Megannyi sportág adott valódi, a nemzet egésze számára példaképeket jelentő személyeket. A focista viszont mára széles e hazában a lusta, markát tartó semmirekellő szinonimája. (Fotó: MTI)

Néhányan talán átsiklottak azon a híren, miszerint a debreceni focistadion tízmilliárdja után most újabb 2,2 milliárdot kap a futball, ezúttal utánpótlás-nevelésre. Vagyis gyakorlatilag annyit, amennyi az összes többi sportágnak jut ugyanerre a célra.

Miért éppen a foci?

A magyar politikai élet egyik legfontosabb tényezőjévé vált az a tény, hogy a miniszterelnök rajong a futballért. Ennek megfelelően vállalatok tucatjai jöttek rá hirtelen, hogy nincs is annál nemesebb dolog, mint a magyar foci feneketlen zsákjába önteni a pénzt. Azon pedig láthatóan senki már fenn sem akadt, hogy az utánpótlásra fordított pénzeket ilyen hihetetlen mértékben koncentrálnák éppen ebben a sportágban.

A Véleményvezért azonban zavarja ez az ügy. Részben azért, mert ezzel a kormány deklarálta, hogy ha sportról van szó, akkor a lányok nem fontosak. Tudniillik, mifelénk ők nem nagyon fociznak, így nekik valószínűleg legfeljebb az utánpótlásra fordított pénz felének fele fog jutni. Meg az is, hogy kevés sport tett le olyan keveset idehaza az elmúlt húsz évben az asztalra, mint éppen a futball. Hogy azt már ne is említsük, hogy miközben a vízilabdától az öttusán át a kajak-kenuig megannyi sportág adott valódi, a nemzet egésze számára példaképeket jelentő személyeket, addig a foci közel 50 éve gyakorlatilag egyetlen egyet sem. Széles e hazában a focista mára a lusta, markát tartó semmirekellő szinonimája.

De leginkább az a zavaró, hogy soha senki nem vette az energiát, hogy legalább elmagyarázza nekünk, hogy most akkor miért éppen ez a sport lesz a nemzet nagy ügye. Sőt, azt sem tudjuk, hogy miért éppen egy sportot emelünk ki ennyire, és nem mondjuk a klasszikus zenét vagy a néptáncot.

Kapcsolódó írásunk: A Fidesz és a foci

Jó példa arra, hogy hogyan nem kellene

Ez a döntés semmi más, mint egy a szokásosnál talán feltűnőbb példa arra, ami a Véleményvezér szerint a Fidesz-kormány egyik legnagyobb hibája. Arról van szó, hogy a döntések előkészítése teljességgel láthatatlan. Nincsenek látható előtanulmányok, nincsenek a közvéleményt előzetesen tájékoztató cikkek, konferenciák, szakértői anyagok. A választások előtt azt gondoltuk, hogy mindez létezik, csak titkolják. Mára meglehetősen világos, hogy számos nagy horderejű ügyben egyszerűen nem létezett a megfelelő előkészítés.

Egyre inkább az az érzésünk, hogy ez válik a kormány modus operandijává. A miniszerelnöknek vagy valamelyik bizalmasának van egy szilárd meggyőződése az adott témában és ez helyettesíti a szisztematikus előkészítést. Erős a sejtésünk például, hogy az utánpótlás-nevelés kapcsán sem készültek tanulmányok arról, hogy miért is egy sportág lesz ilyen fontos és arról sem, hogy miért éppen a futball. Senki nem tudja, hogy pontosan mit is várunk a focitól és hogy azt hogyan is fogja megadni az országnak. De a miniszterelnök ebben hisz, ergó erre épül a kormányzati cselekvés.

Ha igaza van, akkor persze időt, pénzt és energiát spóroltunk. Meg kellene azonban érteni, hogy nincs és nem is lesz mindig igaza. Sőt, találati aránya még csak meg sem közelíti egy jól működő csapatét. Máshol ezért használják a bürokráciát, a háttérintézményeket meg a szakértőket, és ezért vannak bevett döntéshozatali mechanizmusok, folyamatok.

Csak a Fidesz?

Természetesen nem ez az első kormány, amelyik így hoz döntéseket. Valószínűleg nagyjából mindegyik hasonló volt ebben a tekintetben.

A különbség a kétharmad. Ez ugyanis lehetővé teszi a Fidesznek, hogy azokat a lépéseket is kihagyja, amelyeket elődei pusztán külső kényszerek miatt tettek meg. Ez a tény pedig a döntéshozatali mechanizmusnak mind az előnyeit, mind a hátrányait jelentősen felnagyítja.

Így aztán sokkal világosabban láthatjuk, hogy minek mi a valódi oka.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!