Bár a kormány fontolgatta az utazási kedvezmények eltörlését, de Orbán Viktor határozott tiltakozása miatt végleg elvetették a javaslatot. A nyugdíjasok éppen olyan érinthetetlenek, mint bármelyik szocialista kormány alatt.
(Fotó: Kéri László A rendszerváltás krónikája 1988-2009 c. könyvéből)

Szijjártó Péter a pénteki kormányülés után kijelentette, bár a nyugdíjasok utazási kedvezményének megvonását is fontolgatták, „ám Orbán Viktor határozott tiltakozása miatt ez a felvetés végleg kikerült a javaslatból.” A megfogalmazás magáért beszél. Aki azt gondolta, hogy a februári (értsd: márciusi) gazdasági intézkedések komolyan érinthetik a nyugdíjasokat, az csúnyán félreismerte a magyar politika természetét.

Ajánlott írásunk: Nyugdíjasok, a szent tehenek

Miért különlegesek az utazási kedvezmények?

Furcsa, de ahelyett, hogy tisztábban látnánk, csak egyre nagyobb a homály az immáron márciusban bejelentésre kerülő intézkedések körül. Abszurd módon szinte az egyetlen konkrétumot az a hamburgeradó jelenti, melyről senki nem gondolja, hogy komolyabb bevételt jelenthet az államháztartás számára. Volt persze még szó a gyógyszerkassza megnyirbálásáról, de ahogyan azt már megírtuk, véleményünk szerint ez a lépés meg fog rekedni a deklarációk szintjén. Biztosra vesszük, hogy elődeihez hasonlóan ez a kormány sem lesz képes a gyógyszerkiadásokat jelentősen csökkenteni.

Az utazási kedvezmények csökkentése azonban egy valóban jelentősebb tétel lett volna a kiadási oldalon. Úgy tűnik azonban, a Fidesz szocialista elődeit követi, és semmit sem valósít meg a tervből. Az utazási kedvezmény ugyanis költségvetési szempontból egy politikailag igen hasznos, ráadásul viszonylag vonzó támogatási forma, hiszen középtávon komoly trükközésre ad lehetőséget. Ha az állam nem akarja a támogatást ténylegesen is kifizetni, akkor az a vonatkozó közlekedési vállalat veszteségét növeli, amit pedig a vállalat további eladósodással finanszíroz. Ahhoz azonban, hogy az egyébként rossz bőrben lévő vállalat hitelt kapjon, a magyar államnak garanciát kell vállalnia ezekre a hitelekre. A trükk pedig ott van, hogy ezek a garanciák már nem kerülnek be a költségvetésbe a kiadások közé. Magyarul: legalább a következő országgyűlési választásokig el lehet majd dugni pár százmilliárd forintnyi adósságot.

Az elmúlt húsz évben valamennyi kormány ezt csinálta.

Mi értelme a kedvezménynek?

Részben éppen a közlekedési támogatásokhoz kapcsolódó rossz tapasztalatok miatt tűnt pozitív jelnek, amikor korábban az szivárgott ki, hogy a Fidesz-kormány esetleg mégis hozzányúlna ehhez a területhez. Ennél is nyomósabb ok volt az örömre, hogy olyan támogatásról van szó, mely gazdasági szempontból gyakorlatilag teljesen haszontalan, és még csak nem is méltányos.

Az utazási támogatás lényege ugyanis elméletileg az volna, hogy az állam megkönnyítse a munkavállalók ingázását, ezáltal növelve a mobilitást, ami pedig közvetve az egész nemzetgazdaságot segíti. Másrészt pedig az, hogy a tanköteles korú gyerekeknek – akiknek az állam előírja, hogy iskolába kell járniuk –, illetve az ő szüleiknek segítsen az iskolába járás költségeinek fedezésében. Ehhez képest a magyar valóság arról szól, hogy éppen a munkavállaló, dolgozó magyar állampolgárok azok, akik jellemzően semmiféle központi kedvezményre nem jogosultak, miközben szinte mindenki más igen. Közben „természetesen” még a belga nyugdíjasok is teljesen ingyen utazhatnak a budapesti tömegközlekedésen.

Sajnos az az igazság, hogy a nyugdíjasoknak nyújtott kedvezmény ugyanolyan ócska szavazatvásárlási-megtartási akció, mint amilyen a tizenharmadik havi nyugdíj volt.

Horn Gyula nyomdokain

Hogyan is fogalmazott Szijjártó Péter? Bár a kormány fontolgatta a kedvezmények eltörlését, de Orbán Viktor „határozott tiltakozása” miatt „végleg” elvetették a javaslatot. Nesze neked, „forradalom”: a nyugdíjasok éppen olyan érinthetetlenek, mint bármelyik szocialista kormány alatt. Arról már nem is beszélve, hogy ezt a szöveget Horn Gyula szóvivője is megirigyelte volna.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!