A magyar államnak soha nem volt világos koncepciója a Malévról és a Ferihegyi repülőtérről. Mindig is rövidtávú bevételi forrásként vagy politikai kifizetőhelyként tekintettek rájuk.
(Fotó: ChrisW/Wiki)
Újra a magyar állam lett Malév többségi (95%) tulajdonosa, miután 25,2 milliárd forinttal tőkét emelt a cégben. Ma este dőlhet el, hogy mi lesz a másodszor is visszaállamosított, óriási veszteségeket felhalmozó cég vezetésével.
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Malév az elmúlt húsz év gazdaságstratégiai csődjének szimbóluma. Európai országokban egy nagy forgalmú nemzeti légitársaság és egy hasonló repülőtér megléte nyilvánvaló nemzetgazdasági érdek. Ugyanis csak olyan városok és országok válhatnak regionális üzleti központokká, csak ott lehet könnyen üzleteket kötni, ahová a kontinens minden szegletéből kényelmesen el lehet jutni repülővel.
Elég egy pillantást vetni a környező országokra: miközben a magyar állam mindent elrontott, amit csak lehetett, Ausztria és Csehország szépen csendben felépített egy-egy jelentékeny légiforgalmi csomópontot, és fővárosaik mára a régió két fő központjává váltak.
Budapest csúnyán lemaradt.
A három reptér utasforgalma. Forrás: IATA
Hol rontottuk el?
Az elmúlt húsz évben a magyar államnak soha nem volt világos koncepciója a Malév és a Ferihegyi repülőtér szerepéről és jövőjéről. Mindig is vagy rövidtávú bevételi forrásként (privatizáció), vagy politikai kifizetőhelyként tekintettek rájuk. Alig két évtized alatt a Malév majd egy tucat elnököt és közel még egy tucat vezérigazgatót fogyasztott el – végkielégítéssel együtt, természetesen.
Amikor pedig végre egy tehetséges, agilis és vízióval rendelkező vezető került a vállalat élére – Váradi József, 2001-től 2003-ig – néhány év után el kellett őt távolítani, mert a rövid távú politikai érdek felülírta az ország hosszú távú nemzeti érdekeit. (A szóban forgó Váradi József ezután megalapította a WizzAirt, mely rövid idő alatt Közép-Európa egyik legsikeresebb légitársaságává nőtte ki magát.)
Mindezek ismeretében a Malév 2007-es, ismeretlen magyarországi és tőkeszegény oroszországi tulajdonosnak való eladása már csak a koncepciótlansági jéghegy csúcsa volt.
Jó-e a visszaállamosítás?
Önmagában semmi gond nincs azzal, hogy a magyar kormány most kimenti a légitársaságot. A Malévre nemzetgazdasági (és nemzetbiztonsági!) okokból magától értetődően szükség van. A probléma ott kezdődik, hogy nem látható semmiféle vízió, nincs hosszútávú, átgondolt elképzelés arról, hogy mit is kezdjünk a Malévval, ha már újra a mienk lesz.
Mert ugyan mitől lenne automatikusan jobb a Malévnak a visszaállamosítás után, mint korábban volt? Mindez azonban már nem elsősorban üzleti vagy gazdasági kérdés, hanem a magyar állam és politika egészének elképesztő inkompetenciájára mutat rá.
Van-e még remény?
Remény mindig van. Ugyan sok szempontból már késő, hiszen nagyon nehéz felvenni a versenyt Béccsel és Prágával, de a Balkán felé Magyarország még mindig betölthetne valamiféle légiközlekedési kapu-szerepet. Ehhez azonban világos gazdaságstratégiai koncepció, ütőképes menedzsment, és legalább három év állandóság kellene.
Majd meglátjuk.
Fejlemény: "Azonnali vizsgálatot kezdeményez Brüsszelben az Európai Bizottságnál a Malév újraállamosítása ügyében a Wizz Air - jelentette be a társaság. A diszkont légitársaság szerint az ügylet jogszerűsége megkérdőjelezhető, valójában egy újabb, az uniós jog által tiltott látványos állami támogatásról van szó, ezúttal 90 millió euró értékben." (Brüsszelben támadják a Malév újraállamosítását, index)
>> CHILÉBŐL NEM LESZ MÁSODIK HAITI - szombati vezérvéleményünk
>> BUDAHÁZY - nem mártír, martalóc! - pénteki vezérvéleményünk
Írások a témában:Ismét állami vállalat a Malév (index)Ki nem akar magyar Malévet? (index)"Csak idő kérdése, hogy meddig van Malév" (Interjú Váradi Józseffel, origo)
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.