Véleményvezér

Hiába megbízható fideszes, amint egy alkotmánybírónak a nevét kellene adnia egy ordítóan alkotmányellenes törvényhez, komoly jogász ezt nem teszi. Soha nem volt még ekkora szükség az AB-re. (Fotó: Illyés Tibor/MTI)

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított három törvényt, illetve azok egyes részeit, köztük a sajtó- és médiatörvények négy fontos passzusát. A döntés pozitív üzenete, hogy Magyarországon a Nemzeti Együttműködés Rendszerében is érvényesülnek még bizonyos alkotmányjogi hagyományok, de az is reménykeltő, hogy láthatóan a politikai megbízhatóságuk miatt delegált alkotmánybírák egy része is saját meggyőződése, nem pedig a Fidesz érdekei szerint hozza meg döntését.

Ám sajnos ez így még mindig nagyon kevés.

Ajánlott írásunk: A megbízható fideszesből főbíró lesz

Ami még a pártdelegáltaknak is kínos

Ezek a fejlemények jól mutatják azt, hogy a magyar jogásztársadalomba az évtizedek alatt csak bevésődtek annyira bizonyos jogelvek, hogy azokból egy magára kicsit is adó jogász egyszerűen nem engedhet. Gondoljunk bármit is a pártpolitikai szempontok alapján jelölt alkotmánybírákról, ezeknek a törvényeknek a megvétózása azt is bizonyítja, hogy nem lehet mindenkit minden esetben a pártközpontból irányítani.

Lehetséges, hogy bizonyos embereket a Fidesz teljes mértékben megbízhatónak tekintett és azt gondolta, hogy azok minden törvényükre majd automatikusan rábólintanak – de amint egy alkotmánybírónak a nevét kellene adnia egy ordítóan alkotmányellenes törvényhez, ez már nem működik ilyen egyszerűen.

Az AB a hétfőn kihirdetett határozatában megsemmisítette a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényt. (...) Az AB egyházügyi döntésének indoklása egyébként éppen a törvény parlamenti elfogadásának kritikáját fogalmazta meg. A testület szerint ugyanis a parlament megsértette a házszabály vonatkozó részeit azzal, hogy a zárószavazás előtti módosító indítványokkal a törvény lényegi részét változtatták meg, ami pedig korábbi egyeztetések eredményeinek figyelmen kívül hagyásához vezet, és végső soron a „megfontolt és minőségi törvényalkotást szolgáló biztosítékainak kiüresedését eredményezheti”.

(...) Az Alkotmánybíróság a tartalomszabályozással, az újságírók információforrásainak védelmével, az adatszolgáltatási kötelezettséggel, valamint a Média- és Hírközlési Biztos intézményével összefüggő több rendelkezést alkotmányellenesnek ítélt. Az AB többek között megállapította: tágra nyitja a sajtószabadság korlátozásának lehetőségét az a törvényi rész, amely a „közérdekhez” köti, hogy megilleti-e az újságírókat a publikációk forrásvédelmének joga. A testület többségi álláspontja szerint az is a sajtószabadság szükségtelen korlátozásával jár, hogy a törvény önálló adatszolgáltatási eljárás intézményét vezette be a médiahatóság számára azzal a kizárólagos céllal, hogy a megszerzett adatok alapján további eljárást indíthasson a médiahatóság.

Elbukott az AB előtt a kiemelt büntetőügyekre vonatkozó egyes büntetőeljárási szabályozásai is. A hétfői döntés szerint alkotmányba ütköző, valamint nemzetközi egyezményt sért az az illetékességi szabály, amelynek értelmében egyes ügyekben az a bíróság jár el, ahol az ügyész vádat emel. Alkotmányellenes továbbá a tanú adatai zárt kezelésének mérlegeléstől függő elrendelése, a százhúsz óráig tartó őrizet, az őrizet első negyvennyolc órájában a védővel való kapcsolatfelvétel jogorvoslat nélküli megtilthatósága.

Három törvényt alkotmányellenesnek ítélt az AB (Index)

Szabadságjogok: igen, tulajdonjog: nem

De érdemes a tegnapi döntést tágabb kontextusában is vizsgálni. Az AB vétója azt is mutatja, hogy a magyar jogi gondolkodásban mostanra milyen alaposan ki lettek dolgozva bizonyos jogelveknek az alaptételei, és hogy ezek szinte kötelező erővel bírnak. Ez a helyzet a szólás- és vallásszabadsággal, illetve általában a szabadságjogokkal.

Sajnos azonban a magyar jogi gondolkodás közel nem fordított ekkora figyelmet más, szintén alapvető fontosságú jogelveknek a kidolgozására: a legfájóbb kétségtelenül a magántulajdon szentsége körüli hiányos irodalom. A Véleményvezér már többször kifejtette, hogy a felemás rendszerváltozás egyik legfőbb mulasztásának azt tartjuk, hogy praktikus okokra hivatkozva a demokratikus állam nem rendezte megnyugtatóan a tulajdonviszonyokat és a kárpótlás kérdését, ezzel pedig azt az üzenetet közvetítette, hogy a magántulajdon Magyarországon továbbra sem szent.

Ebből a hiányosságból következik az a szomorú tény is, hogy a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosításánál sokkal kevésbé érezte az Alkotmánybíróság a jogi hagyományok kényszerítő erejét. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy az AB itt jóval könnyebben tehette meg azt, hogy ne állapítsa meg a Fidesz-kormány vonatkozó intézkedéseiről, hogy azok is alapvető jogelvekbe ütköznek.

Nagy szükség lenne rájuk

Az Alkotmánybíróság rengeteg kritikát kapott az elmúlt két évtizedben: elidegenedett a valóságtól, túlságosan is dogmatikus, nem bíráskodik, hanem alkotmányoz stb. Ezeknek a kritikáknak egy jó része teljesen helyénvaló és indokolt volt. Azonban mostanra be kell látni azt is, hogy egy kétharmados hatalommal visszaélő kormány esetén nemigen marad más kapaszkodó egy országban, mint az Alkotmánybíróság, néhány jogelv és a jogi szakmunkák.

Olvasd el ezt is: Nem pont ezért kergettük el a komcsikat?

Az Alkotmánybíróság sosem tudta kiharcolni maradéktalan lelkesedésünket, azonban az elmúlt időszak eseményei tükrében mégiscsak azt sajnáljuk, hogy az alkotmánybíráknak a rendszerváltozás óta nem sikerült még több területen alaposan kidolgozniuk azokat a jogtételeket, melyek ma szilárdabb kereteit biztosíthatnák a jogállamnak.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!