Már most nehéz pontosan felidézni, hogy az Egymillióan a sajtószabadságért rendezvényén kik szónokoltak és miről. Orbán bénázása ritka lehetőséget teremtett, de ők nem tudtak ezzel élni. (Fotó: Földes András/Index)
A kormánnyal és a parlamenti ellenzékkel szembeni általános csalódottság szükségszerűen kitermeli az alternatív ellenzéki mozgalmak és közéleti szereplők megjelenését. Október 23-án az Egymillióan a sajtószabadságért (EMS) mozgalom kapta meg az esélyt és a ritka jó médialehetőséget, hogy egy ilyen alternatív szerveződésként országosan is megjelenítse magát. Számunkra úgy tűnik, hogy a lehetőséggel nem tudtak élni.
Ajánlott írásunk: Mi várhat a Fideszre 2012-ben?
Orbán Viktorék elszúrták…
A miniszterelnök csapatának az ünnepi beszéd elmaradása kapcsán bemutatott, egészen meglepő és szokatlan kommunikációs ügyetlenkedése valóban kiváló lehetőséget teremtett az EMS számára. Ráadásul nem elég, hogy a Fidesz gyakorlatilag meghátrált, de a miniszterelnök a vasárnapi rádióüzenetében elhangzott mentegetőzésével gyakorlatilag még külön fel is hívta a figyelmet arra, hogy az ’56-os megemlékezés, talán 1998 óta először, nem a Fidesz és Orbán Viktor körül fog forogni.
Sőt, itt nemcsak a tematizálási előny elvesztéséről volt szó, hanem arról is, hogy egy Fidesz-nagygyűlés hiányában gyakorlatilag egyik médium sem engedhette meg magának, hogy ne az ellenzéki megmozdulással foglalkozzon. A kínálkozó alkalommal pedig akkor élhettek volna a szervezők, ha megnyerő és hiteles személyiségekkel állnak ki, akik a rendezvény során egyszerű és széles körben átérezhető üzeneteket fogalmaznak meg.
…de az EMS-nek sem sikerült
A szervezők mindenképpen sikeresek voltak abban, hogy látható méretű tömeget tudtak az utcára szólítani, ezért valószínűleg a demonstrációt ábrázoló képek és videók súlyt fognak adni az eseményről készült beszámolóknak. A sikerek azonban itt véget is érnek.
Először is: bár Mágenheim doktor és Csákányi Eszter (de különösen az előbbi) kétségtelenül országosan ismertek, és így kiválóan eljátszhatták volna az előzenekar szerepét, ők azonban feladatukat félreértve üzenetközvetítők is akartak lenni. Gondoljunk bármit is a budapesti színházi élet és a politika viszonyáról, annyit meglehetősen egyértelműen leszögezhetünk, hogy az ezzel kapcsolatos ügyek a Nagykörúton túl a kutyát nem érdeklik. Kulka és Csákányi mégis többek között egy kultúrpolitikai rétegtémával foglalkoztak, ami egy hasonló volumenű gyűlésen egyszerűen aránytévesztés.
Utoljára talán a '90-es években fordulhatott elő, hogy közéleti aspirációval rendelkező emberek megengedték az őket felvezető művészeknek, hogy azok saját szűk szakmájuk gondjairól-bajairól beszéljenek egy alapvetően mégiscsak politikai célú gyűlésen. Ami pedig a többi szónokot illeti, már fél nappal az esemény után is nehéz pontosan felidézni a neveiket, hát még azt, hogy miről is beszéltek.
Mi volt az üzenet és kinek szólt?
De a rendezvény fő szlogenjének szánt „Nem tetszik a rendszer” is egy nagyon gyenge üzenet volt. Először is, szélsőséges bal- és jobboldali rendszerkritikusokat leszámítva természetesen nem lehet elege a rendszerből annak, aki szerint Magyarországon demokrácia van. A Véleményvezér szerint pedig egyértelműen az van. Ám ha ez a szlogen direkt azt hivatott sugallni, hogy itt már más rendszer, azaz valamiféle diktatúra működik, akkor ezzel a szervezők nem jó húrokat pengettek.
Hiszen akik valóban úgy vélik, hogy nem demokráciában élünk, azok döntő többsége már korábban is valamelyik ellenzéki pártot, nagy valószínűséggel az MSZP-t támogatta, és legközelebb is azt (vagy Gyurcsány új pártját) fogja támogatni. A Fideszből kiábrándult, a közvélemény-kutatások szerint meglehetősen nagy számú szavazónak viszont nem a rendszerből lett elege, hanem a kormány bénázásából, a szükségtelen nagyotmondásból és a hatalom arroganciájából. Ez utóbbi érzéseket azonban a „Nem tetszik a rendszer” üzenete semennyire nem fejezi ki.
Kérjük a következőt!
Az elkövetkező években minden bizonnyal még számos kísérletet fogunk látni arra, hogy új politikai mozgalmak a Fidesz-kormány alternatíváiként pozicionálják magukat. És ha végignézünk a parlamenti ellenzék sorain, akkor azt kell mondanunk, ilyen kísérletekre az egész országnak szüksége van.
Tegnap ennyire futotta. Kíváncsian várjuk a következő jelentkezőket.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.