Véleményvezér

Hétrét görnyedünk a Mercedes, az Audi és a Bosch előtt, viszont szembemegyünk a német elit Európa-víziójával. Nem Orbán az egyetlen, aki lazítaná az integrációt, viszont a mi miniszterelnökünk azokat froclizza, akiktől másnap segítséget remél. (Fotó: Getty)

Merkel kancellár szerint hiba lenne Magyarországot kizárni az Európai Unióból. Na nem azért, mert odavalónak tart minket, hanem mert házon belül könnyebb minket visszaterelni a jó útra, és mert "nem kell rögtön a lovasságot küldeni". Nagyon súlyos szavak ezek Európa legnagyobb jobboldali pártja vezetőjének szájából, és nem sok jóval kecsegtetnek a jövőre nézve.

Ajánlott írásunk: A Fidesz fülkeforradalmi tőkésosztálya

Hol van már a németek barátsága?

A német választási kampány részeként Peer Steinbrück, az ellenzéki szocdemek vezetője felvetette, hogy Magyarország esetében nem szabad egyből kizárni annak lehetőségét, hogy végső szankcióként esetleg az Európai Unióból való kiebrudálásunk is alkalmazható legyen. Erre a kijelentésre reagált Angela Merkel úgy, hogy ő egyrészt bízik Orbán ígéretében, hogy a problémákat európai módon intézi, másrészt arra utalt, hogy éppen az uniós tagság az, amivel Magyarország ezen ígéret betartására a leginkább ösztönözhető.

Az ügy nem mellékes részlete, hogy a német szociáldemokraták az egyik legnagyobb európai baloldali párt, míg a Merkel-vezette CDU ugyanennek a jobboldali megfelelője. Alapvetően tehát nem véletlen, hogy Steinbrück az, aki kritizál, és Merkel az, aki "megvéd". Ami viszont meglepő, hogy mindez egyáltalán téma lehet. Itt ugyanis nem egy sajtótermékről és nem lánglelkű értelmiségiek vitájáról van szó, hanem a német kancellár és kihívója közti párbeszédről.

Merkel fontosnak tartotta, hogy válaszoljon a felvetésre, ami bizony azt sugallja, hogy azt nem ítélte nevetségesnek, teljesen komolytalannak. Ráadásul a kancellár válasza egyáltalán nem azt a harcos kiállást mutatja, amilyet egykor Helmut Kohltól láthattunk Orbán Viktor mellett.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Nem igaz, hogy csak kárt okozunk a német nagytőkének

Tetszik vagy sem, Németországban rengeteget csökkent Magyarország és a magyar jobboldal renoméja. Ez pedig egy meglehetősen fontos tény. Németország nemcsak az Európai Unió legnagyobb és legbefolyásosabb országa, de egyben Közép-Európa meghatározó nagyhatalma is. Nem kell őket szeretni, de velük rosszban lenni önsorsrontó ostobaság.

A kormánypárti sajtón keresztül folyamatosan sulykolt magyarázat az, hogy a németek azért zabosak a Fidesz-kormányra, mert úgymond a német nagytőke érdekeit sérti a Fidesz megannyi "lakosságbarát" intézkedése. Ezzel az állítással nemcsak az a baj, hogy szinte szóról-szóra másolták ki valami marxista-leninista tankönyvből, hanem az is, hogy nem igaz. Miközben ugyanis a magyar kormány valóban sérti a magyarországi német energiavállalatok, vagy éppen telekommunikációs cégek üzleti érdekeit, hétrét görnyedve próbálja kielégíteni az Audi, a Mercedes, a Bosch vagy bármely német termelővállalat óhaját-sóhaját. Az utóbb említett vállalatok pedig legalább olyan fontos részei a német nagytőkének, mint az előbbiek.

Tehát a német vállalati érdekek szempontjából egyáltalán nem egyértelmű, hogy az Orbán-kormány tevékenysége összeségében negatív hatású lenne.

Olvasd el ezt is: A Fidesz megvédi a trafikmutyizókat

Szemben a német elit víziójával

Merkel szempontjából a valódi probléma Magyarországgal, hogy mindaz, amit Orbán Viktor tesz, ellentétes az általa és az egész német politikai elit által megálmodott föderális Európa gondolatával. A németek ugyanis azt gondolják, a válságból való kiút alapja csakis a szorosabb integráció lehet, Orbán Viktor viszont nyilvánvalóan szembemegy ezen vízió szellemiségével. Sőt, még azt az integrációs szintet is megkérdőjelezi, ami eddig jellemezte az Uniót, és különösen az új tagországok és Németország viszonyát.

Nem Orbán Viktor az egyetlen, aki így tesz az európai politikában – David Cameron például egyáltalán nem titkolja, hogy lazítaná az integrációt. Csakhogy mi sokkal jobban függünk a német gazdaságtól, mint az angolok vagy a bizonyos ügyekben szintén renegát finnek. Ugyanis a mi miniszterelnökünk azokat, illetve azok terveit froclizza, akiktől másnap segítséget remél.

Borzasztó rövidlátó az a politika, amelyik azt eredményezi, hogy talán legfontosabb szövetségesünk politikai elitjében egy szépen fejlett magyarfóbia vagy „magyar mumus" alakuljon ki.