Megtanulta-e a Fidesz, hogy aki rövid távon gondolkodik és saját mániáit akarja egy egész országra erőltetni, az itt mindenképpen elbukik?
Az Országgyűlés a héten elfogadta a Fidesznek az oktatásra vonatkozó törvénymódosításait. A változások nem igazán nagyok, nem is radikálisak, sőt bőven hagynak időt a bevezetésükre is. Tartalmilag jórészt már korábban kipróbált és jól, legalábbis a mostaninál jobban működő gyakorlatok visszaállításáról szólnak.
Ez az óvatos hozzáállás indokolt. Az oktatás ugyanis egy rendkívül konzervatív dolog: nem csak a különféle színezetű kormányoknál, hanem még a politikai rendszereknél is lassabban változik. Miközben nagyon könnyű gyorsan elszúrni mindent, építkezni csak évtizedek alatt lehetséges.
A változások:
2010/11-es tanévtől
Második osztály végétől ismét van lehetőség alsóban érdemjeggyel is osztályozni. Ha egy iskola úgy dönt, maradhat a csak szöveges értékelésnél is.Szülői beleegyezés nélkül is lehet buktatni alsóban. Az elsős diákot azonban ezután is csak akkor lehet megbuktatni, ha a tanulmányi követelményeket az iskolából való igazolt és igazolatlan hiányzás miatt nem tudta teljesíteni.
2011/12-es tanévtől a 2014/15-ös tanévig fokozatosan
Heti öt kötelező testnevelésóra fokozatos bevezetése, először csak az 1. és 5. évfolyamon. Tömbösítés esetén is biztosítani kell a mindennapos testmozgás lehetőségét. A módosítás szerint az általános iskola első négy évfolyamán naponta legalább 30 perc játékos, egészségfejlesztő testmozgást kell szervezni.2013/14-es tanévtől
A felsőoktatási intézmények helyett kormányhatározat írja elő, hogy a felvételihez melyik vizsgatárgyból kell emelt szintű érettségi vizsgát tenni.Forrás: Index
Hogyan él tovább egy régi rendszer?
Magyarországnak jelentős tradíciói vannak az oktatásban, a magyar oktatás sokáig világhírű volt. Ám miközben az 1000 főre eső Nobel-díjasok száma méltán gyakori hivatkozási alap, a tény, hogy ők szinte kivétel nélkül a háború előtti világ tanítványai, általában nem kerül említésre. Akkoriban ugyanis komoly, hosszú távú koncepciója volt az oktatáspolitikának, és jelentős összegeket költöttek rá még a világválság ideje alatt is. Ez az oktatáspolitika a tanárokon és kiváló tudósokon keresztül hatásaiban bőven a '60-as évekig kitartott.
Az ember ugyanis normális esetben egy-két évtizedet is eltölt a közoktatásban, és amit és ahogy valaki gyerekkorában megtanul (vagy nem tanul meg), annak a hatása egy életre szól. Meg annak a hatása is, amit a tanára tanult meg egykor. Az általános iskolai tanárok átlagéletkora a rendszerváltozáskor 37, középiskolai pedagógusoké 40 év volt – ez a szám azóta lassan, de növekszik. Ez nagyjából azt jelenti, hogy egy ma 25 éves fiatal középiskolai tanárai jellemzően a '70-es évek második felében jártak maguk is középiskolába és egyetemre, egy ma 50 éves ember tanárai pedig az '50-es évek első felében.
Rendszert lehetett váltani – professzorokat, tanszékeket és néhol tanári gárdákat viszont már nem. Ezért ahogy a Horthy-rendszer oktatáspolitikája bőven a szocializmus harmadik évtizedéig élt, úgy élnek sok tekintetben a mai napig is a szocialista oktatási rendszer maradványai hazánkban.
Mi a titok?
Egy ilyen rendszerrel, ahol bármilyen változtatásnak évtizedes kifutása lesz, rendkívül óvatosan kell bánni.
A világháború előtti oktatási rendszerek sikerének éppen az volt a titka, hogy sosem ültek fel a pillanatnyi pedagógiai divatoknak és az azokat megalapozó politikai ideológiáknak: szilárdan kiálltak a már bevált dolgok, a tehetségnevelés elsőbbsége és a kemény lexikális tudás mellett. Emellett az oktatáspolitika mindig figyelemmel volt a helyi sajátosságokra, és a nagy, átfogó változtatások helyett az oktatási rendszer folyamatos finomítását részesítette előnyben.
A rendszerváltozás utáni magyar oktatáspolitika, melynek kétségtelenül Magyar Bálint a meghatározó figurája, jellemzően pont ennek az ellenkezőjét tette. Miközben a szocialista gazdaságot felváltotta a versenyen alapuló piacgazdaság, az oktatásban furcsamód folyamatosan csökkentették az elvárt tudásanyagot és az érettségi követelményeket, háttérbe szorították a versenyhelyzeteket és a teljesítményelvet.
Ez a gondolkodásmód a ’60-as, '70-es években divatba jött, a hagyományos iskolarendszerrel szembeszálló pedagógiai koncepciók hazai importja volt – a probléma azonban nem csupán abban jelentkezett, hogy ezek ellene mentek a magyar oktatási hagyományoknak. A legnagyobb hiba ugyanis az volt, hogy hazai viszonyok mellett soha ki nem próbált újításokat kíséreltek meg bevezetni a magyar oktatásba, nevetséges rövid időn belül. Az elmúlt kormányzat láthatóan különösen nem értette az közoktatás „alaptörvényeit”.
Közhely, hogy egy kis ország az oktatásban tud igazán nagy dolgot csinálni. Azonban ehhez mindig hosszú távú, alaposan megfontolt tervek kellenek – aki rövid távú célokat kerget és saját mániáit akarja egy egész országra erőltetni, az itt mindenképpen elbukik. A héten elfogadott módosításokból úgy tűnik, ezt az új oktatási kormányzat talán már megtanulta.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.