Véleményvezér

vv

Orbán téved: a magyar nem szolgalelkű nép

2012.07.27. I 13 komment I Címkék: fidesz orban posztkommunizmus demokracia

orbanmti.jpgA központilag kierőszakolt összefogás éppen két különlegességünket, a joguralom évszázados hagyományát és a szabadságvágyat darálta és darálja le, egyre mélyebbre rántva minket a kelet-európaiság bugyraiba.

Egyre nehezebb elviselni, ahogy Orbán Viktor belelovallja magát a nemzet nagy bölcsének szerepébe. Tegnapi beszédében éppen a magyar történelem lényegét értelmezte újra – és azt a központi hatalom által kierőszakolt „összefogásban" találta meg. Ja, és közben Szent István népét és Mária országát félázsiainak titulálta. Gyurcsány Ferencet ezért keresztre feszítették volna. Egyébként joggal.

Ajánlott írásunk: Határon túliak váltják le a Fideszt?

Túl messzire ment

Amint Orbán Viktortól megtudhattuk, a magyar egy „félázsiai népség", amelyik csak az erő nyelvén ért. Arra van szüksége, hogy valamilyen központi erő megmondja neki, hogy merre van az arra, mert magától képtelen az összefogásra. Nem gondoljuk, hogy ez a kijelentés pontosan azonos volna Kertész Ákoséval, miszerint a magyar „genetikusan alattvaló", de nem kell nagyon tornáznia annak, aki valami hasonlót akar kihallani a miniszterelnök szavaiból. Például azt, hogy a magyarnak lelki igénye, hogy irányítsák, mert – szemben a skandinávokkal – nem érett a szabadságra.

Orbán Viktor, mint már oly sokszor, ismét a saját rövidtávú céljainak alárendelve értelmezgeti a magyar történelmet. Csak most az IMF-fel való küzdelem hevében túl messzire ment. Egy kicsit több tisztelet, egy kicsit több alázat üdvös volna.

„Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése. Lehet hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, például a skandinávoknál, de egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van. Ez nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható".


Orbán: Szörnyű helyzetben vagyunk
(Index)

Mi ne tudnánk összefogni?

Amit ugyanis a kormányfő állít, az egyszerűen botorság. Az elmúlt 200 évben a magyar összefogás két leglátványosabb időszaka 1848/49 és 1956 volt. Mindkét esetben éppen azon bizonyos központi erő ellen fogott össze a magyarság úgy, hogy erre az égegyadta világon senki nem kényszerítette, senki nem szorította rá. De kézzelfogható összefogás valósult meg a reformkor és a rendszerváltozás idején is, megint csak központi kényszer nélkül.

De nézzük meg a kijelentés ellenpróbáját is! Vagyis azt az időszakot, amikor a központilag kierőszakolt összefogás igencsak jelen volt: akár a Kádár-, akár a Horthy-rendszerre gondolunk, nehéz lenne azt állítani, hogy az ország számára olyan sok jó származott volna a kierőszakolt „összefogásból". A központi erő szerelmesei nyilván a bethleni konszolidációt szeretik példaként felhozni, de ne felejtsük el, hogy ez mindössze tíz évet jelentett a körülbelül 70 évnyi történetből.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Központi irányítás: út a katasztrófába

A mindenkori hatalom szemszögéből persze nagyon könnyű az irányított összefogás hívévé válni. Hiszen a központból instruálva nagyon könnyen és hatékonyan lehet az erőforrásokat koncentrálni és egyetlen cél érdekében hegyeket megmozgatni. A szovjet gazdaság az egész világ csodálatát kivívta a harmincas, majd az ötvenes években, hiszen a központi akarat által összefogva óriási eredményeket értek el. De említhetnénk a hitleri Németország gazdasági csodáját is. Vagy aki a könnyedebb példákat szereti, az tekinthet a nyolcvanas évek Japánjára is.

A probléma azonban az, hogy ezek a rendszerek rendkívül könnyen mennek tévútra. Mégpedig azért, mert a központi irányítottságból az is következik, hogy nem működnek az önkorrekciós mechanizmusok, és ha neadjisten rossz irányba, rossz célra koncentráljuk az erőforrásokat, akkor abból nem kisebb probléma, hanem hatalmas katasztrófa lesz. A Szovjetunió és a Harmadik Birodalom a történelem szemétdombján végezték, Japán pedig húsz éve képtelen kimászni abból a gödörből, ahova a nyolcvanas évek juttatta.

De hozhatnánk azt a példát is, amikor az összefogást kierőszakoló központi erő vezetője azt hiszi, hogy az unortodox gazdaságpolitika nem káros az országnak, illetve ennek ellenkezőjéről semmilyen tény és vélemény nem képes meggyőzni, és a fene nagy kierőszakolt összefogás jegyében a biztos lecsúszásba viszi az országot.

Olvasd el ezt is: A nagy dinnyebohózat

Joguralom és szabadság

A Véleményvezér teljesen máshogyan olvassa a magyar történelmet, mint a kormányfő: meggyőződésünk, hogy a magyar történelem különlegessége éppen a joguralom évszázados mélységében és a magyar emberek már-már irracionális szabadságvágyában fogható meg a leginkább. Ez volt az a két tényező, mely hosszú évszázadokon át kiemelt minket Európa keleti feléből, és a Magyar Királyságot ennyire a nyugati világ szerves részévé tette.

A miniszterelnök által olyannyira megszeretett, központilag kierőszakolt összefogás pedig éppen ezt a két különlegességünket darálta és darálja le, egyre mélyebbre rántva minket a kelet-európaiság bugyraiba.

Kíváncsiak vagyunk, hogy a magyarokat gyakorlatilag lazán leszolgalelkűző miniszterelnök akkor is ennyire szeretné-e a központi erő és összefogás gondolatát, ha az neadjisten egy szocialista miniszterelnök alatt valósulna meg.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.

A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NagyLevin 2012.07.27. 08:34:53

A polgár hívószavától a "félázsiai népséget csak erővel lehet összefogni"-ig jutottunk. Talán mégis igaza van azoknak, akik szerint fordult akkorát a világ Orbán Viktorral '98-2000 óta is, mint '92-'93 körül. Különben nagyon szép bejegyzés, minden szavával egyetértek sőt szívemből szólnak. Az nem világos csak, mi lenne a különbség Kertész Ákos és Orbán kijelentései közt azon kívül, hogy Orbánnak, aki egyre kevésbé tudja titkolni a despotizmus iránti mohó szenvedélyét, még tetszik is a nemzeti karakterben felfedezni vélt szolgalelkűség.

Magyari Péter 2012.07.27. 10:31:00

Nagyon nehéz egy mondatból komoly értelmezést leszűrni, mert OV azért nem fejtette ki részletesen, hogy mit ért ezen a dolgon. De megpróbálkoznék én is egy értelmezéssel, ami szerintem legalább annyira reális mint a Véleményvezéré, csak éppen teljesen más végkicsengésű.

Orbánnak szerintem teljesen igaza van a félázsiai és erőre vágyó társadalmi lelkületről, és hogy még tovább csavarjam, kb. ugyanerről a kelet-nyugat határon tipródásról beszélt Bajnai is a búcsúbeszédében a parlamentben.

Ha megnézzük a vonatkozó közvélemény-kutatásokat, akkor azt látjuk, hogy a Kádár-korszakot tartja a lakosság nagy többsége a magyar aranykornak, míg az egész régióban itt a legnagyobb elutasítottsága a többpártrendszernek és a kapitalizmusnak. A szabadságszerető magyar nép mítosza a Véleményvezér fantazmagóriája, ezzel szemben az erős vezető utáni vágy remekül megmagyarázza például Orbán Viktor karrierjének történetét.

De ennél komolyabban érvelve: nézzük meg a társadalom hétköznapi viszonyrendszerét: az iskolákat, az egészségügyet, a hivatalokat, a bíróságokat. Alapvetően ezek csicskáztatásra, feudális hangulatra épülő rendszerek, Elnyomáson, önkényeskedésen, megalázáson alapuló érintkezési formák jellemzőek a magyar társadalomban akkor, amikor csak ezt a hierarchikus rend megengedi. A tanárok megalázzák a diákokat, az orvosok a betegeket stb. stb.

Csak annyit hadd írjak ide, hogy

"Szervusz, elnök úr!"

és máris világos talán, hogy az úgynevezett piaci szereplők körében is mennyire feudális értékrendek alapján működnek itt a dolgok.

A magyar társadalomban a megalázás és az erőfitogtatás szerepe meghatározó, erős, megkerülhetetlen.

Akihez szólt már rendőr Észak-Európában, annak pontosan világos lesz, hogy miről beszélt Orbán Viktor.

És ez lengi be a politikai életet is, nem véletlen, hogy nincsenek nyilvánvaló körvonalakkal értelmezhető belső, pártokon belüli rivalizálások, alig vannak jól kivehető párhuzamos vélemények. Az erő logikája ezt nem engedi komolyan sehol. Még a bázisdemokrata gyökerű LMP-ről sem tudjuk, hogy például Schiffer akkor most miért is sokallt be pontosan, amikor otthagyta a frakcióvezetést.

És teljesen igaza van Orbánnak abban is, hogy a nemzeti összefogás értelmezhetetlen kategória a magyar társadalom számára. (Persze ha ezt ilyen jól tudja, akkor mennyire cinikus volt már a NER.)

A magyar pártpolitika az ellenfél megsemmisítésére és megalázására épül, kegyetlen és kompromisszumot nem ismerő világ. (Nem egyedülálló ez a demokráciák között persze, lásd a mostani romániai fejleményeket.) Itt a szemben állók soha semmilyen gesztust nem tettek egymás felé. Ott volt például a tisztelet kultúrájáról szóló Áder-beszéd, amit a legnagyobb ellenzéki párt még csak meg sem hallgatott. (És nyilván a végtelenségig lehetne minden oldalról sorolni a félázsiai gesztusokat.)

Valóban reménytelen, elképzelhetetlen, irreális hogy itt bárki gesztust gyakoroljon, aki kicsit is enged, azt rúgni kezdik. És innen következik, hogy nem lehetnek értelmes belső viták vagy felelősségre vonások, mert aki az egység látszatán sebet üt, az áruló lesz. Törzsi gondolkodás, félázsiai modell jellemzi a magyar politikát.

Orbánt éppen az tette a rendszerváltás utáni időszak legsikeresebb politikusává, hogy rájött, hogy erőből kell csinálni. Persze pont ez jó sok bajt is okoz, de személyes szempontból átélte, hogy ez a sikeres út ebben a közegben.

Hogy a politikának mennyire felelőssége, és milyen eszközei lehetnek e félázsiai társadalmi rendszer megváltoztatására, az megint érdekes kérdés, meg az is, hogy például a Fidesznek és Orbánnak mennyi a felelőssége e tekintetben. Ugyanakkor azt se feledjük, hogy a demokráciában nem a népnevelés, hanem a népképviselet a politikusok legfontosabb feladata.

Lánczi Tamás 2012.07.27. 10:51:25

Magyari kollégával értek egyet.

ontheonehand 2012.07.27. 11:38:33

A hazai és a skandináv (vagy általánosan a nyugati) államokat jellemző értékrendszerek, az együttműködésre való hajlandóság közötti különbség vitán felül óriási. Ahhoz, hogy egy társadalom általánosan felismerje, hogy az együttműködés előre visz, idő kell (és itt nem évekről, de nem is évtizedekről beszélünk) és pozitív visszakapcsolás: együttműködés, siker, sikerérzet, értékrendszerekbe beépülés, majd mindez újra és újra. És még az idő hiánya sem magyarázza eg azt, hogy a kutatások alapján Magyarország egyértelműen kilóg a CEE régióból is, és sokkal inkább a balkáni népekhez tartozunk.

Az sem kérdés, hogy a jelenlegi válságidőszak ráadásul olyan, amikor a szokásos, országspecifikushoz képest is nagyobb szükség van a határozott vezetésre.

De a határozott vezetésen a mai magyar valóság eléggé túlmutat. A magyar kormány nem működik együtt senkivel és nem is hallgat senkire. Úgy is mondhatnám, hogy éppen az együtt nem működésből, a szabályok be nem tartásából mutat példát. Ez pedig nem közelebb visz a skandináv országokhoz, hanem éppenséggel távolabb.

Két kérdés van: Az egyik, hogy a magyar kormány nem becsüli-e túl az ázsiai komponenst? A másik pedig az, hogy ennyire téves, önellentmondásokkal terhelt gazdaságpolitikával és a visszajelzések teljes kizárásával mennyit ér az erős kéz?

akos.szalai 2012.07.27. 12:09:13

1848 év vége. Petőfi.

véleményvezér · http://velemenyvezer.blog.hu 2012.07.27. 12:11:49

Nem állhatjuk meg, hogy vitatkozzunk, mert egy szerintünk nagyon gyakori félreértésről van szó. A különböző társadalmi rétegek között uralkodó félfeudális viszonyokból egyáltalán nem következik a "központi erő" szükségessége. A kettő összekapcsolása pusztán a marxista történetírás (feudalizmus=elnyomás) öröksége. A valóságban az egyik lehetetlenné teszi a másikat.

A feudalizmust nem a nagy totális államok, hanem a kis fejedelemségek és hercegségek kusza viszonyai jellemezték – pontosan azért, mert a nemesek (mai nyelven az elit) státuszban és jogokban egyenlők voltak az ország vezetőivel. Az abszolút uralkodók éppen a nemességgel (az elittel...) szemben próbálták kialakítani primátusukat. Magyarországon az ilyen törekvések kivétel nélkül kudarcra vezettek. A joguralom és a szabadságvágy nem a Véleményvezér tündérmeséi, hanem a magyar történelem azon tényezői, ami miatt a centralizációs törekvések lassabban, később és kevésbé valósultak meg nálunk, mint máshol. A jurátusi gondolkodású, a vármegye jogait a végsőkig védő magyar elitbe szinte minden Habsburg uralkodó bicskája beletört.

Mindez nagyon fontos a mai viszonyok szempontjából is. Orbán Viktor forradalmának és a centrális erőterének megvalósulásához nem félfeudális társadalomra lenne szükség, hanem olyanra, ahol az elit és a társadalom közötti kapcsolat megszakadt. Ahol a „zemberek” nem tisztelik, nem süvegelik az elit tagjait, hanem gyűlölik őket. Ahol az emberek nem az elitbe vágynak („legyél orvos, fiam”), hanem az elitet akarják lerántani.

Abból, hogy számos relációban félfeudális viszonyok uralkodnak, sokkal inkább az következik, hogy az Orbán Viktor féle centralizációs törekvésekkel előbb-utóbb az egész elit, és azzal együtt a „bandériumaik” is szembe fognak fordulni. Akik ebben az ügyben Kádárra hivatkoznak, mindig elfelejtik, hogy ő a hatalmát nem a centrális erőtérre, hanem az orosz davaj-gitárokra alapozta, ami pedig pont nulla relevanciával bír a mai helyzet megítélése szempontjából. Ami meg Horthyt illeti, ő nem centrális erőteret épített, nem önálló vízióját valósította meg, hanem folyamatosan lavírozott a versengő hatalmi központok között.

A félfeudális viszonyokból a versenyző oligarchikus rendszer következik, amit pedig csak Horthyhoz hasonlóan állandó egyensúlyozással, lassú manőverezéssel lehet többé-kevésbé hatékonyan irányítani.

Orbán nem azért nyert ekkorát 2010-ben, mert megtalálta a magyar politika Szent Grálját, hanem mert mindenki azt akarta, hogy Gyurcsány és bandája eltűnjön: az elit szimpla ellensúlyozási stratégiájának nyertese a kormányfő. Most pedig ellene fognak összefogni.

Nem lesz itt semmiféle centrális erőtér meg központi erő.

NagyLevin 2012.07.27. 12:36:30

Ne haragudjatok, de ez szimpla cinizmus. Ennek az egyre gyakrabban felbukkanó gondolatmenetnek két érv a lényege. 1. ilyenek a magyarok és kész. 2. ilyen a politika és kész. Ez a kettő pedig eleve mindent megmagyaráz, ha Orbán olyan minőségű kormányzást mutat be, amilyet, az azért van, mert hát milyen nyálfolyató, kretén idióták már a választói, ez is kár beléjük és amúgy is, a politika gonosz, aljas, hazug, pitiáner és kíméletlen, most mit várjunk tőle. Vagy bárkitől. Már az is szép tőlük, hogy nem mérgezik meg vagy végeztetik ki a riválisaikat, pedig a magyar történelemből éppenséggel ezt is leszűrhették volna. Ez esetben viszont, ha Orbánnak az a végső érve saját maga mellett, hogy nem is érdemlünk jobbat nála és mi ezt el is fogadjuk, akkor egyszerűen nincs miről beszélgetni. A máskor olyan világos és okos Magyari Péteren most elég nehéz kiigazodni: a magyar iskola például "magától" is merev hierarchiákra, külsőleg kényszerített tekintélyre épült szerinte és ez mintha zavarná is. Most viszont külön programmá emelte az oktatási kormányzat, hogy szembeszállva az elburjánzó liberalizmussal, még inkább ilyenné tegye. Magyari szerint megvizsgálható, jól teszi-e, de minek,nem Hoffmann Rózsa hülye, hanem a nép-hiába, hogy Hoffmann stabilan Gyurcsány mögött végez a népszerűségi listán. Azon jeles régi politikusaink különben, akik úgy látták, elmaradott, provinciális viszonyok közt élünk, ezt nem a fátumnak és a magyar átoknak tudták be, hanem társadalmi terméknek tekintették, vagyis alakíthatónak és mindenfélét kezdeni akartak vele (pl az állandóan hivatkozott Széchenyi), de a változhatatlan ázsiai lelki alkat szintén magyarázat, ha kissé homályos is. Az azonban nem igaz, hogy Orbán mindent rá akar hagyni békésen kérődző népére, nem "nevelni", hanem "képviselni" akarja, de még mennyire, hogy akarja nevelni. Ahhoz kell éppen az erő, amiből ért ez a csorda. "Képviseletük" magában semmilyen erőt nem igényelne. Meg kell őket nevelni, hogy ne tanulni akarjanak, hanem értelmetlen munkát végezni nagy tömegben éhbérért, esetleg a helyi nemzeti középosztály birtokain és cégeiben, ha minden jól megy. Eddig a "magyar emberek" mindenáron taníttatni szerették volna a gyerekeiket, hogy "legalább nekik ne legyen majd ilyen szar életük", és azért "szerették" például a kádárista tekintélyuralmat, mert bizonyos mobilitási lehetőségeket biztosított és nem azért, mert lebírhatatlan alkati vonzódást éreznek a rendőrpofonhoz, a hazugsághoz, a bezártsághoz és ahhoz, hogy az apjuk-anyjuk barátjuk besúgja őket. Orbán azonban csak a tekintélyuralmi nosztalgiákra játszik, azt szívesen visszahozná, ha már ennyire vágyik rá szerinte ez a sok sötét bunkó, jó, akkor hajlandó uralkodni rajtuk, hadd örüljenek. Gyurcsány alatt úgy tudta, hogy nekünk igenis nagyon fontos '89-ben visszakapott szabadságunk, amit Gyurcsányék veszélyeztetnek. Tudom, ilyen a politika. Csakhogy "a magyaroknak" mintha kevésbé tetszene az ötlet, rosszkedvűek és reményvesztettek, mind kevesebben mennének el szavazni is, semmi nem utal arra, hogy pont így képzelték. Persze, amilyen ostobák, talán észre sem veszik, mennyire örülnek. A nép lelkéből lelkedzett Orbán Viktor azért csak jobban tudja.

NagyLevin 2012.07.27. 12:51:04

Még egy szó: A néplélekről szóló sematikus ostobaságokat szokásba jött nálunk hihetetlen reálpolitikus ravaszságnak gondolni és a gátlástalan cinizmust hallatlan politikai képességként, ájuldozva csodálni. Ezért van az, hogy a két "legtehetségesebb"-nek tartott magyar politikus semmiféle közpolitikai eredményt nem tud felmutatni, kormányzásuk mérlege katasztrofális (Orbán esetében ez csak a második nekifutásra igaz) és ünnepelt tehetségük lényegében kimerül abban, hogy eredményesen tudták félrevezetni választóikat hosszabb-rövidebb időn keresztül. Magyarul annyiban, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este. Káprázatos.

Magyari Péter 2012.07.27. 15:57:45

Nem kívántam sugallani hogy nem hülye Hoffmann Rózsa, ha mégis ez lett volna az előzőek tanulsága, akkor félreérthetően fogalmaztam. A központi erő szükségessége pedig a nem a feudális helyzetből fakad, ide sem kívántam logikai kapcsolatot tenni. Hanem: OV szerint konszenzussal itt semmit sem lehet elérni, csak erővel (erőszakosan). Ennek pedig egyik oka, hogy aki hatalomhoz, befolyáshoz jut, az alávetettjének tekinti azt, aki felett rendelkezhet, és ezt neveztem röviden feudalizmusnak. Véleményvezér, szerintem a feudalizmust és a rendiséget kevered, és ugyan a kettő nem zárja ki egymást, de tök mást jelent. Feudalizmus például volt a cári Oroszországban is, míg az egységes jogállású, az uralkodóval vetélkedni képes nemesség a rendi társadalmak sajátja.

Rényi P.D. (Magyar Narancs) 2012.07.27. 16:19:33

Méretes, napokig csócsálható gumicsont ez. Mikor hívjátok meg végre Habony Árpit a csoportba?

zero · http://vastagbor.blog.hu/ 2012.07.27. 16:51:24

@Rényi P.D. (Magyar Narancs):
Mindenképpen kell arról írni és beszélni, ha egy miniszterelnök le"félázsiai származékozza" az országát. Szeretnénk tudni, hogy mire gondolt, mit tervez. Nyilván pontosan megvolt előre írva a beszéd, nem véletlenül csúszott ki a száján az egész bekezdés az erőről meg félázsiáról.

Rényi P.D. (Magyar Narancs) 2012.07.27. 17:04:37

@zero: Igazad van és nem is mondom, hogy ne kéne róla beszélni. Csak arra akartam utalni, hogy a lassan két hete tartó road show során napról napra nagyobb vihart kavaró mondatok hangzottak el és emiatt egyre kevesebb szó esik arról, hogy valójában mennyire súlyos helyzetbe navigálta magát a kormány.

Még arról sem vagyok meggyőződve, hogy ezek tudatosan megkomponált, vagy erre az alkalomra "behűtött" mondatok voltak. A felszólalás előtt Demján Sándor olyan súlyos kritikával illette a Premier gazdaságpolitikai elképzeléseit, amire nagy nyilvánosság előtt még nem láttunk példát. Simán lehet, hogy csak felment a pumpa, és emiatt pattantak elő mondjuk az összefogás és az erő kapcsolatáról szőtt gondolatok. Amik ettől még - sőt, talán annál inkább - árulkodóak.

Martin József Péter 2012.07.27. 19:09:10

Na, akkor csócsálom még egy kicsit a gumicsontot :)

Az, hogy (fél)ázsiai nép lenne a magyar, politikailag nem korrekt; az ázsiai itt akarva-akaratlan dehonesztáló jelző, az elmaradott, kevésbé civilizált szinonimája, miközben aki járt már Ázsiában, tudja, hogy igen sokféle "népség" él ott. De persze értem, hogy az értékorientációra történt utalás, mégoly szerencsétlenül.

Ami az értékeket illeti, ezekben valóban nagyon rosszul állunk, rosszabbul talán már nem is állhatnánk. Kutatások sora bizonyítja, hogy a magyar társadalomban a bizalmi szint rendkívül alacsony (vö. Fukuyama: „a bizalom a gazdaság cementje”), ebből következően kicsi az együttműködési hajlandóság, nemcsak az elit és a társadalom többi része között, hanem horizontálisan is. Továbbá a szabálykövetés sem divat, és, ami talán a legaggasztóbb, a World Value Survey szerint rémesen zárt társadalom a miénk, nagyjából annyira zárt, mint a maláj vagy az etióp (!). A japán egyébként sokkal nyitottabb, pedig ázsiai… A nyitott-zárt skálán iszonyúan messze vagyunk a fejlett világtól, és, amint arra már többen utaltak, a demokrácia és a kapitalizmus sem igazán népszerű. Ebből következően nem meglepő, hogy a feudális viszonyok tovább élnek és újratermelődnek, aminek persze semmi köze a genetikához, sokkal inkább a történelmi tapasztalatokhoz.

A kétségtelenül meglévő szabadságvágy valami sajátos módon hasít bele ebbe a közegbe. Talán a magyar társadalom önmagával hadakozik, amikor néha kurucos hevülettel, néha labancos megadással a szabadság után ácsingózik.

De mindebből következik-e az, hogy mindenáron erőpolitikát kell folytatni? Nem hiszem, hogy ettől bármi is megjavulna. Demokráciában parancsszóra nem lesz összefogás, az vagy kialakul lassan, az érdekek és a normák mentén, vagy pedig nem lesz. A folytonos erőpolitika kontraproduktív, hiszen legitimálja a rossz beidegződéseket.

Fontos lenne viszont az elit részéről a példamutatás, a fejlett társadalmakra jellemző értékrendszer közvetítése, ám a magyar politikában az elmúlt tíz évben nemcsak a jó kormányzás hiányzott (egy rövid időszakot leszámítva), hanem ez is. De azt is gondolom, hogy önmagában az elit példaadása még nem elég; a társadalom tanulása nélkül nem lesz változás, annak felismerése nélkül például, hogy normális viszonyok között az együttműködés nem elvesz, hanem hozzáad az egyén teljesítményéhez. Persze, a kooperáció is csak akkor ér valamit, ha van hozzá muníció és kiállás, Magyarországon azonban ez sokszor a felelősségelkenés és a maszatolás szinonimája.





Véleményvezérek a Véleményvezéren - blogunkat ezentúl újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők kommentelik.

FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK

  • Brückner Gergő: Szerintem ez félrement. A hírnek örüljünk, és a növekedési áldozatot nem lehet felróni a kormánynak, hiszen ő már régen jelezte, hogy nem kéne feszíteni a húrt, nem kéne tovább apasztani a növekedési esélyt. Természetesen a magyar kormány minden bű... (2013.05.31. 02:03) Orbán győzelme: nincs uniós hiányeljárás, de növekedés sincs
  • Madár István: Ugyanerről Gyévai Zoli: tagokvagyunk.postr.hu/utoljara-a-kettos-mercerol "De vegyünk egy másik, mostanában gyakran emlegetett példát. Tőlem is nemegyszer megkérdezték már, miként lehetséges az, hogy Franciaország kap újabb két évet, miközben Mag... (2013.05.27. 20:17) Orbán miatt csuklóztat minket az Európai Unió
  • NagyLevin: Szerintem az a kérdés, hogy általában véve meddig tartható egyben a Fidesz. Ángyán várható kiválása elsősorban nem szakpolitikai veszteség lesz (miközben nyilván igen alapos ismerője területének), hanem erkölcsi, azt fogja jelezni, hogy becsületes ... (2013.05.27. 10:19) Ki szerzi meg Ángyán Józsefet?
  • Madár István: "Az Európai Bizottság jelezte, néhány déli országnál hajlandó lehet elfogadni, hogy azok ne, vagy csak később érjék el a kitűzött 3%-os GDP-arányos deficitcélt. Mi annyira rossz viszonyban vagyunk velük, hogy nálunk ez fel sem merül." Ez egy közke... (2013.05.14. 08:46) Orbán miatt csuklóztat minket az Európai Unió
  • NagyLevin: Ezek is mind érdekes kérdések, még akkor is, ha a Fidesz - ha még képes felismerni a politikai érdekeit - viszonylag könnyű helyzetben van, akárcsak Schmitt Pál esetében volt. Horváth István - bár egy megyeszékhely polgármestereként nyilván van a m... (2013.05.10. 11:20) Trafikmutyi-hangfelvétel: beáldoz vagy bevéd a Fidesz?
  • Utolsó 20

FRISS ATLATSZO.HU

Nincs megjeleníthető elem

KORÁBBI TÉMÁK

  • Brückner Gergő: Szerintem ez félrement. A hírnek örüljünk, és a növekedési áldozatot nem lehet felróni a kormánynak, hiszen ő már régen jelezte, hogy nem kéne feszíteni a húrt, nem kéne tovább apasztani a növekedési esélyt. Természetesen a magyar kormány minden bűne, az igazságtalan és kudarcra ítélt ostoba adónemek, illetve a saját háttércsapathoz áramoltatott közpénzek minden gazdasági témájú posztnál elővehetők. De a túlzott deficit eljárásból való kikerülé... (2013.05.31. 02:03) Orbán győzelme: nincs uniós hiányeljárás, de növekedés sincs
  • Madár István: Ugyanerről Gyévai Zoli: tagokvagyunk.postr.hu/utoljara-a-kettos-mercerol "De vegyünk egy másik, mostanában gyakran emlegetett példát. Tőlem is nemegyszer megkérdezték már, miként lehetséges az, hogy Franciaország kap újabb két évet, miközben Magyarország korábban nem részesült ilyen kegyben. Itt is fennáll az az érv, miszerint nem teljesen azonos két helyzetről van szó. Ugyanis, a tévhittel szemben, de facto a magyar kormány is kaphatna „hal... (2013.05.27. 20:17) Orbán miatt csuklóztat minket az Európai Unió
  • NagyLevin: Szerintem az a kérdés, hogy általában véve meddig tartható egyben a Fidesz. Ángyán várható kiválása elsősorban nem szakpolitikai veszteség lesz (miközben nyilván igen alapos ismerője területének), hanem erkölcsi, azt fogja jelezni, hogy becsületes ember nem maradhat meg a Fideszben. Ugyanakkor Ángyán egyértelműen kapitalizmuskritikus politikus (ez nekem nem feltétlenül ellenszenves, bár nem az ő kapitalizmuskritikai megközelítése áll igazán köz... (2013.05.27. 10:19) Ki szerzi meg Ángyán Józsefet?
  • NagyLevin: Ezek is mind érdekes kérdések, még akkor is, ha a Fidesz - ha még képes felismerni a politikai érdekeit - viszonylag könnyű helyzetben van, akárcsak Schmitt Pál esetében volt. Horváth István - bár egy megyeszékhely polgármestereként nyilván van a megyében némi súlya, azért - némi veszteséggel, elengedhető és kicserélhető, jelentkezők nyilván vannak a helyére. Persze, a teljes frakciónak is mennie kéne, akik ott voltak, közreműködtek és együtt ... (2013.05.10. 11:20) Trafikmutyi-hangfelvétel: beáldoz vagy bevéd a Fidesz?
  • Holtzer Péter: Noch dazu "Csuhások térdre, imához!" (2013.05.08. 08:07) Kövér László begurult és megint nincs igaza
  • renyipd: csinálok egy törvényt (2013.05.03. 11:48) Orbán Viktor őszödi beszéde is lehetne
  • Brückner Gergő: Egy szinte off topic megjegyzés, bár a poszt utolsó mondatához tartozik, de értem, hogy nem erről szólt ez a bejegyzés. Szóval a pénzét csak offshore-ban biztonságban tudó posztkomcsik és poszt-fülkések közül a tájékozottabbak már azt is tudják, hogy ma már az offshore szinte ugyanakkora kockázat, mint Magyarországon, transzparensen gazdagnak lenni. Elképesztő ütemben nyírják ezt a világot, lásd francia offshore-kormányválság, a svájci banktit... (2013.04.29. 17:50) A Fidesz fülkeforradalmi tőkésosztálya
  • akos.szalai: És hogy kezdődött mindez? Védjük meg a gyerekeket, ne lehessen mindenhol cigit kapni. Csak összehasonlításként - jószándékkal ez is le van öntve (sőt, kétségbe sem vonom): www.origo.hu/itthon/20130427-szabalyoznak-a-menzak-kinalatat.html De egy ismerősöm tapasztalata: a gyerekek ezt nem eszik meg - mióta idén bevezették az új központosított menzát, azóta alig van menzás az iskolában. Másrészt az engem nem zavarna, ha nem a régi trafikok maradn... (2013.04.27. 18:54) Trafikmutyi: ritka bepillantás a NER működésébe
  • rajcsányi.gellért (ergé): Óceánia meg mindig is Keletázsia ellen viselt háborút. (2013.04.25. 13:29) Megbukott a megszorítások politikája Európában
  • Madár István: Tulajdonképpen ez mégis csak hatékonyabb forma, mint amikor az átkosban egyszerűen csak elvették a boltot, földet, majd megkapták azt az elvtársak. Ki lehet használni, hogy ma már gyorsabb világban élünk, egyből oda lehet adni a haveroknak. Mi ez, ha nem fejlődés? (2013.04.24. 13:56) Dohányállamosítás: megint a haverok jártak jól
  • Brückner Gergő: Életem egyik legmegdöbbentőbb újságírói élménye volt, amikor ilyen titkosszolgálat - alvilág együttműködéseket megismerhettem. A klasszikus szereposztás az volt, hogy a titkosszolgálat címeket adott a bűnözőknek, akik titkosszolgálati információk segítségével időzítették a betöréseket, megtarthatták a lakásban talált cuccokat, cserébe bepoloskázták a lakást. (2013.04.23. 11:39) Portik-Laborc: mit szól az MSZP?
  • NagyLevin: A "jobboldal" történelmi vezető szerepének mítosza is kellett ehhez. Aki ezt a helyzetet, ami "jár" a jobboldalnak, biztosítja, de még ez sem kell, ezt az igényt vezetőként megtestesíti, az a helyén lesz és a helyén is marad. Ezt az igéretet Orbán Viktor "megörökölte" a második ciklusban és végérvényesen betöltötte 2002 után. Az, ahogy a szocialisták viszonyultak a kérdéshez, mindenfajta pátoszt nélkülözött, ők csak azt gondolták, hogy majd ném... (2013.04.02. 10:56) Fidesz 25: egy párt leválthatatlan vezetővel

FRISS TRANSINDEX

Nincs megjeleníthető elem

velemenyvezer [kukac] gmail [pont] com I twitter I facebook

RSS 2.0 bejegyzések I RSS 2.0 kommentek I Tedd a könyvjelzők közé!

írják: többen I

© VÉLEMÉNYVEZÉR 2010-2013.

süti beállítások módosítása