A magyar büntetőügyek nem a bíróság előtt dőlnek el, hanem már a nyomozás során. Ez pedig a rendőrök és az ügyészek felségterülete. (Fotó: blikk.hu)
Hétfő óta biztos: rendőri erőszak esetén normális ember nem tesz feljelentést Magyarországon, hiszen semmi értelme. A lassan két éve tartó Zsanett-ügyben az ügyészség után a bíróság is a rendőröknek adott igazat: Zsanettet nem erőszakolták meg, és ha történt is vesztegetés, nem lehet bizonyítani. Az ügyről nincs értelme vitatkozni, nyomozati anyagokat halandó ember úgysem ismerhet meg.
Játsszunk el inkább a gondolattal: milyen esélye lenne bármelyik nőismerősünknek a magyar igazságszolgáltatás előtt, ha megerőszakolná őt egy rendőr?
Tiszta kezek országa
Gondolná bárki, hogy bűnügyi statisztikáink szerint 2007-ben mindössze 220, 2008-ban pedig 241 vesztegés történt Magyarországon? Még mielőtt bárki megkérdezné: nem, ez nem az Árpád-híd budai hídfőjénél posztoló közlekedési rendőrök egyhavi kimutatása. Országos szinten derítettek fel ennyi vesztegetést egy egész évben.
De nézzük meg, hogy mi történik az ügyészségen, ha felmerül a gyanú, hogy egy rendőr bűncselekményt követett el! A katonai ügyészség statisztikája szerint a tavalyi évben összesen 1331 esetben nyomoztak fegyveres testület tagjai ellen. Az 1331 esetből 718 esetben még csak nem is emeltek vádat, így tavaly mindössze 515 esetben kellett fegyveres testület tagjának bíróság elé állnia.
Annak, aki ebben az országban él, ezek a számok már nem is röhejesek, hanem abszurdak.
Ügyészek országa
Nem lehet teljes képe senkinek a magyar bűnügyi igazságszolgáltatásról, ha nem tanulmányozza alaposan a 2006-os eseményeket követő rendőrpereket.
A jegyzőkönyvekből ugyanis kiderült, hogy a rendőrök tömegesen és irányítottan hamisítottak meg bizonyítékokat, hátráltatták az eljárást és hamisan tanúskodtak. A bíróságok nem is tudtak mit kezdeni az ügyekkel. A tömeges felmentő ítéletekből kihallatszott a frusztráció: nem volt mit tenni, az eljárást nyomozati szinten hátráltatták.
Mindehhez tegyük hozzá, hogy hazánkban az ügyészségek váderedményessége extrém magas: 20-ból 19 esetben a bíróság azt ítéli egy büntetőügyben, amit az ügyész indítványoz.
Így már tiszta a képlet. Ki kell mondani: a magyar büntetőügyek nem a bíróság előtt dőlnek el, hanem már a nyomozás során. Ez pedig a rendőrök és az ügyészek felségterülete. Idézzük fel a statisztikákat: az ő nyomozati munkájuk az, mely szerint alig 250 vesztegetés van egy évben, és ők azok, akik kartársaik ellen tett feljelentés esetén minden második esetben még vádat sem emelnek.
Csodálkozunk, hogy feljelentés sem érkezik?
Nem nőnek való vidék
Tegyük fel ismét a kérdést: milyen eljárásra számíthatna egy nő, aki erőszakoskodó rendőrök ellen tesz feljelentést?
Először is, valószínűleg már a nyomozás során számtalan olyan dolog történne, ami alapjaiban kérdőjelezné meg az eljárás tisztességét. A hatóságok viselkedése alapján komoly kétségeink lennének, hogy a hatóságok valóban pártatlanul, a szakmai szabályok betartásával jártak-e el az ügyben. Összeségében az eljárás egészének a hitelét meg lehetne kérdőjelezni.
Talán ismerős a szöveg: szinte szó szerint az, amit egy független szakértői bizottság a Zsanett-ügyről megállapított.
Írások a témában:Zsanett-ügy: elsőfokon felmentették a rendőröket (Index/Velvet)Zsanett (Lokális Klímaváltozás)Meggyalázva - E. Zsanett megerőszakolásának vagy nem megerőszakolásának ügyéről (Varró Szilvia/Magyar Narancs)Rendőri túlkapások-dosszié (index)
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.