Az MSZP még mindig nem tudta eldönteni, hogy az LMP kell nekik, vagy csupán a szavazótáboruk, hogy édesgessenek vagy riogassanak. Most azonban az LMP visszavágott. (Fotó: MTI)

Mit akar az MSZP?

Az MSZP milliónyi stratégiai problémája közül a legsürgetőbb a budapesti önkormányzati választások kérdése. Ha a párt meg akar kapaszkodni valahol, ha akar egy bázist, ahonnan újraépítheti magát, akkor Budapestre óriási szüksége van. Hogy erre valódi esélyük legyen, ahhoz vagy szövetségessé kell tenniük a fővárosban megerősödött LMP-t, vagy meg kell próbálniuk elijeszteni a párt mögül annak friss szavazóit.

Ezek a stratégiai lehetőségek már az országgyűlési választások során világossá váltak. Hiszen az MSZP vezetése is látta: az LMP támogatói nagy részben korábbi liberálisokból és baloldaliakból állnak, és a párt ott izmosodott meg, ahol korábban az SZDSZ volt erős.

Forrás: nol.hu infografika

A második forduló azt is megmutatta, hogy ahol a szocialista jelöltnek esélye van a Fidesz legyőzésére (Angyalföld), ott az LMP szavazóinak több mint fele-kétharmada egyszerűen „eltűnik” a fiatal párt mögül.

Annál meglepőbb, hogy az elmúlt három hónap sem volt elegendő arra, hogy az MSZP vezetése eldöntse, az LMP kell nekik, vagy csupán a szavazótáboruk: hogy édesgetni vagy riogatni akarnak. Az országgyűlési választások két fordulója között egyoldalú visszalépésekkel megpróbálták először az előbbit, majd mikor az LMP elutasította őket, akkor az utóbbit.

A főpolgármester-jelöltség kérdése kapcsán pedig az elmúlt másfél hónapban hol arra szólították fel az LMP jelöltjét, Jávor Benedeket, hogy Horváth Csaba, hol pedig, hogy Tarlós István javára lépjen vissza. Az előbbi nyilván a szövetségről szólna, a másik pedig a szavazóbázis megijesztéséről. Annak a sulykolásáról, hogy az LMP valójában a Fidesz szekerét tolja.

A Kaltenbach-hadművelet

Ennek a skizofrén stratégiának a negatív vonulatába illeszkedett a „Kaltenbach-hadművelet” is. Az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat elnökeként, 1995-2007 közt kisebbségi ombudsmanként tevékenykedő Kaltenbach Jenőről július végén a Népszabadság tálalta a sztorit, miszerint őt ajánlanák a szocialisták közös főpolgármester-jelöltként az LMP-nek.

A dolog bája, hogy a cikk „Az LMP elgáncsolta Kaltenbach Jenőt” címmel jelent meg, és az MSZP-nek a lapzártakor véget érő zárt elnökségi ülésére (!), valamint egyéb, meg nem nevezett saját forrásokra hivatkozva azt állította, hogy miközben az MSZP „elment a falig” a lehetőségek keresésében, a hajthatatlan LMP még Kaltenbachot is elutasította.

A Hírextra interjúja Kaltenbach Jenővel (részlet)

(...) Miért nem vállalta el az MSZP főpolgármester-jelölti felkérését?

Aki ismeri a fővárosi szocialisták elmúlt években végrehajtott tevékenységét, az tisztában van azzal, hogy az ott történtek vállalhatatlanok.

Korábban az MSZP még abban is partner volt, hogy Önt egy civil szervezet ajánlja főpolgármesternek, s erre előbb az LMP „csatlakozzon rá", majd az MSZP „észrevegye”. Az LMP mégis Jávor Benedeket jelölte főpolgármesternek. Mi az oka, hogy egyik párt sem Önt választotta?

Ezek a történetek számomra ismeretlenek és nem is akarom kommentálni. Ez teljesen mértékben téves információ. A leírtakat elsősorban a Népszabadság egyik újságírója találta ki. Ha valaki elolvassa ezeket a cikkeket, akkor láthatja, hogy tele van "állítólag", "egyesek szerint", "információink szerint" jelzőkkel. Aki értelmezi a szavak tartalmi jelentőségét, az tudja, hogy ez mit jelent. A valótlan állítás indítékát az újságírótól kellene megkérdezni, aki ezt kiötlötte. Én nem voltam az LMP főpolgármester-jelöltje. Ez sohasem került szóba. Ha egyesek azt akarják sugallni, hogy pendlizek a pártok között, akkor határozottan mondom, hogy ez nem igaz.

Forrás: Kaltenbach nem pendlizik a pártok között (Hírextra)

Hogy az esetleg kételkedő olvasók számára egyértelmű legyen a szituáció értelmezése, a Népszabadság szerkesztője mindezt még saját kommentárjával is megtoldotta. Schiffer Andrást dédapjával, Szakasits Árpáddal állította párhuzamba (rokonságuk emlegetése egyébként a szélsőjobbos média kedvelt toposza), azt sejtetve, hogy miként Szakasits végül a kommunistákkal, úgy Schiffer azok mai megfelelőivel (írja ezt a Népszabadság!), a Fidesszel fog szövetségre lépni.

Az LMP tagadta, hogy erről a kérdésről tárgyalt volna Kaltenbach Jenővel, utóbbi pedig határozottan állította, hogy visszautasította a szocialisták megkeresését. Ennek ellenére a kabátlopási ügy már megvolt, a hírorgánumok pedig átvették a cikk vádjait.

A visszafelé elsülő pisztoly esete

Az LMP azonban, úgy tűnik, taktikai szempontból remek választ talált, és átment ellentámadásba: budapesti listájuk második helyét odaadták Kaltenbach Jenőnek.

Innentől viszont Mesterházy és a szocialisták sajnálkozása – „kitűnő jelölt lett volna, kár, hogy az LMP nem támogatta” – akár nagyon kínossá is válhat. Ha ugyanis a szocialisták valóban komolyan gondolják a Fidesz-ellenes összefogást, akkor most rajtuk a sor, hogy támogassák a Kaltenbachot a listájukon tudó LMP-t.

Az LMP pedig minden bizonnyal megpróbálja kihasználni az ebben rejlő kommunikációs lehetőségeket, és valószínűleg még sokat fogunk hallani az MSZP önzéséről, meg a hiteles és a hiteltelen alternatíváról.

Semmi kétségünk azonban afelől, hogy a történetnek közel sincs vége. Az MSZP az elkövetkező hetekben nagyon intenzíven fogja még szeretni és/vagy gyűlölni az LMP-t.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!