Felesküdni a törvény és az igazság szolgálatára, majd szemet hunyni a politikai és gazdasági elit disznóságai felett: ép személyiséggel, tartással, elmével, egészséggel ebből egyszerűen nem lehet kikeveredni.
Részegen, félmeztelenül, mezítláb, betört fejjel találták meg csütörtök hajnalban Kiss Ernő nyugállományú rendőr dandártábornokot, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság egykori vezetőjét. Még aznap este elhagyta a kórházat. Az igazságügyi és rendészeti miniszter pénteken eltiltotta az egyenruha viselésétől és rendfokozata használatától Kiss Ernőt.
Legutóbb februárban kapták el ittas vezetésért, egy óra alatt kétszer. Kiss Ernő története személyes tragédia, de egyben szimbólum is. Egy ember, aki a bűnözőket üldözi, de közben magát a törvények felett állónak tekinti.
Mi történt Kiss Ernővel? Mi történt a rendőri vezetőkkel? Mi történt a magyar rendőrséggel?
Hogyan süllyedhettek ilyen mélyre?
Húsz év impotencia
Minden gúnyolódás nélkül: nagyon nehéz lehetett főrendőrnek lenni az elmúlt húsz évben. Felesküdni a törvény és az igazság szolgálatára, majd szemet hunyni a politikai és gazdasági elit disznóságai felett. Ép személyiséggel, tartással, elmével, egészséggel ebből egyszerűen nem lehet kikeveredni: valaki vagy gazember lesz, vagy pedig emberi roncs.
Sajnáljuk persze Kiss Ernőt, hisz nincs okunk feltételezni, hogy gazember lett volna. De rettentően sajnáljuk azt is, hogy a magyar főrendőrök az elmúlt húsz évben nem végezték el a munkájukat.
A magyar rendőrség szinte egészen idáig úgy tett, mintha a politikához kapcsolódó bűncselekmények egyszerűen felderíthetetlenek lennének. Privatizációs bűncselekmény nem létezett, olajmaffia nem létezett, Nyírfa-ügy nem létezett, Postabank-ügy szinte nem létezett, Kiss Elemér ügye nem létezett, Szilvásy György pedig mindenben ártatlan. A bizonyítás minden esetben lehetetlennek tűnt.
Aztán Gyurcsány Ferenc végnapjai felé valami átszakadt. Megkezdődött a Zuschlag-ügy, majd mint a lavina, jött a többi: BKV, Eclipse, miegymás.
És ettől hirtelen még gyanúsabbá válik a múlt: ha az elmúlt egy évben ilyen gyorsan fel lehetett tárni ennyi ügyet, akkor tényleg csak akarni kellett. Ezek szerint viszont korábban nem akarták. A vezetők biztosan nem.
Egy elmaradt rendszerváltás
Kevés olyan szektora van a magyar társadalomnak, amit ennyire kevéssé érintett meg a rendszerváltozás: a hatalmi ágak szétválasztása, a demokratikus kontroll, a jogállamiság.
A magyar rendőri vezetők egészen a közelmúltig direkt politikai irányítás alatt álltak. Pont Kiss Ernő például két éve ismerte el, hogy a kilencvenes években a Draskovics Tibor ellen folytatott nyomozását Horn Gyula kérésére leállította.
A magyar rendőri vezetők feladatuknak nem a rend fenntartását, a bűnösök megtalálását, hanem politikai gazdáik kiszolgálását tekintették. A legszégyenletesebb példa erre 2006. október 23-a volt.
Magukat éppen azon törvények fölé helyezték, amiket védelmezniük kellett volna.
Váljon el az ocsú a búzától!
A magyar rendőrség óriási bajban van. Legitimációja hihetetlen mélységben, morálja még lejjebb. Teljes átalakításra lenne szüksége. Ha úgy tetszik, rendszerváltásra.
Annyit pedig már mi is megtanultunk a közelmúltunkból, hogy annak felelősségre vonással kellene kezdődnie.
>> MIÉRT NE JELENTSÜK FEL A RENDŐRT, HA MEGERŐSZAKOL
>> MIFÉLE VÁLSÁGKEZELÉS? MÉG MINDIG ADÓSSÁGSPIRÁLBAN - csütörtöki vezérvéleményünk
>> MAGYARORSZÁG AZ USA-BÓL, MSZP-S TÁVCSŐVEL - szerdai vezérvéleményünk
Írások a témában:
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.