Véleményvezér

Orbánnak most az a legfontosabb, hogy a diáktüntetések ne váljanak precedensértékűvé. Adnia kell valamit nekik és közben mégis elérni, hogy ne teljesen tűnjenek győztesnek. (Fotó: Barakonyi Szabolcs/Index)

Hosszú idő után először Orbán Viktornak vissza kellett vennie az általa diktált tempóból. A tandíj-demonstrációk kezelésében az elmúlt két évben alkalmazott rövidtávú válságkezelési mechanizmusainak nagy részét már kimerítette, de nem jutott előrébb. Sőt, a kormány mélyebben van a problémában, mint korábban. Most jön a kármentés.

Ajánlott írásunk: Miért félhet a tiltakozó hallgatóktól a kormány?

Hogy jutottunk idáig?

Az elmúlt egy hét folyamán a kormány felvonultatta szinte teljesen politikai-taktikai arzenálját. A tandíj-kérdésben először is jó szokásához híven letett az asztalra egy senki által nem ismert, semmiféle államigazgatáson kívüli egyeztetésen át nem ment javaslatot. Ennek részeként a tandíjat valami egészen más névre keresztelte, hogy aztán a már jól ismert szómágiával szisztematikusan tagadja a tandíjnak még a létét is. Ami talán meglepő volt, hogy az országgyűlési képviselők is tartották magukat a tandíj szó tabujához, úgyhogy valószínűleg nagyon határozott eligazítást kaptak az ügyben.

Miután mindez kiverte a diákoknál a biztosítékot, a kormányzati kommunikáció először bagatellizálni próbálta az ügyet. Giró-Szász András és Kövér László arról beszélt, hogy érthetetlen az egyetemisták tiltakozása, hiszen az intézkedés a mostani középiskolásokat érinti – mire másnap a középiskolások is demonstrálni kezdtek. Ezután a miniszterelnök – egyébként tőle szokatlan módon – egy kifejezetten arrogáns kijelentést is tett arról, hogy majd a hétvégéig megoldja a felsőoktatás problémáit. Ezt a szerencsétlen nyilatkozatot amolyan rossz ómennek is tekinthetné a kormány, mert az abból a diákok felé áradó lenézés már sugallhatta volna, hogy a kormányfő nem készült fel a politikai helyzet súlyosbodására. Ezután pedig a Magyar Nemzet felvállalta a tüntetés vezetőinek alig bújtatott megfenyegetését egy nagyon sok szempontból méltatlan címlapsztorival a hallgatók egyes vezetőinek tanulmányi hátteréről.

Végül a történet megkoronázása a sokak, köztük általunk is megénekelt romkocsmai színjáték, ahol a miniszterelnök látszólag mintegy először szembesülve a diákság problémáival azonnal kidobta az eredeti koncepciót az ablakon. És hogy a kormány teljes politikai-kommunikációs repertoárja ki legyen használva, azt is bejelentette, hogy három napon belül új felsőoktatási koncepciót kért a miniszterétől.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Miért éppen most?

A történet legfontosabb tanulsága, hogy tényleg nem kell sok ahhoz, hogy kormány visszalépjen – legalábbis rövid távon. Jelen esetben egyszerűen csak a diákok kitartása szükséges ehhez. Mégis, az ehhez hasonló esemény olyan ritka volt az elmúlt két és fél évben, mint a fehér holló. A valóságban ugyanis nagyon sok minden egyéb tényezőnek kellett ezen kimenet eléréséhez összejátszania. Egyrészt előfeltétel volt az az általános levertség és kilátástalanság, ami az országot 2012 végére jellemzi. Másrészt előfeltétel az is, hogy a kormány eszköztára a sok használatban egyszerűen elkopott: ugyanaz a retorika, ugyanazok a vádak máshogyan hangzanak tizedszerre, mint az első alkalommal.

Végül pedig itt van az ügy maga: a kormányfő óriási hibát vétett azzal, hogy önnön retorikájának felülve romkocsmákban merengő naplopókként kezelte azokat, akik valójában sok százezer magyar család reménységei. Orbán Viktor ugyanis az ingyenes felsőoktatás felszámolásával a honi társadalmi mobilitás legfontosabb csatornáját ígérte elzárni a kevésbé jómódúak számára.

Olvasd el ezt is: Így nem lehet majd feljutni a középosztályba

Hogy mászik ki ebből Orbán Viktor?

A kormányfő szempontjából rövid távon most a legfontosabb az, hogy a tandíj-demonstrációk ne váljanak precedensértékűvé. Ez azonban nem egyszerű feladat, mert egyszerre kell adni valamit a demonstrálóknak és közben mégis elérni, hogy ne teljesen tűnjenek győztesnek. Utóbbi esetben ugyanis túl könnyen ragadós lehet a példa. Ezzel párhuzamosan pedig fenn kell tartani a miniszterelnök tekintélyét a frakción belül, nehogy az esetleges politikai vereség túl sok későbbi okvetlenkedést generáljon.

A fentiek miatt a Véleményvezér nem hiszi, hogy Orbán Viktor a kozmetikai és kommunikációs változtatásokon kívül bármi másra nyitott lenne. Ahhoz még jóval hosszabb ideig kell demonstrálnia a diákoknak.