Gyurcsányt jelenleg azért lehet nyugodtan leírni, mert pont az ellenkezőjét teszi annak, amit egy bukott politikusnak a visszatéréshez tennie kellene. Nem pozicionálja újra magát és tábora sincs. (Fotó: Index)

Gyurcsány Ferenc a „100 nap – Becsapott Magyarország” c. rendezvényen előadott beszédét elmondhatta volna egy, két, vagy akár öt évvel ezelőtt is. A volt miniszterelnök a bukásából láthatóan semmiféle következtetést nem vont le, és semmit sem változott.

Gyurcsány visszatér?

Amit Gyurcsánytól ismét hallhattunk: Orbán Viktor véglegesen diktatúrába taszítja az országot, Magyarország pedig egy ugar, amit fel kellene szántani. Ezt azonban sem az ország, sem a szocialista párt nem fogja fel, egyedül ő, hiszen senki sem annyira patrióta, demokrata, modern, progresszív és – a legújabb megfogalmazás szerint – ’89-es, mint Gyurcsány Ferenc. (Mostanra a közvélemény számára 1989 a nem-rendszerváltozást jelenti, a kommunista hatalomátmentést, a vadprivatizációt, korrupciót, politikai bűnözést. Gyurcsány ebben az értelemben valóban ’89-es.)

A napnál is világosabb, hogy Gyurcsány Ferenc saját politikai visszatérésén dolgozik, ami tűnjék bármennyire is reménytelennek, nem kizárható – gondolják sokan, például Török Gábor vagy Gazda Albert. Ahogy Talleyrand mondta, a politikában nincs soha és örökké. És való igaz: tipikus hiba, hogy választási vereségek után teljesen leírunk politikusokat és pártokat. Gyurcsányt azonban azért lehet jelenleg egészen nyugodtan leírni, mert ő látványosan az ellenkezőjét teszi annak, amit egy bukott politikusnak a visszatéréshez tennie kellene.

Kapcsolódó írásunk: Megszabadulni Gyurcsánytól

A bukott politikus két útja

A volt miniszterelnök továbbra sem érti, hogy a politikai színre egy bukott politikus csak két úton kerülhet vissza.

Az egyik, ha teljesen újrapozícionálja magát. Például a politika egy más színterét választja, mint elnöksége után Bill Clinton, akinek így sikerült elérnie, hogy ne Monica Lewinsky, hanem mindenféle humanitárius ügyek jussanak róla az emberek eszébe. A másik út – melynek sikerére jóval kevesebb a példa –, ha a bukott politikus, mint Orbán Viktor 2002 és 2006 után, saját eredményeire, a múlt sikereire hivatkozva megpróbálja táborát egyben tartani.

Gyurcsány Ferenc egyiket sem teszi, teheti. Mivel ugyanazt mondja, mint mindig, nyilván nem az első utat választotta. A másodikat viszont nem is választhatná. Hiszen ahhoz támogatottságra lenne szükség, méghozzá a saját a táborában. Márpedig pont az nincs.

Ha Orbánnak sikerül, Gyurcsánynak miért nem?

Amit ugyanis Gyurcsány nem akar megérteni, hogy őt nem a Fidesz vagy Orbán Viktor, hanem saját pártja és elvtársai buktatták meg. Nagyon jól lehetett látni, hogy 2006-tól kezdve hogyan hátrált ki fokozatosan a szellemi holdudvar, a baloldali elit és szavazótábor a volt miniszterelnök mögül. Gyurcsány öt éve egyszerűen vállalhatatlan lett a magyar baloldalnak, saját közvetlen környezete sem gondolja úgy, hogy regnálása alatt az ország jó irányba ment. Talán az volt a szimbolikus vég, amikor pár hónapja Gyurcsány házi "konzervatív-liberálisa" (bármit is jelentsen az 2010-ben), Debreczeni József is arra a következtetésre jutott a Népszava hasábjain, hogy Gyurcsánnyal egyszerűen nem lehet folytatni.

A volt miniszterelnöknek abban igaza volt, hogy akit egyszer megválasztanak, az valamikor el is bukhat – így természetesen Orbán is. Csak nem mindegy, hogy valaki hogyan bukik. Meg lehet bukni úgy, hogy abból legyen visszaút, és úgy is, hogy ne. De miközben Orbán Viktor tudja, hogy a kettő között mi a különbség, nagyon úgy látszik, hogy Gyurcsány Ferenc nem.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!