Jó hír a reformfetisisztáknak! Végre az egészségügy legalapvetőbb ösztönzőit próbálják megváltoztatni. Már ha a kormány nem hátrál ki Szócska Miklós és tervei mögül. (Fotó: szegedma.hu)
Nem kapta meg a méltó figyelmet, de a tegnapi nap legfontosabb híre ettől függetlenül Szócska Miklós egészségügyi államtitkárnak egy konferencián elmondott beszéde volt. Az államtitkár ugyanis vázolta az egészségügy átalakításával kapcsolatos elképzeléseit. Végre egy jó hír a reformfetisisztáknak!
Kapcsolódó írásunk: Halál a diplomagyárra: igen; a Corvinusra: nem
Padlón van
Senki nem vitatja, hogy a magyar egészségügy a padlón van. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy ez az utolsó nagy szektor, ahol a ’80-as évek sajátos gmk-szocializmusa mindmáig létezik. Gondoljunk csak bele, az úgynevezett magánpraxisok nagy része állami eszközökön, állami épületekben, munkaidő alatt vagy után működik.
A sok részérdek sikeres lobbitevékenységének és a közérdek nem megfelelő képviseletének sajátos kombinációjaként az egészségügyi szektorunk valószínűleg jobban le van maradva a Nyugattól, mint 1990-ben. Az elmúlt húsz évben nem volt ugyanis egyetlen olyan kormány sem, amelyik képes lett volna az egészségügy rendkívül komplex és politikailag nagyon kényes viszonyait a maguk teljességében, rendszerszerűen kezelni.
Sokan hullatnak könnyeket a 2006-os egészségügyi reformkísérletért, de miközben annak bukása politikailag valóban vízválasztó lett a Gyurcsány-korszak történetében, szakpolitikai szempontból egy rettentően kidolgozatlan, előkészítetlen, és alapvetően komolytalan terv volt már az első pillanattól kezdve. Emlékszünk még párducmintás egészségbiztosítók modelljére? Vagy arra, amikor ötven patikus kézen fogva körbesétált egy gyógyszertárat, és ezzel meg is fúrta a kormány gyógyszerértékesítés-liberalizációs elképzeléseit? Emlékszünk még arra, hogy ennek a sokszor átláthatatlan viszonyokkal, szakmai hiúsággal és mindennapi megélhetési problémákkal terhelt rendszernek az átalakítását egy 33 éves miniszterre bízták? Egészségügyi reformnak hívták, de még papíron is elsősorban csak finanszírozási reform volt. A gyakorlatban pedig egy nagy semmi.
Mi jön most?
A most bejelentett intézkedések az elmúlt húsz év első valóban átfogó kísérletét jelentik az egészségügyi rendszer logikájának átszabására. Hosszú idő után először, kampányszerű, kézivezérlés-jellegű beavatkozások helyett a rendszer legalapvetőbb ösztönzőit próbálják megváltoztatni.
Az állami intézmények funkcionális integrációja nevű borzasztó szakkifejezés azt jelenti, hogy az egészségügyi kormányzat végre felvállalja a kórházak összevonását és racionalizálását. A szükségletalapú kapacitástervezésnek nevezett szintén irodalmi értékű kifejezés pedig azt, hogy nagy számban lesznek ágyak, melyek megszűnnek kórházi funkciót ellátni.
Az irány nagyon bíztató, és végső soron valami hasonlót vártunk volna a kétharmados kormány minisztereitől rengeteg más területen is.
De végigviszik-e?
Szócska Miklóstól azonban azt várják el, hogy mindezt csökkenő egészségügyi költségvetés mellett valósítsa meg. Ez pedig legalábbis megkérdőjelezi azt, hogy a kormány vezetői valóban megértették-e, milyen mélységű változások vannak készülőben. Ezért aztán csak remélni tudjuk, hogy az érdeksérelmet szenvedők óhatatlanul jelentkező ellenállásakor ugyanúgy megmarad a politikai akarat Szócska államtitkár és tervei mögött. A Véleményvezér mindenesetre szurkol neki.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.