A megszorítócsomag a gazdasági növekedést csak a Bokros-csomaghoz hasonlítható mértékben fogja vissza. Ha a német gazdaság nem robogna, egy teljesen stagnáló magyar gazdaságot látnánk.
Tegnap két, a magyar gazdaság teljesítményével kapcsolatos igen érdekes hír is napvilágot látott. Ezek sajnos ismét csak azt bizonyítják, amit a Véleményvezér is már nagyon régóta mond: a gazdaság növekedése és munkahelyteremtési képessége lényegesen alatta fog maradni még a Széll Kálmán-tervben megfogalmazott ún. konzervatív forgatókönyvben foglaltakhoz képest is. (Hogy az ún. optimista forgatókönyvnek nevezett fantáziálásról ne is beszéljünk.)
Ajánlott írásunk: Leszakadunk? Egy újabb elveszett évtized felé
Csökkenő növekedés
A frissen nyilvánosságra hozott munkavállalási és foglalkoztatási statisztikák azt mutatják, hogy bár az elmúlt egy évben sikerült néhány tízezer új munkahelyet teremteni, ez az ütem bizonyosan nem lenne elegendő a 2020-ra kitűzött egymillió új munkahely megteremtéséhez. Ezzel a problémával még együtt lehetne élni, ha mércének nem a kormányzati kommunikációt, hanem a józanul elvárható eredményeket tekintjük.
Rosszabb hír viszont az, hogy a Világgazdaság meglehetősen mókás nevű gyia-indexe (gyorsulási irányadó), ami a gazdaság növekedési dinamikáját próbálja előrejelezni, kézzelfogható lassulással számol. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben a gyia valóban jól jelzi előre a növekedést, akkor még az a munkahelyteremtési lendület sem lesz tartható, amit a magyar gazdaság az elmúlt egy évben produkált.
A Véleményvezérnek márpedig erős a gyanúja, hogy az idézett mutató nem hazudik.
Forrás: Világgazdaság
Miért nem növekedünk eléggé?
Annak ellenére, hogy a kormányzat ezt vehemensen tagadja, az alapvető közgazdasági összefüggések még a szavazófülkés forradalom után is érvényben maradtak. Ez pedig azt jelenti, hogy a Széll Kálmán-tervnek nevezett megszorítócsomag teljesen logikus módon erőteljesen visszafogja a belföldi fogyasztást. Még nagyobb probléma az, hogy a bankokra kivetett különadóknak köszönhetően továbbra is egy helyben topog a hitelezés. A külföldi anyabankok bárhol szívesebben hiteleznek a régióban, mint hazánkban. Emiatt aztán nem épülnek új lakások, és nincsenek jelentős magánberuházások sem. Magyarul: esélye sincs a számottevő növekedésnek.
Úgy tűnik, a kormány csak most kezd majd szembesülni azzal, amit többek közt a Véleményvezér is régóta próbál magyarázni: lehet haragudni a bankokra, de magunk alatt vágjuk a fát, ha agyonadóztatjuk őket. A magyar gazdaság így most szinte csak és kizárólag azért növekszik egyáltalán, mert a német gazdaság úgy robog, mint egy túlfűtött gőzmozdony. Ha utóbbit kivonnánk a képletből, akkor egy teljesen stagnáló és munkahelyteremtésre képtelen magyar gazdaságot látnánk.
Hol rontották el?
Természetesen a magyar gazdaságot elsősorban Medgyessy Péter vágta haza, hogy aztán Gyurcsány Ferenc is odategye a magáét, de mindez nem változtat azon a tényen, hogy a szocialista elődök által felhalmozott problémákkal a Fidesz még mindig nem tud mit kezdeni. Sőt. Az Orbán Viktor kormánya által nagyon sokáig halogatott és érthetetlen módon mégis kapkodva összerakott Széll Kálmán-terv a legrosszabb helyekre nyúl, és a gazdasági növekedést csak a Bokros-csomaghoz hasonlítható mértékben fogja vissza.
Pedig ez egyáltalán nem volt szükségszerű, és már akkor is és azóta is sokan elmondták (köztük a Véleményvezér is): igenis lehetett volna máshogyan. Például a kiadás oldali vágást az állami nyugdíjakkal kellett volna kezdeni, az adók helyett a járulékokat kellett volna csökkenteni, és semmi esetre sem szabadott volna kialakítani a mostanra általánossá vált bizonytalanságot és kiszámíthatatlanság-érzetet a gazdasági élet szereplőiben.
A Széll-Kálmán-terv borzasztó drága lesz nekünk.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.