Véleményvezér

Ha nem tudjuk megfogalmazni nemhogy a külvilágnak, de még magunknak sem, hogy az emlékezéssel mit is akarunk elérni, akkor ne várjuk, hogy ez a nap fontos legyen tíz vagy húsz év múlva bárkinek is. (Fotó: Simó Endre/MTI/origo)

Szombaton, június 4-én ünnepeltük először a Nemzeti Összetartozás Napját, melyet az új kormány vezetett be a választások után. A Véleményvezér tavaly határozottan üdvözölte, hogy a trianoni tragédiának legyen egy emléknapja, a magyarság egységének pedig egy ünnepe. A mostani Nemzeti Összetartozás Napja azonban sajnos megmutatta, hogy ha nem tudjuk megfelelő tartalommal megtölteni, ez is könnyen egy B-kategóriás nemzeti ünneppé degradálódhat.

Kapcsolódó írásunk: Trianon-emléknap: határozott igen

Miért fontos?

Először is érdemes tisztázni, hogy a magyar állam számára az elszakadt nemzetrészek egységének hangsúlyozása nemcsak morális kötelesség, hanem egy óriási gazdasági és politikai lehetőség is, hogy egy 10 milliós államból 15 milliós nemzetet és piacot csináljunk. Ehhez azonban meg kellene találnunk azokat az érveket, melyek segítségével az egész Trianon-probléma és a kulturális nemzetben gondolkodás nyugaton is „eladható” lehet. Magyarországon évtizedek óta várat magára ez a munka: lefordítani a nyugati országok és az USA politikai nyelvére, hogy Magyarország miért kardoskodik például a székelyföldi autonómia mellett, vagy miért áll ki a felvidéki magyarok jogaiért. Vagyis a megfelelő történelmi párhuzamokkal és a megfelelő emberi jogi vívmányokra való hivatkozással kellene elmagyarázni, miért nincs semmi kifogásolható abban, ha a magyar állam tenni akar a határon túli magyarokért. Tudjuk, hogy ez nem könnyű feladat, különösen nem egy olyan Európában, ahol a területi autonómiáért való fellépést a legtöbben valamiféle szeparatista mozgalomnak tartják.

Biztosnak látszik, hogy a célra vezető út az, ha a magyar állam az emberi jogok és különösen a kisebbségi jogok egyfajta őrzőjévé válik a régióban: például hogy mi legyünk azok, akik számon kérjük mondjuk Csehországon a romák diszkriminációját ahelyett, hogy ők teszik meg velünk ugyanezt – és sorolhatnánk. Be kell látni, ha nem ezt az utat választjuk, nemzetközi porondon gyanús nacionalistaként mindig csak defenzívában leszünk, és ahogy eddig is, úgy a jövőben is mindig nekünk kell majd magyarázkodnunk.

Mi az üzenet?

Hatékony külpolitikához, nemzetpolitikai érdekérvényesítéshez azonban elsőként idehaza kellene tisztázni a dolgokat. És pontosan ebben lehetne fontos szerepe a Nemzeti Összetartozás Napjának: elhelyezni Trianont a történelemben, felfedni az okokat és következményeket, és ami a legfontosabb, megtalálni mindennek az aktualitását.

A 2011-es, első Nemzeti Összetartozás Napja azonban világosan megmutatta, hogy ez a munka sem nagyon folyik: az iskoláknak eljuttatott, az emléknapra felkészítő összefoglaló segédanyag például tanulmányok kivonatait, szemelvényeket és rengeteg tényadatot zúdított a pedagógusokra és a diákokra, de sem Trianon történelmi helyét és okait nem mutatta be meggyőzően, sem pedig azt, hogy mi ennek a jelentősége és miért lehet egyáltalán érdekes ez egy mai iskolás gyerek számára. Félő, hogy amennyiben nem töltik meg valódi és minőségi tartalommal a Nemzeti Összetartozás Napját, ez az amúgy kiváló kezdeményezés egy másodrendű nemzeti ünneppé, egy újabb unalmas és érdektelen iskolai megemlékezéssé degradálja június 4-ét.

Komolyan kellene venni

Ha nem tudjuk megfogalmazni nemhogy a külvilágnak, de még magunknak sem, hogy miért kell emlékeznünk Trianonra és hogy az emlékezéssel mit is akarunk elérni, akkor ne várjuk, hogy ez a nap fontos legyen tíz vagy húsz év múlva bárkinek is. Fel kellene hagyni Trianon igazságtalanságainak búsongó, artikulálatlan, kocsmai színvonalú ismételgetésével, hiszen egyrészt a történelem megannyiszor megmutatta, ez sehová sem vezet, másrészt a fiatal generációk érdeklődésének a fenntartásához ez ma már kevés. Ehelyett meg kellene találni azokat az üzeneteket, melyek a mai világban nemcsak vállalhatóak, hanem hatékonyak is, és melyek alapján senki sem kérdőjelezheti meg a jogunkat, hogy tegyünk a határon túli magyarokért. Itt volna az ideje hozzákezdeni ehhez a munkához.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!