógyszer Magyarországon. Természetesen nem kétséges, hogy egy ilyen helyzetben hogyan fog a kormány dönteni.
Vagy említhetnék az államigazgatás, a bürokrácia költségeinek csökkentését. Ezt mindenki meghirdeti, de a gyakorlatban csak a legritkább esetben sikerül ebből bármi is. Emlékszünk még a tavaly júniusi bejelentésre, mely szerint 48,2 milliárd forintot spóroltak volna állami fizetéseken még a tavalyi évben? Fél milliárd sem valósult meg belőle.
Mi lesz ebből?
Meg kellene végre érteni, hogy Magyarországon érdemi kiadáscsökkentést a költségvetésben vagy óriási politikai költség árán, vagy sziszifuszi, alulról felfele építkező, fokozatos átalakítás segítségével lehet már csak megvalósítani. Ha lenne más út, akkor azt mondjuk Draskovics Tibor vagy valamelyik elődje is megtalálta volna.
Továbbá bebizonyosodott az is, hogy menthetetlenül naivak vagy optimisták azok, akik abban reménykedtek, hogy az elmúlt nyolc hónap kiszámíthatatlannak tűnő és látványosan koncepciótlan gazdaságpolitikája ellenére a háttérben gőzerővel készült a nagyon alaposan végigszámolt és innovatív megoldásokat tartalmazó Nagy Terv. Ha ugyanis ez a terv nem más, mint aminek a kereteiről az Index írt, akkor egyszerűbb lett volna Oszkó Pétert átemelni a kormányba, és megspórolhattunk volna nyolc hónapot magunknak.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.