A gazdaságpolitikához egy kicsit is konyító állami intézmények kikapcsolásával nem marad más hátra, mint hogy Orbán egyedül Matolcsyékra hagyatkozzon. Nem veszélyes ez? (Fotó: fidesz.hu)
Először még csak az ÁSZ elnöke elmélkedett arról, hogy az ő intézménye milyen jól el tudná látni a Költségvetési Tanács feladatait, most viszont már a selyemzsinór is megérkezett: egy egyéni képviselői indítvánnyal a Fidesz gyakorlatilag megszűnésre ítélné a testületet.
Mire jó a Költségvetési Tanács, és mi a baj vele?
A Költségvetési Tanácsot pontosan azért kellett tavaly létrehozni, mert az ÁSZ semmit nem tudott tenni a Medgyessy-Gyurcsány kormányok költségvetési ámokfutása ellen, sőt, azt még csak felismerni sem nagyon tudta. Mindez részben az ÁSZ igen korlátozott mandátumából, részben profiljából, szakember-ellátottságából adódott. Ezért jött létre 2009-ben a Kopits György vezette Költségvetési Tanács, mely költségvetési ügyekben rövid időn belül igen komoly reputációt épített fel magának. A csapat nagyon is alkalmasnak bizonyult a munkára, és mind a Bajnai, mind a második Orbán-kormány idején megmutatták, hogy nem az aktuális hatalom kiszolgálói.
Éppen ez az, ami most a baj velük: az új kormány ugyanis láthatóan nem tűri, ha nyilvánosan kritizálják. A tőle független intézményeket rendre vagy ostrom alá veszi (Nemzeti Bank), vagy korlátozza beleszólásukat a költségvetési ügyekbe (Alkotmánybíróság), vagy maga alá gyűri (Gazdasági Versenyhivatal, Állami Számvevőszék), végső esetben pedig megszűnésre ítéli (Költségvetési Tanács). Kopitsék bűne ráadásul igen nagy: ők vették észre, hogy a válságadók valójában nem is csak a válság idejére fognak szólni, kínos helyzetbe hozva ezzel a kormányt.
"Az ország hosszabb távú érdekeit, a gazdaság tartós stabilitását, s a következő generációk jólétét szem előtt tartó, felelősségteljes és átlátható költségvetési politikának hazánkban nincsenek hagyományai. A magyar gazdaságpolitikát szélsőséges költségvetési ciklusok – a jelentős túlköltekezések és megszorítások ismétlődései – jellemezték, amelyek, miközben aláásták a gazdálkodás biztonságát, az államadósság fenntarthatatlan növekedéséhez, ezzel pedig egyre súlyosabb állami kamatterhekhez is vezettek. A 2008 őszén kibontakozott, világméretű válság nyomán bizonyossá vált, hogy a múltban folytatott költségvetési politika jelentősen hozzájárult a magyar gazdaság sérülékenységéhez.
A 2008. évi LXXV. törvénnyel létrehozott Költségvetési Tanács tagjai az új intézmény fő hivatását a hazai állampénzügyek átláthatóságának és fenntarthatóságának előmozdításában látják. A törvény értelmében a Tanács – a Titkárságán dolgozó szakértők segítségével – ezt a célt elemzésekkel, ellenőrzéssel, és tájékoztatással igyekszik elérni. A polgárok érdekeit képviselve, elemzéseivel és előrejelzéseivel igyekszik hozzájárulni a költségvetési politika áttekinthetőségéhez. Emellett nyomon követi, hogy a parlament elé kerülő döntési javaslatok összhangban vannak-e a költségvetési politika fenntarthatóságát biztosító törvényi előírásokkal. Vizsgálatainak eredményeit nyilvánosságra hozza, és széles körben ismertetni kívánja. A Költségvetési Tanács tevékenysége végeredményben arra irányul, hogy Magyarországon létrejöjjön, majd megszilárduljon és hagyománnyá váljon a költségvetési felelősség. Ez – a gazdaságpolitika hitelességét növelve – az államadósság kamatterheiben akár százmilliárdokban mérhető megtakarításokra is vezethet."
Részlet Kopits György köszöntőjéből a Költségvetési Tanács honlapján
Ki mondja el a rossz hírt a miniszterelnöknek?
Az igazi kérdés ezek után az, hogy vajon mit gondol a miniszterelnök: hogyan fog így kormányozni? Honnan fog második véleményt kapni gazdasági ügyekben? A gazdaságpolitikához egy kicsit is konyító állami intézmények kikapcsolásával vagy negligálásával ugyanis nem marad más hátra, mint hogy a miniszterelnök egyetlen forrásra, a Nemzetgazdasági Minisztériumra hagyatkozzon minden gazdasági ügyben.
Ha nem éppen ez a minisztérium halmozott volna hibát hibára a kormány megalakulása óta, akkor is feltennénk a kérdést: nem túl nagy kockázat egy olyan komplexitású és súlyú ügyben, mint a gazdaságpolitika, gyakorlatilag egyetlen intézményre hagyatkozni? Nem fél attól a miniszterelnök, hogy mindenféle kontroll kiiktatásával a minisztérium vezetésének inkompetenciája, vagy neadjisten akár csak egy egyszerű hibája miatt ő maga is rendkívül kellemetlen helyzetbe kerülhet? Mit gondol, ki meri majd elmondani neki a rossz híreket, ha éppen azok jönnek?
Pedig nem is volt olyan rég, amikor ez a nagyfokú bizalom katasztrofálisnak bizonyult egy kormányfő számára. Orbán Viktornak jó volna emlékeznie Medgyessy Péter teljes hitelvesztésére, arra, amikor Medgyessynek saját minisztere, László Csaba képtelen volt másfél hónapon keresztül elárulni, mekkora is lesz a költségvetési hiány. Hogy László félt vagy taktikázott, nem tudjuk – de azt igen, hogy a végén Medgyessy fázott rá, meg persze az egész ország.
Mi lesz így?
Sokan úgy gondolják, mivel az első Fidesz-kormány gazdaságpolitikája sikeres volt, most sincs félnivalónk. Azonban 2010 nem 1998. Akkor a Fidesz-kormány egy dinamikus gazdaságot örökölt, és a pénzügyeket ritka szerencsés választással a rendkívül kompetensnek bizonyuló Járai Zsigmondra bízta, aki pedig nem gazdasági szabadságharcot meg forradalmat hirdetett meg, hanem bizony nagyon óvatosan lépkedett. Most gyökeresen más a helyzet: Orbán Viktor másodjára egy válság által sújtott, teljesen szétzilált gazdaságot örökölt a szocialistáktól, és a gazdaságpolitikát is olyasvalakire bízta, aki már az elmúlt hónapokban is az alkalmatlanság számos jelét mutatta.
Ha van intézmény, melyre most óriási szüksége lenne a kormányfőnek és az országnak, az éppen a Költségvetési Tanács.
Fejlemény: Csavar a Költségvetési Tanács ellehetetlenítésének ügyében
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.