Véleményvezér

A Gyöngyösi-ügy megmutatta azt, hogy a magyar Országgyűlésben milyen szintű „nemmunka" folyik: még aki ott is van, többnyire az sem figyel a felszólalókra. Ezért kellett hosszú óráknak eltelnie ahhoz, hogy mindenkinek leessen, mi is történt. (Fotó: Nagy Attila/Index)

Ha Gyöngyösi Márton két héttel ezelőtti botrányos beszéde egy nyugat-európai parlamentben vagy az amerikai Kongresszusban hangzik el, rögtön óriási felháborodás alakult volna ki, Magyarországon viszont majdnem egy napot kellett arra várni, hogy a felszólalásból botrány legyen. Most már elég idő telt el ahhoz, hogy lássuk, mi is történt: de még mielőtt bárki összeesküvés-elméleteket kezdene gyártani arról, hogy ez egy szándékos figyelemelterelés volt a választási törvény elfogadásáról, vagy esetleg azzal magyarázná a késlekedést, hogy a Fidesz egy antiszemita párt, megnyugtathatunk mindenkit, hogy semmi ilyesmiről nincsen szó. Magyarázatért elég belenéznünk bármelyik parlamenti közvetítésbe: egyszerűen ilyen a munkamorál a magyar Országgyűlésben.

Ajánlott írásunk: Orbán felrúgta az egyezséget

Szép tradíciók

Nyilván a Kádár-rendszer „parlamentjére" szót sem érdemes fecsérelni, a rendszerváltozás utáni első parlament azonban híres volt arról, hogy a képviselők túl komolyan vették önmagukat. Az országgyűlés minden napját úgy élték meg, hogy nem jogszabályokat hoznak vagy a kormányt ellenőrzik, hanem történelmi küldetést teljesítenek, melynek során az egész világ, de legalábbis a nemzet figyelme rájuk irányul. Ezt követően azonban nagyon megváltozott a munkamorál, és mára odáig jutottunk, hogy az, ami ott folyik, a semmittevés és a bohóckodás szinonimája lett.

Mindenki ismeri a tipikus parlamenti körképet: semmibe vesző beszédek üres padsorok előtt, kvaterkázó képviselők, a bizottsági és a plenáris ülések pedig legtöbbször nevetséges szavazógépként működnek. Ennek szinte parodisztikus példája volt az inkriminált eset: az azonnali kérdést feltevő jobbikos arra kérte a kormányt, hogy a zsidó származású képviselőket és kormánytagokat listázzák, miközben a választ adó külügyi államtitkár éppen telefonált, iratait bogarászta, míg a beszédet hallgató pár képviselő éppen e-mailezett, telefonált, beszélgetett, vagy csak nézett maga elé és egy percig nem figyelt oda (tisztelet a kivételnek, például Schiffer Andrásnak). Igen, ezért kellett hosszú óráknak eltelnie ahhoz, hogy az egész parlamentnek leessen, mi is történt.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Máshol ilyet nem lehet

Egy pillanatra gondoljunk bele: ez igazából semmivel sem különb annál, mintha egy gyárban a gyártósorról úgy jönne le egy autó, hogy annak se kereke, se motorja nincsen, és ezt a gyártósoron senki nem vette észre, vagy aki észrevette, azt a felügyelő leintette, hogy most ne foglalkozzanak ezzel. Ha az analógia nem is tökéletes, az biztos, hogy az eset jó példája annak a munkamorálnak, amit ha bárki bármilyen más munkahelyen követne, egészen biztosan nem tarthatná meg sokáig az állását.

A Gyöngyösi-ügy tehát egyebek mellett ismét szépen megmutatta azt, hogy a magyar Országgyűlésben milyen szintű „nemmunka" folyik. A képviselők túlnyomó többsége felháborító módon nem csupán nem vesz részt az üléseken – legfeljebb ha parlamenti közvetítés van, akkor ül be, hogy így kevésbé legyen kínos a látvány –, hanem még ha ott is van, abban sincsen sok köszönet.

Olvasd el ezt is: Így nem lehet majd feljutni a középosztályba

Kövér László ennyit ért el

Amikor Kövér László átvette a házelnökséget, azt ígérte, visszaállítja az Országgyűlés régi tekintélyét és méltóságát. Két és fél év után sajnos azt mondhatjuk, ez is olyan igazi fideszes módon sikerült: a külsőségekben, a modorosságban és az értelmetlen keménykedésben (lásd: indexes újságírók kitiltása) a Tisztelt Ház mindenen túltesz, miközben a valós tartalmi kérdésekben sosem látott mélységekbe süllyedt.