Több bíró nincs is már egymással beszélő viszonyban, a bíróság folyosóin pedig gyakran több a politikus és a lobbista, mint a fogalmazó vagy a gyakornok. Most azonban valami megváltozott.
Barack Obama elnökségét, legalábbis az elmúlt négy év legfontosabb elnöki intézkedését mentette meg az amerikai Legfelsőbb Bíróság a múlt héten, amikor az egészségügyi reformot alkotmányosnak mondta ki. A döntés kulcsa a bíróság elnöke, az amúgy konzervatív John Roberts volt, aki a bíróság baloldali tagjaival szavazott együtt. A liberálisok most persze ünneplik, a konzervatívok pedig átkozzák a legfőbb bírót – a valóságban Roberts a bíróság megtépázott hírnevét állította helyre. Ez az ügy pedig tanulságos lehet akár a hazai politika számára is.
Ajánlott írásunk: Elindultunk az Európai Egyesült Államok felé
No, we can't
Obama elnöksége még a demokrata szavazók számára is csalódás. A „Yes, we can" szlogennel kampányoló elnök ugyanis az elmúlt években pont azt bizonyította be, hogy mennyire keveset volt képes elérni Washingtonban. Obama elnökségének talán egyetlen igazi sikere a kötelező egészségbiztosítást előíró törvény elfogadása volt.Bár maga a szám is erősen vitatott, az bizonyos, hogy Amerikában több tízmillió ember él egészségbiztosítás nélkül. Az Obama-adminisztráció kemény harcok után 2010-re elérte, hogy a Kongresszus törvénybe foglalja: mindenki köteles és jogosult egészségbiztosításra.
A probléma csak az, hogy az amerikai alkotmány rendkívül szűken szabja meg a szövetségi kormány hatáskörét. Így kezdettől fogva kérdéses volt, hogy lehetett-e egyáltalán ehhez a Kongresszusnak hatásköre. Ezért a törvény elfogadásának másnapján elindult a kampány, hogy a Legfelsőbb Bíróság (ami ott egyben az alkotmánybíróság is) nyilvánítsa alkotmányellenesnek a törvényt.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Supreme Court
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság kilenc jelenlegi tagjából ötöt konzervatívnak, négyet pedig liberálisnak tartanak. Normális esetben ennek nem lenne jelentősége, de az elmúlt években szinte minden jelentősebb döntést a bíróság ezen ideológiai határok mentén hozott meg: 5-4 arányban, mindig a konzervatív többség győzelmével.
Bár a Legfelsőbb Bíróság döntéseinek átpolitizáltsága nem újkeletű jelenség, mégis tisztán látszik, hogy az elmúlt években jelentősen több döntést hoztak pártideológiai alapon, mint korábban bármikor. Az ítéletekben egyre kevesebb utalás van jogszabályokra, jogi tételekre vagy más precendensre. A bírák egyre leplezetlenebbül tisztán pártpolitikai véleményt nyilvánítanak a döntések indoklásában, bírálva vagy támogatva a kormányzatot, gyakran még a másik bírót is kioktatva vagy annak véleményét pocskondiázva. Több bíró nincs is már egymással beszélő viszonyban, a bíróság folyosóin pedig gyakran több a politikus és a lobbista, mint a fogalmazó vagy a gyakornok.
A bíróság egyre inkább olyan lett, mint a washingtoni politika egyik szereplője. Az érdekes az, hogy az emberek is így kezdenek viszonyulni hozzá. A kilencvenes évek közepén a Legfelsőbb Bíróság volt az USA legnépszerűbb intézménye: döntéseiben az emberek majd 90%-a bízott. Ez a népszerűség mostanra 44%-ra esett, ami alig több, mint az amúgy népszerűtlen elnöké vagy a Kongresszusé.
A legfőbb bíró pont ezt látta be. Az elmúlt hónapokban egyre többet beszélt arról, hogy véget kell vetni az „árokásásnak", a pártok harcának a bíróságokon. A legfőbb bíró jól látta: az amerikai igazságszolgáltatás szépen-lassan a politika egy újabb fórumává válik, ahol demokrata és republikánus politikai dogmák csapnak össze. Ha ez folytatódik, a bíróságok végleg elvesztik igazságszolgáltató funkciójukat és egyben a beléjük vetett bizalmat is.
Olvasd el ezt is: De akkor miért zavartuk el az IMF-et?
Bátor lépés
Roberts tudta jól, azzal, hogy egyszer nem a pártlogika szerint szavaz egy ilyen horderejű kérdésben, végleg magára marad: a jobboldal azonnal kiközösíti, a baloldal pedig sosem fogadja be. Pont ezért volt rendkívül bátor a múlt csütörtöki döntése, mely szakítva az eddigi tradícióval egy ízig-vérig jogi érvelésen alapult. Roberts lépése egészen egyszerűen azt az üzenetet hordozza mindenki számára, aki a modern politikához közel él és dolgozik, hogy a pártpolitikai lojalitásnál fontosabb a hivatás, egy adott pozíció eredeti funkciója.
Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.