Orbán Viktor nem egy intézmény vagy egy párt népszerűségét akarja építeni, hanem a személyes reputációját. Bár a piszkos munka a miniszterekre hárul, a dicsőséget nem tarthatják meg maguknak.

Valószínűleg a héten mindenkihez eljutott, vagy el fog jutni a Szociális Konzultáció kérdőíve és a miniszterelnök - a miniszterelnök, és nem a kormány! - „Hallgassuk meg egymást!” című kísérőlevele, Orbán Viktor fotójával. A Véleményvezér már korábban is írt róla, de most még látványosabb a jelenség: óriási az ellentét a Fidesz-kormány intézkedéseinek keménysége, az ellenvélemények lesöprése, a tiltakozások, tüntetések figyelmen kívül hagyása, illetve Orbán Viktor atyai odafigyelése között.

Kapcsolódó írásaink:
De hol a miniszterelnök?
Szociális konzultáció: de minek?

Munkamegosztás

Az elmúlt egy évben a kormányfő és miniszterei közötti munkamegosztás egyik sarokpontjává vált, hogy a rossz hírek bejelentését és a népszerűtlen ügyek kommunikálását Orbán Viktor mindig Matolcsy Györgyre, Navracsics Tiborra, Pintér Sándorra vagy egy másik kormánytagra hagyja.

Amikor például a tiltakozó szakszervezetek követeléseit a pénzhiány miatt el kell utasítani, akkor a kellemetlen feladat egészen biztosan egy miniszterre hárul. Ha viszont a szakszervezetek követelései meghallgatásra találnak, tehát a kormány szijjártópéteri értelemben „az emberek oldalára” áll, az adott miniszter a dicsőséget már nem tarthatja meg magának: az ugyanis a miniszterelnököt illeti. Remek példa volt erre egy hónapja a Gaskó Istvánnal és a VDSZSZ-szel való tárgyalás, mellyel mindkét vezető jól járt. Gaskó úgy tudott megjelenni, mint az az ember, aki el tudja intézni, Orbán Viktor pedig - aki maga ment el a szakszervezethez! - úgy, mint akinél el lehet intézni az ilyen ügyeket. Mindennél többet mond a szakszervezeti újság legújabb számának címlapja.

A miniszterelnök aspirációja, hogy állandóan úgy legyen jelen, mint az igazi „emberek embere”, aki meghallgatja őket, ad a véleményükre, sőt velük közösen hozza meg a döntéseket. Ennek megfelelően a miniszterelnök beszédeiben drámaian megugrottak az egyes szám első személyben tett kijelentések (szeretném, megígérem, garantálom, támogatom). A többes szám első személyek pedig már jellemzően nem Orbán Viktorra és a kormányra vonatkoznak, hanem Orbán Viktorra és a "magyarokra", az "emberekre".

HALLGASSUK MEG EGYMÁST!

Tisztelt Magyar Polgár!

Azért fordulok Önhöz levelemmel, mert arra szeretném kérni, vegyen részt a most induló Szociális Konzultációban. A Szociális Konzultáció célja, hogy mi, magyarok közösen találjuk meg a válaszokat mindennapi életünk fontos kérdéseire.

Vannak dolgok, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak. Magyarok millióinak közösek a mindennapi gondjai, problémái - legyen szó a munkáról, a családfenntartásról, a megélhetés költségeiről vagy gyermekeink oktatásáról. Azt szeretném, ha a közös gondokra közös válaszokat találnánk.

A jó válaszokat eddig is együtt találtuk meg.

Hallgassuk meg egymást, hiszen ki érthetne meg jobban egy magyar embert, mint egy másik magyar?

Önt is tisztelettel arra kérem, töltse ki és küldje vissza a kérdőívet.

Számítok a véleményére.

Üdvözlettel:
Orbán Viktor

Nem mindenkinek jó

Ez a “munkamegosztás” természetesen előnyös Orban Viktor számára – nem véletlenül ő jelen pillanatban az ország legnépszerűbb politikusa. Azonban a Fidesznek mint pártnak, a kormánynak, illetve a többi fideszes politikusnak értelemszerűen előnytelen. A piszkos munkát elvégző kormánytagok folyamatosan kopnak el és veszítenek arcukból, adott esetben pedig egy mozdulattal lecserélhetőek lesznek. Nem mellékesen ezzel a munkamegosztással könnyen meg lehet akadályozni, hogy bármelyik miniszter olyannyira meg tudjon erősödni, hogy esetleg elkezdhessen feljebb is tekintgetni.

Orbán Viktor ezzel a stratégiájával nem egy intézmény vagy egy párt népszerűségét akarja építeni, hanem a személyes reputációját. Mindez persze nem ördögtől való, sőt, meg csak nem is helyi sajátosság: a prezidenciális rendszerekben ez a bevett leosztás.

Működik?

Igen, ez a stratégia egy bizonyos szintig nagyon is működik. Ugyanakkor bár lehet vele árnyalatokat színezni, de a fő kontúrokat mégiscsak a kormány azon intézkedései húzzák meg, melyek az állampolgárok mindennapi életét befolyásolják. A mindenkori miniszterelnök, legyen bármennyire is ügyes kommunikátor, hosszú távon nem menekülhet el saját kormánya intézkedéseinek a felvállalása elől.

Amint azt a kilencvenes évek végének nagy balközep médiamágus vezetőinek példáján (Clinton, Blair, Schröder) megtanulhattuk, végső soron mindig a kormányzati teljesítmény, azon belül is a munkahelyek és a jövedelmek alakulása számít.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!