Ennél még az is elfogadhatóbb lenne, ha a kormány nem saját állampolgárait és szavazóit akarná megvezetni, hanem – "nemzeti érdekből" – a külföldi szereplőket. (Fotó: Huszti István/Index)

Érdekes dokumentum jelent meg tegnap a kormány honlapján, a Széll Kálmán-terv angol nyelvű bemutatója. Érdekes, mert meglehetősen világosan kiderül belőle, hogy mit gondol a kormány a magyar választókról és az ő érettségükről.

Mi van a nyugdíjasokkal?

Az anyag egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy egy mellékelt táblázatban gyakorlatilag érdemként említi meg a Bajnai-kormány nyugdíjcsökkentő lépéseit. Amint az a kormány összeállításából kiderül, elődjük intézkedése ezer milliárdot spórolt meg az idei költségvetés számára, elsősorban olyan őrültségek visszavágásával, mint amilyen a 13. havi nyugdíj és bérek voltak. Megnyugtató látni, hogy a helyenként megdöbbentő nyilatkozatok ellenére a Fidesz-kormány, vagy legalábbis a gazdaságpolitikai kormányzat mégiscsak hajlandó felmérni és közvetett módon nyilvánosan is beismerni, hogy megengedhetetlenül sokat költött Medgyessy és Gyurcsány alatt az ország a nyugdíjas szavazatok megvásárlására.

Tudják tehát, mondják is, de csak kifelé. A honiaknak viszont más – éppenséggel homlokegyenest más – csomagolás jár.

Kapcsolódó írásunk: Reformcsomag: félkész termék

Mi van a gazdasági szabadságharccal?

Az angol nyelvű bemutatónak akad még egy érdekessége: a dokumentum ugyanis azt is elismeri, hogy az Európai Unió túlzott deficit eljárása alól való kikerülés áll elsősorban a költségvetési hiány rövidtávú leszorításának igénye mögött. Ha viszont valóban ez a helyzet, akkor még inkább érthetetlen, miért kellett az IMF-fel szemben anno meghirdetni a gazdasági szabadságharcot. A Valutaalap feltételei ugyanis gyakorlatilag automatikusan teljesültek volna a vonatkozó EU-s elvárásoknak való megfeleléssel. Azt pedig nyilván mondani sem kell, hogy az Európai Unió lényegesen több eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy minket bizonyos lépésekre rávegyen, mint a washingtoni központú pénzintézet.

Miről van tehát szó? Az ország gazdasági szuverenitását jóval nagyobb mértékben korlátozó Európai Unió igényeit a kormány vonakodás nélkül teljesíti, miközben nagy hangon zavarja el azt az IMF-et, mely nemcsak, hogy komoly pénzügyi segítséget tudott volna nyújtani, de kevesebbet is kért volna cserében.

Megint csak: tudja a kormány, persze hogy tudja, és finoman jelzi is kifelé. De itthon, itthon továbbra is egy másik csomagolás – megint csak az „eredetitől” teljesen különböző – dukál.

De akkor miről beszéltek eddig?

A Széll Kálmán-terv angol nyelvű bemutatójának ezen elemei azt jelzik, hogy a kormány még mindig azt gondolja, hogy a „kettős beszéd” stratégiája – egy üzenet idehaza, majd az ellentéte külföldön – működőképes és fenntartható módszer.

Félreértés ne essék, akár meg is lehetne indokolni az „angolul ezt mondom – magyarul amazt mondom” stratégiáját. Akkor, ha a magyarul elmondottak határoznák meg vagy írnák le a kormány logikáját és döntéseit, tehát, ha a kormány nem saját állampolgárait és szavazóit akarná tulajdonképpen megvezetni, hanem – "nemzeti érdekből" – a külföldi szereplőket. Ez is egy nagyon kockázatos taktika, de adott esetben védhető lehet.

Ehelyett azonban úgy tűnik, a helyzet éppen fordított: a valódi számokat, részleteket és érveket csak a külföldi befektetők és az angolul beszélők ismerhetik és érdemlik meg, az egyszerű magyar állampolgárok pedig hallgathatják az ostoba gazdasági szabadságharcos lózungokat.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!