Február 15-ből március és április közepe lett. Bejelentés ezen a héten, vagyis mégsem, csak a jövő héten, vagy valamikor. Ugyanaz a szerencsétlenkedés, amit az előző kormányoktól megszoktunk. (Fotó: Kovács Attila/Index)
Szijjártó Péter keddi sajtótájékoztatóján kijelentette, „zajlanak az egyeztetések és a konzultációk a strukturális reformokról szóló végleges előterjesztés ügyében, amelyet a kormány a hét végén tárgyal meg, és a jövő hét elején mutat be a nyilvánosságnak.” Szijjártó ezzel Nagy Anna kormányszóvivő egy nappal korábbi szavait írta felül, aki hétfőn még azt állította, hogy a kormány szerdán tárgyalja második olvasatban a strukturális reformokat, valamiféle bejelentésekre pedig már csütörtökön sor kerül.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a februári reformokkal valami nagyon nincs rendben.
Hogyan jutottunk ide?
Rég vártak befektetők annyira magyar kormányt, mint amennyire a Fideszt várták tavaly tavasszal: több éves szánalmas szerencsétlenkedés után végre jött egy politikai erő, melynek van társadalmi támogatottsága és jogi lehetősége arra, hogy valódi változásokat, hosszú távú átalakításokat vezessen be Magyarországon. Ráadásul a Fidesz komoly dolgokat ígért: átfogó reformokat, kiszámítható gazdaságpolitikát, munkahelyteremtést. Az eufóriát követően mindenki várta a nagy bejelentéseket, a komoly programokat, strukturális átalakításokat, de azok csak nem akartak érkezni.
A befektetők egyre hangosabban kezdték kérdőre vonni az új kormányt, hogy fel van-e egyáltalán készülve a kormányzásra. Válaszként a kormányzati padsorokból elkezdték sugdosni, hogy „várjuk meg az önkormányzati választásokat! Majd utána belevágunk!”. Így telt el négy hónap, de az újabb választási siker után is elmaradtak a nagy bejelentések. Pontosabban érkeztek, de azok nem valódi rendszerszerű átalakításokról, hanem multikat sújtó különadóról, bankadóról, magánnyugdíj-pénztári megtakarítások államosításáról és egy nem túl jelentős személyi jövedelemadó csökkentésről szóltak.
Volt is felháborodás, a befektetői bizalom megingott, a hitelminősítők pedig már eggyel a bóvli kategória fölé értékelték csak hazánkat. Ebben a környezetben érkezett a kormányzati ígéret a februári átfogó strukturális átalakításokról, „óriási reformokról”. A gazdaságpolitika iránt, ha óvatosan is, de feléledt némi optimizmus.
Novembertől egészen január közepéig azonban nagy csönd következett, ami megint csak aggodalomra adott okot. Ekkor Orbán Viktor a Wall Street Journalban a tervek főbb irányainak vázolásával próbálta nyugtatni a befektetőket, azt állítva, hogy február 15-ig a kormány megvitatja a reformokat.
Reformok április közepére?
Az Orbán-interjút ismét hallgatás követte hetekig, és a gazdasági reformok sem a kormányfő évértékelőjében, sem a siófoki többnapos frakcióülésen nem kerültek tárgyalásra. Elterjedt a hír, hogy a minisztérium nem áll jól, egy-két hetet csúszni fognak. Végül eljött a február közepe, és bejelentések helyett valóban megint csak új határidőket kaptunk: Lázár János megfogalmazása szerint a miniszterelnök „március 15-ig és április közepéig fog kezdeményezésekkel élni a reformprogram ügyében”. Ezzel el is érkeztünk a hétfői, illetve keddi naphoz, amikor Nagy Anna és Szijjártó Péter egymásnak ellentmondó információkkal és határidőkkel borzolta tovább a közvélemény idegeit.
Bár Matolcsy György 2010. novemberében közel száz tételből álló, 600-800 milliárdos megtakarítást jelentő strukturális átalakításokról beszélt, jelenleg a hamburgeradó nem túl nagy horderejű tételén és még egy pár hasonlón kívül csak különféle kiszivárgott általánosabb irányokat és alternatív forgatókönyveket ismerünk. Ráadásul ahelyett, hogy újabb és újabb tételeket ismernénk meg, hivatalosan legfeljebb arról értesülhetünk, hogy a kormány mely intézkedéseket vetette el (pl. utazási kedvezmények).
Ha így haladunk tovább, még pár hét, és valószínűleg az összes, politikailag egy kicsit is kockázatos elképzelés az utazási kedvezmények tervezett megnyirbálásának sorsára jut.
Hogy lehet valamit így elszúrni?
A februári reformok óriási lehetőséget jelentettek volna a Fidesznek, hogy helyreállítsa megkérdőjelezett reputációját és gazdasági téren végre egy bátor és felkészült kormányzat képét mutassa. Ehelyett egy sodródó, komolytalan, a saját maga által kijelölt határidőket is tartani képtelen vezetést látunk. A kommunikáció pedig, mely legfeljebb általános irányokról beszél konkrét intézkedési tervek helyett, és közben újabb és újabb határidőket jelöl ki magának, pont Orbán Viktor „új politikáról” szóló nagyívű beszédeinek hitelességét ássa alá. Ez nem új politika: ez ugyanaz a szerencsétlenkedés, amit az előző kormányoktól is megszokhattunk.
Most már bármikor is érkezik a nagy bejelentés, az már nem politikai tőkét kovácsol a kormánynak. Ez ugyanis már sokkal inkább egy kínos feladat, amit mielőbb le kell tudni, hogy ne legyen komolyabb baj. Sajnos ezt nagyon elszúrták.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.