A magyar állam a diákok átverésében segédkezett, aminek véget kell vetni: morális kötelesség a diplomagyárak bezárása.
Nem tudjuk, hogy Hoffmann Rózsának a felsőoktatási intézményekkel kapcsolatos tegnap kiszivárgott tervei a valóságban mennyire előrehaladott egyeztetési folyamat termékei, annyi azonban biztos, hogy ilyen tanulmányt senki sem készít csak úgy a maga szórakoztatására. Egy rövid gondolatmenetet mindenképpen megér, már csak azért is, mert a Véleményvezérnek alapvetően tetszik, amit ebből ki lehet olvasni.
A tervek
A kiszivárgott elképzelések szerint a jelenlegi 29-ről 12-re csökkentenék az egyetemek számát. Ezen folyamat keretében bizonyos intézmények sorsa a feldarabolás, beolvasztás, illetve a megszűnés lesz. Nem nagyon lehet vita arról, hogy erre a lépésre szükség van. Teljességgel lehetetlen ugyanis, hogy egy ekkora és ilyen gazdasági helyzetben lévő ország el tudjon tartani közel harminc egyetemet.
"Az oktatási államtitkár információink szerint a múlt héten már egyeztetésre hívta annak a 12 egyetemnek a rektorát, amelyek az [origo] birtokába jutott koncepció szerint megmaradnának. Részt vett a találkozón a Nyugat-Magyarországi Egyetem, a Pannon Egyetem, a Pécsi, a Debreceni, a Miskolci és a Szegedi Tudományegyetem, a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az ELTE, a SOTE, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a gödöllői Szent István Egyetem vezetője."
A továbbtanulás a magyar kultúrában hagyományosan nagy érték, ezért aztán aki megengedhette és megengedheti magának, az mindig is megpróbált felsőfokú végzettséget szerezni. Azzal viszont, hogy a magyar állam boldog-boldogtalannak engedte, hogy ilyen papírosokat bocsásson ki, valójában egy, ezt a kulturális beágyazottságot kihasználó csalássorozatot tett lehetővé. Nincs ezen mit szépíteni: a gyorstalpaló diplomagyárak elismerésével a magyar állam valójában az ott tanuló diákok átverésében segédkezett.
Nemcsak azért kell tehát ennek véget vetni, mert elfogyott a pénz, és nem is csak azért, mert gazdaságilag nem hatékony bizonyos szakok elképesztő diplomatermelése. Hanem elsősorban azért, mert a magyar államnak morális kötelessége is ezt megtenni.
Egy aggodalom
Nem Magyarországon élnénk azonban, ha nem merültek volna fel már a tervek megjelenésének pillanatában igen komoly kétségek a megvalósítás minőségével kapcsolatban. Természetesen számos szempontot mérlegelni kell, amikor a túlélésre kiválasztott intézmények szűk listáját összeállítják, és a kimaradók nyilván mindig is igazságtalannak fogják érezni a döntést. Mégis fontos lenne, hogy a politikai szempontok legalábbis ne lehessenek kizárólagosak.
A Véleményvezér szerint nagyon nehéz például olyan normális döntési kritériumrendszert kialakítani, amely mentén a Corvinus egyetem kikerülne a túlélésre kiválasztott intézmények köréből. Természetesen jól tudjuk, hogy a miniszterelnök már a '90-es évek óta fúj erre az intézményre, és ellenérzéseit egy bizonyos pontig még osztjuk is. Azt is tudjuk, hogy a Corvinus párját ritkító ostoba módon a Gyurcsány-korszak egyik legvállalhatatlanabb figuráját (akinek a neve később lehetséges miniszterelnök-jelöltként is felbukkant) választotta rektornak, és természetesen a kormányfőnek az az állítólagos megjegyzése is igaz, hogy az intézmény egy „balos fellegvár”.
Mégis, ettől még a Corvinus marad az egyetlen olyan állami társadalomtudományi egyetem Magyarországon, melyet a határainkon kívül is tartanak valamire. Persze nem sokra, és egyre kevesebbre, de azért még mindig valamire. És semmilyen személyes ellenszenv vagy politikai ellenérdek nem lehet olyan fontos, hogy az ország nagyon kevés valamire fogható felsőoktatási intézményének egyikét lerombolják.
A kiszivárgott terv irányát tehát a Véleményvezér határozottan üdvözli, de nagyon reméljük, hogy a fürdővízzel együtt nem öntik ki a kis Corvinust is.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.