Véleményvezér

Nem elég, ha a kormány népszerűtlen, az ellenzéki vezér pedig népszerű, a szavazókat el is kell vinni az urnákhoz. De személyre szabott üzenetekre is szükség lesz, mert a gyurcsánybérencezés vagy az orbántakarodj nem lesz elég két év múlva. (Fotó: AFP)

Amerika holnap választ. Nagyon régen volt a döntés ennyire nehéz, hiszen mindkét jelölt szörnyű. Mitt Romney tökéletesen megtestesíti a baloldal rémálmát: egy végtelenül opportunista mormon üzletember, aki valóban bármit elmond, hogy megválasszák és legszívesebben az egész államigazgatást kiszervezné az üzleti szférának. Obama pedig tényleg a liberálisok paródiája lehetne: egy hihetetlenül hiú és erőtlen politikus, akinek semmi elképzelése az amerikai valóságról, hiszen egész életét a politikában töltötte, ráadásul minden napját úgy éli meg, mintha történelmet írna.

A választás azonban mégsem csak róluk szól, hanem legalább annyira arról a két politikai gépezetről is, melyek lassan egy éve keményen dolgoznak a holnapi nap sikerén. Az eddigi kampánynak pedig nagyon sok tanulsága van, melyekből kettőre különösen figyelnie kellene a hazai politikának is.

Ajánlott írásunk: USA: még kevesebb józanság, még több dogma

Minden a mozgósítás

Az első, hogy a közvélemény-kutatásoknak és népszerűségi indexeknek önmagukban nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani. Nem az a kérdés, hogy ki szeret kit, hanem, hogy ki megy el szavazni: aki ugyanis otthon marad, az kimarad. A modern tömegdemokráciák választásai egyre inkább a mozgósításon múlnak. Holnap a győzelemhez elég lesz, ha Romney vagy Obama egyetlen százalékkal ügyesebben mozgósít a másiknál.

Ezért aztán a pártok pontos adatbázissal rendelkeznek szavazóikról és azokról az üzenetekről is, melyek őket az urnákhoz vihetik. A mostani elnökválasztási kampány megmutatta, hogy a jelöltek már nem csak államra, hanem megyére, sőt kis túlzással utcára lebontva külön-külön üzeneteket fogalmaztak meg, a hatékonyság növelése érdekében egyre személyre szabottabb üzeneteket küldtek emailen, SMS-ben vagy postán.

Ilyen adatbázisokat pedig nem csak illegálisan lehet felépíteni, hanem mondjuk rengeteg aktivistával is, akik a lakókörnyezetükben tudják, hogy ki a nyugdíjas, ki az egyetemista vagy éppen a gyerekét egyedül nevelő anyuka.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Borzalmas megosztottság

A választás másik érdekessége, hogy demográfiailag soha ennyire nem volt megosztott a kampány. Obama teljesen nyíltan a feketék, a latinók, a fiatalok és az egyedül élő nők szavazataira építette kampányát, míg Romney a családosokra, a vállalkozókra és azokon belül is a fehérekre. Az egészben az ijesztő az, hogy a kampány és a politikai üzenetek szegmentálása annyira sikeres volt, hogy ezekben a társadalmi csoportokban a két jelölt támogatottsága közti eltérés sokszor nem néhány százalék, hanem minimum negyven-ötven, de olykor akár nyolcvan-kilencven is.

Miközben a politikusok a nyilvánosság előtt folyamatosan az egyenlőségről, a nemzeti egységről és a politika színvakságáról szónokolnak, ezek az adatok nem csupán ennek az álszentségét mutatják, hanem azt is, hogy a valóságban fajilag és társadalmi rétegek alapján mennyire borzalmasan megosztottá vált az amerikai politika. De különösen elképesztő volt az is, ahogy mindezt az amerikai média kezelte: tévécsatornák legfeljebb „demográfiai jellegzetességekre" hivatkoztak, de senki sem merte kimondani például azt a mindenki által ismert tényt, hogy egy körzetben azért valószínűsíthető Obama győzelme, mert ott sok fekete él.

Olvasd el ezt is: Két harmatgyenge jelölt versenye a hatalomért

Tanulság a magyar politikának

Nem szabad elfelejteni, hogy a Fidesz már hosszú idő óta a mozgósításra építi választási stratégiáját, ráadásul az új választási törvény sem véletlenül viszi el olyan irányba az egész rendszert, hogy a politikailag aktív és elkötelezett szavazók döntsék el, kié legyen a parlamenti többség. Az ellenzéknek és Bajnai Gordonnak ebből az lehet az igazi tanulság, hogy nem elég, ha a kormány népszerűtlen, az ellenzéki vezér pedig népszerű, a szavazókat el is kell tudni vinni az urnákhoz, ha esik, ha fúj aznap.

De ugyanez vonatkozik a választói demográfiára is: Magyarországon is pontosan tudni kell, mely társadalmi csoportok mely üzenetekkel szólíthatóak meg. Biztosan mondható, hogy évről-évére egyre kevésbé elégségesek az univerzális üzenetek: a „Bajnai egy Gyurcsány-bérenc" vagy az „Orbán, takarodj!" nem lesz elég két év múlva.