Ez az alkotmány a Fidesznek sem éri meg azt a rengeteg konfliktust, amit felvállaltak miatta. Nem teljesíti ugyanis a célokat, melyek miatt belevágtak: a posztkommunizmus lezárását, egy új rend megteremtését és a restauráció megakadályozását. (Fotó: Index)

A Véleményvezér nem tartozik azok közé, akik halálra vannak rémülve az új alkotmánytól. De azok közé sem, akik történelmi jelentőséget tulajdonítanak az új alaptörvénynek. A Fidesz vezetése pontosan tudta, hogy akad majd bőven az előbbiekből. De valószínűleg nem gondolták, hogy ilyen kevesen lesznek az utóbbiakból.

Ez az alkotmány a Fidesznek sem éri meg azt a rengeteg konfliktust, amit felvállaltak miatta. Nem éri meg, mert nem teljesíti azokat a célokat, melyek miatt belevágtak.

Új alkotmány: de minek?

A Véleményvezér szerint a Fidesznek alapvetően három célja volt az új alkotmánnyal.

Az új alaptörvényt elsősorban egy szimbolikus vízválasztónak szánták, a posztkommunista múlt és a remélhetőleg dicső jövő közé. A kormányfő nagyon helyesen mérte fel, hogy a magyar rendszerváltozásból fájóan hiányzott valamiféle érzelmi magaslat, szimbolikus kiindulási pont. Valami, ami mindenki számára világossá tette volna, hogy más világ jön. A cseheknek ott volt a Vencel téri tüntetés, vagy a szlovákoknak az önálló, független állam kikiáltása. A Fidesz valami hasonló történelmi pillanatot szeretett volna megteremteni, hogy ezzel mindenkiben rögzíthessék a múlttal való szakítást. Az előző rezsimhez oly sok kulturális és egyéb szállal kötődő Gyurcsány Ferenc katasztrofális választási veresége megteremthette volna az ideális alkalmat – a kommunizmussal való szimbolikus szakítás nagy éjszakáját, de a volt miniszterelnök lemondása keresztülhúzta ezt a számítást.

A Fidesz második aspirációja, hogy az új alkotmánnyal letegye az alapjait annak az új rendnek, annak az új országnak, amit saját bevallása szerint fel akar építeni kormányzása során.

A harmadik cél pedig az esetleges restauráció megakadályozása (ez egy másik olvasatban természetesen a Fidesznek a hatalomba való bebetonozását jelenti). Mivel ez jellegénél fogva elsősorban hatalmi, nem pedig jogi kérdés, ezért ennek a célnak az elérésére egy új alkotmány kevésbé alkalmas, mint az esetleg elsőre tűnik.

Kapcsolódó írásunk: Új alkotmány: nem jobboldali, hanem fideszes

Miért nem sikeres?

A Véleményvezér szerint nem a célokkal volt a baj. Érzelmi vízválasztóra, szimbolikus újrakezdésre valóban szükség van. És igen, a Fidesz megkapta a felhatalmazást, hogy egy új rend alapjait rakja le. Aki pedig nem felejtette el Horn Gyula, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc országlását, pontosan tudja, hogy valóban fontos a restauráció megakadályozása. Ezen célok megvalósítása azonban nagyon félrement. Az első kettőt szinte egyáltalán nem, a harmadikat pedig csak nagyon sajátosan tudták megvalósítani.

Először is: az új alkotmány nem jelent semmiféle érzelmi magaslatot, nem zárja le a posztkommunista átmenetet. Elsősorban azért, mert néhány stilisztikai és ízlésbeli kérdésen kívül sehol nem is próbálja a posztkommunista átmenet nagy és rendezetlen problémáit megoldani. Szó nincs az ügynökmúltról, szó nincs a szocializmus előtti tulajdonviszonyok kérdéséről és a jóvátételről, sőt még a kommunista múlt örökségétől való megszabaduláshoz – lásd még: igazságtétel és lusztráció – sem járul hozzá érdemben. Az új alkotmány nem kilépés a posztkommunista átmenet történetéből, hanem annak generáció-specifikus belharcaiban való állásfoglalás.

Ami pedig az esetleges új rend alapjainak letételét illeti: ebben a tekintetben sem ad szinte semmit az új alkotmány az 1989-eshez képest. Nem látszik, mitől válhatna ez az alaptörvény egy más, normálisabb társadalmi szabály- és normarendszer alapjává. Az egyetlen valódi előrelépést néhány, a '90-es évek alkotmánybíráskodása által megteremtett szociális jognak, magyarul: az állami kebleken való vegetálás támogatásának a visszanyesése jelenti. Ez azonban édeskevés, sőt, a régiek helyett megjelentek az alkotmányban más sokadik generációs jogok is.

De bebetonoz-e?

Az egyetlen terület, amiben az új alkotmány láthatóan eltér elődjétől, az az, hogy a megalkotása pillanatában érvényes politikai erőviszonyokat sikeresebben írja bele az egész magyar állam szerkezetébe, mint elődje. Ebben a tekintetben pedig a már beharangozott sarkalatos törvények minden bizonnyal további meglepetéseket fognak tartogatni. Azonban szinte mindegy, hogy mennyire értünk vagy nem értünk egyet ezekkel a változtatásokkal. Ahogyan ugyanis ez a kormány megteremtette a visszamenőleges hatályú törvényhozás precedensét, ugyanúgy valószínűleg a majdan őt leváltó is mindent el fog követni azért, hogy a Fidesz keze nyomát a magyar államszervezetről eltüntesse. S minden bizonnyal ők sem fognak válogatni az eszközökben.

A Véleményvezér szerint az új alkotmány alig-alig teljesít valamit abból, amit a Fidesz eredetileg remélt. Sok hűhó, szinte semmiért.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!