Ha Áder a beszéde szellemében akar dolgozni, azzal az írott normákon átlépő, hallgatólagos megállapodásokat felrúgó agresszív politikai gyakorlattal kellene szembeszállnia, ami a jelenlegi kormányzás lelke.
Új rovatunkban az előző hét általunk legérdekesebbnek, legtanulságosabbnak, legprovokatívabbnak talált hozzászólása kapcsán kérjük meg annak szerzőjét, hogy fejtse ki bővebben állításait. Ezen a héten a Nagy Levin néven kommentelő Vári György újságírót, irodalomkritikust kérdezzük, aki az Áder János nem Orbán – és talán nem is lesz c. bejegyzésünknél írta azt Áder János első elnöki beszédéről, hogy az „fontos gesztus volt, jól teszik a nem kormánypárti nyilvánosságcsinálók is, ha elismeréssel viszonozzák."
Véleményvezér: Szerinted elsősorban miért lehetett pozitív Áder beszédének visszhangja a Fidesz szimpatizánsi körén kívül is? Mi az, amit te a leginkább biztatónak éreztél?
Vári György: A Fidesz és az MSZP – bár ebben a vonatkozásban szerintem a Fidesz bűnei még súlyosabbak – politikai stratégiája az utóbbi években folytatott háborújuk során egyaránt a politikai közösség felszámolására irányult. Akik egy közösséghez tartoznak, azok képesek a másik kisebb közösségeinek - családjának, „osztályának" – múltjával együtt érezni, politikai vitáik közben nem vonják kétségbe, hogy a másik ugyanahhoz a tágabb közösséghez tartozik, mint ők, legfeljebb azt gondolják róla, hogy hülye. Ha ez megszűnik, nincs többé tere a politikai vitának, a másik nem érvel, hanem fondorlatosan az elpusztításunkra tör, nincs okunk figyelni arra, amit mond. A „mieinknek" tehát eleve igazuk van mindig mindenben. Schmitt Pál plágiumügye és a Gyurcsány dolgozata körüli súlyos plágiumgyanú szemléletessé tette, hogy hová vezet ez, még ha az ezek kapcsán produkált némely megszólalások inkább röhejesek voltak is. Áder nyíltan kiszállt beszédében a Fidesz 2002-től máig tartó retorikai hadjáratából: a szimbolikus kezdőpont a „haza nem lehet ellenzékben" volt szerintem. Nagyon figyelt arra, hogy a teljes politikai közösséghez beszéljen, ez elég körülményessé és kimódolttá is tette mindenkit megszólítani kívánó beszédét, de ez legyen vele a legnagyobb baj.
Vári György (1978) újságíró, irodalomkritikus, a Magyar Narancs munkatársa.
VV: Említetted, hogy akadtak azért problémás mondatok is.
VGy: Másodszorra elolvasva úgy tűnt, hogy igazán komoly baj nincs a beszéddel, leszámítva az Alaptörvény iránti elköteleződést, amelynek preambuluma például nem kis mértékben erre a szimbolikus kirekesztésre épül, ezért nem képviseli az Áder által emlegetett magyar nemzeti hagyományokat, melyek sokkal sokszínűbbek és gazdagabbak annál a dagályosan üres semmitmondásnál, amelyet a Nemzeti hitvallás habosít. Nem mintha súlyosabb bajok nem lennének az Alaptörvénnyel. Továbbá az, amit Áder mond, bármilyen fontos, mégiscsak evidencia és ez egy idő után inkább fárasztó lenne, semmint méltóságteljes, ha mindezt nem szegény Schmitt Pál után kéne figyelnünk.
VV: Szerinted mi mindent kellene tennie Ádernek ahhoz, hogy ne verje le azt a viszonylag magas lécet, amit a beszédével feltett?
VGy: Nincs egyszerű helyzetben Áder, ha a beszéde szellemében akar dolgozni, ugyanis azzal az írott normákon átlépő, hallgatólagos megállapodásokat izomból felrúgó agresszív politikai gyakorlattal kellene szembeszállnia, ami a jelenlegi kormányzás lelke. Olyan vagy még aktívabb szerepet kellene betöltenie, amilyet Sólyom László vitt pár éve. Ezt aligha fogja megtenni: míg a sajnálatunkra méltó Schmitt Pál a megbízóit naponta leleplező és kinevettető karikatúra-elnök volt, addig Áder, aki Schmittnél, persze, sokkal különb, várhatóan az emberarcú orbánizmust fogja megtestesíteni. Egészen nem kizárható azért az sem, hogy másképp lesz – ez után a beszéd után igazán kijár Ádernek, hogy kapjon egy esélyt. Konkrét kérdéseket illetően egyetértek az LMP üdítően szemtelen ötletével: a párt „azt kéri Áder Jánostól, hogy kezdeményezze az ombudsmannál a választási és az igazságügyi törvények alkotmányossági felülvizsgálatát".
VV: Van egyéb olyan konkrét lépés, amit már most szívesen látnál tőle?
VGy: Tevékeny köztársasági elnökként Áder maga alakíthatja ki saját elnöki szerepét, eldöntheti, mennyire kell részt vennie a politikai csatározásokban ahhoz, hogy képviselhesse, amiről beszélt, a nemzet egységét. Egy erkölcsi válságos beszédnek (a Közgéptől a közmédiáig vagy az egyre mélyülő szociális krízisig tartó témákban) volna létjogosultsága most is például. De nem akarok az ő helyzetében eleve képtelen követelésekkel előhozakodni: ha kicsit is túlmegy azon, amit életútja ismeretében el lehet várni tőle, az is méltó lesz az elismerésre. Még akkor is, ha például az igazságtalan választási rendszer és az „igazságügyi reform" megalkotásában játszott szerepe komolyan mérsékli a vele szemben táplált reményeket. Nem akarok méltánytalannak tűnni, de azért végletesen naivnak sem.
A legutóbbi különvélemények a Véleményvezéren:
Baksa Roland: A telefonadónál inkább a felkészületlenség dominálhat
Madár István: A gazdaságpolitikában nemigen van jelen a tudatosság elve
Szalai Ákos: A plágiumügy főszereplője nem Schmitt
Lánczi Tamás: Az LMP az SZDSZ bunkósbotját suhogtatja
Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.