Véleményvezér

Pozícióba kerül a Kínai Kommunista Párt úgynevezett ötödik generációja, akik úgy tűnik, célul tűzik ki, hogy Kínából valami jogállam-féleséget faragjanak. (Fotó: Luong Thai Linh/AFP/Getty Images)

A héten Hszi Csin-ping kínai alelnököt példátlan módon a legmagasabb rangú vendégeknek járó 19 ágyúlövéses fogadással köszöntötte Barack Obama. Hszi Csin-ping ugyanis novembertől minden bizonnyal tíz éven át Kína új elnöke lesz. Vele együtt pedig pozícióba fog kerülni a Kínai Kommunista Párt úgynevezett ötödik generációja, akik úgy tűnik, célul tűzik majd ki, hogy Kínából valami jogállam-féleséget faragjanak.

Ajánlott írásunk: A Nyugat alkonya még nem jött el

Puskaporos hordó

Míg a világ – és mint tudjuk, köztük Magyarország – vezetői ámulva figyelik a kínai gazdaság teljesítményét, az ország irányítói pontosan tudják, hogy a valóságban egy puskaporos hordón ülnek. A kínai kormány hivatalos statisztikái szerint 2010-ben 180 ezer (!) erőszakba torkolló tömegmegmozdulásra került sor az országban.

Ezek mögött a leggyakoribb kiváltó ok a földek és lakások kártérítés nélküli kisajátítása, a dolgozók juttatásainak ki nem fizetése, illetve a karhatalom, különösen a civil ruhás rendőrök túlkapásai. Egyszerűsítve azt is mondhatjuk: a kínai emberek a magántulajdonukat és a jogaikat ért sérelmek miatt folyamodnak a leggyakrabban, és egyre gyakrabban erőszakhoz.

Az elmúlt hónapok során legalább két, óriási publicitást kiváltó eset mutatott rá az ötödik generáció ezen ügyekkel kapcsolatban választható alternatíváira.

Amikor a hatalom enged

Az egyik, amiről már a Véleményvezér is írt, egy Vukan nevű „halászfalu” (város) esete, ahol a kommunista tisztviselők kisajátították majd jó áron eladták a helyiek földjeit. Amikor a lakosok fellázadtak, vezetőjüket annak rendje és módja szerint agyonverték a helyi rendőrség épületében. Ez azonban csak olaj volt a tűzre: a húszezres város elűzte a helyi kommunista pártvezetőket és a karhatalmat. Vukant ezután természetesen fegyveres erőkkel vették körbe, de addigra már országos, sőt nemzetközi ismertségre tett szert a felkelés.

Ezen a ponton avatkozott közbe Vang Jang guangcsoui tartományi pártfőtitkár, aki a már említett ötödik generáció egyik prominenseként az év végi generációváltással a kommunista párt Politikai Bizottságának kilenc fős Állandó Bizottságába, vagyis a legszűkebb kínai politikai vezetésbe szeretne bejutni. Ő ahelyett, hogy vérbe fojtotta volna a felkelést, a helyieknek adott igazat: lecsukatta a helyi kommunista vezetőket és választásokat írt ki Vukanban.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Visszaélés a hatalommal

A másik történet Po Hszi-lajról szól, akit Csungking polgármestereként és tartományi vezetőjeként szintén a politbüró kilenc fős Állandó Bizottságának egyik leendő új tagjaként, legalábbis esélyesként emlegettek. Ő szocialisztikus-populista retorikája és a szervezett bűnözés elleni fellépése miatt korábban komoly népszerűségre tett szert egész Kínában. Két hete azonban frissen elbocsátott rendőrfőnöke menedékjogot kért az Egyesült Államok egyik kínai konzulátusán, arra hivatkozva, hogy Po az életére tör, mert túl sokat tud volt főnöke viselt ügyeiről.

A helyzet olyannyira éles volt, hogy a csungkingi tartományi rendőrök Po utasítására a kínai szabályokat felrúgva a saját tartományuk határától többszáz kilométerre lévő csengtui amerikai konzulátus bekerítésével próbálták elfogni a menekülő volt rendőrfőnököt. Bár egyelőre semmilyen felelősségrevonással nem kellett még szembenéznie Pónak, amiért hatalmával visszaélve egy másik tartományba, Szecsuanba küldte embereit, akik ráadásul a szövetségi hatóság egységeivel is konfliktusba keveredtek, sokan azt gondolják, Po karrierjének ezzel vége.

Elindult valami?

Amint ez a két eset is rávilágít, Kína jelenleg egy olyan oligarchikus rendszert működtet, ahol a végrehajtó hatalom képviselői felülírhatják a törvényeket és a bíróságok ítéleteit, illetve közvetlenül irányíthatják az erőszakszervezeteket saját céljaik érdekében.

Ez azonban azt is jelenti, hogy végső soron minden visszaélésért, jogtiprásért és kudarcért a végrehajtó hatalom és a vezető politikusok lesznek a felelősek. Ezért aztán az ország előrelátóbb vezetői, amint azt a guangcsoui pártfőtitkár döntése is mutatja, megpróbálják a korábbiaknál jobban tiszteletben tartani az egyén jogait és odafigyelni az egyre fontosabb kínai közvéleményre.

Ám ez a folyamat egyelőre nagyon korai stádiumban van, és közel sem biztos, hogy az oligarchikus érdekek nem fogják végül zátonyra futtatni.

Folytatódhat-e a kínai csoda?

Kína óriási nehézségekkel küzd, hatalmas ellentétek feszítik és ennek megfelelő méretű kihívások előtt áll. Semmi nem garantálja, hogy képes lesz elkerülni az ún. közepes-jövedelműek csapdáját, vagyis azt a jelenséget, hogy országok rendkívül gyorsan nőnek, amíg közepesen fejletté nem válnak, hogy aztán hirtelen megtorpanjanak és évtizedekig helyben járjanak vagy esetleg visszafejlődjenek.

 Olvasd el ezt is: Nesze neked, keleti szél!

A fenti események, melyek a növekedéshez is szükséges politikai stabilitás kétségeire mutatnak rá, nem lennének többek „kis színesnél”, ha a világpolitika irányítói nem arra építenék szinte összes tervüket, hogy a kínai csoda rendületlenül folytatódik. Legalábbis elgondolkodtató, hogy ebben a kínaiak hisznek a legkevésbé.

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!  

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.

A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.