Véleményvezér

Az enyhe növekedést mutató magyar GDP-adat örömteli, de elsősorban az előző év negyedik negyedévének nyomorult bázishatását kell látnunk benne. A kilátások még Németországban sem túl fényesek. (Fotó: MTI)

Igen cudarok az európai gazdaság kilátásai. Immáron másfél éve minden negyedévben csökken az eurózóna GDP-je, és ennek a trendnek még nincs vége. Mindez pedig minket is sújtani fog.

Ajánlott írásunk: A Fidesz fülkeforradalmi tőkésosztálya

Még a német gazdaság sem áll jól

Az eurózóna megszületése óta a mostani a leghosszabb recessziós időszak, a valódi probléma mégsem elsősorban ez, hanem az, hogy a kilábalásnak semmilyen jelét nem látni. A déli periférián az állami adósságterhek még mindig akkorák, hogy nem látni, az adott országok hogyan lesznek képesek finanszírozni a hitelszolgálatot saját erejükből. Ezen adósságtömeg fenyegető árnya, a relatíve erős euróba való bezártságuk, illetve saját politikai paralízisük összességében nagyon valószínűtlenné teszik, hogy belátható időn belül észrevehető módon növekedjenek.

De nem csak a déllel van baj. Egyre súlyosabb a helyzet Franciaországban is, ahol a víziótlan politika és a megmerevedett gazdasági struktúra, valamint az egyre növekvő adósságterhek gyakorlatilag a déli államokéhoz hasonló problémákat kezdtek el generálni. Sőt, ott tartunk, hogy még a német gazdaság is stagnálás-körüli állapotban van.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Nem sok jót jelent nekünk

Mi jelenthet mindebből kiutat? Vagy a világgazdaság többi részének kilábalása, vagy pedig az európai kereslet önerőből történő növelése. Utóbbi nagyon valószínűtlen, hacsak nem sikerül a föderális Európa létrehozása, ahol aztán a központi költségvetés stimulálhatná az európai belső keresletet.

Az előbbi opció, a világgazdasági növekedés beindulása egyelőre nem túl valószínű. Kína lassulása egyre inkább nyilvánvaló, és az USA politikai rendszerének bénultsága is valószínűleg vissza fogja fogni az amerikai növekedést. Az eurózóna problémái belátható időn belül velünk maradnak.

Mit jelent mindez a magyar gazdaság számára? Nem sok jót. Az elmúlt négy évben a GDP egyetlen olyan tényezője, mely folyamatosan a növekedés irányába mutatott, a nettó export növekedése volt. Ennek első számú motorját a Mercedes-gyár beindulásán kívül a német export dinamizmusa jelentette. Ahogy azonban az utóbbi egyre inkább lassul, úgy kellene a magyar GDP-növekedésnek minél jobban a beruházások és a hazai fogyasztás növekedésére hagyatkoznia. Mindezt persze úgy, hogy közben a kormányzati kiadások legfeljebb a választási kampány idejére fognak nőni.

Olvasd el ezt is: A Fidesz megvédi a trafikmutyizókat

Csoda vagy bölcsesség kell

Ennek fényében érdemes értelmezni a tegnapi, enyhe növekedést mutató magyar GDP-adatot. A növekedés ténye önmagában örömteli, de elsősorban az előző év negyedik negyedévének nyomorult bázishatását kell látnunk benne. Amíg nem térnek vissza a beruházások és nincs tér az állami kiadások értelmes növelésére, a rezsicsökkentés-típusú intézkedéseknek a fogyasztásra gyakorolt hatása is szükségszerűen csak időleges lehet. Ilyen európai környezetben vagy csodára, vagy nagyon bölcs és körültekintő kormányzati gazdaságpolitikára lenne szükségünk ahhoz, hogy tartósan növekedni tudjunk. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az utóbbira kisebb az esély.