Véleményvezér

Az ország szempontjából kulcsfontosságú döntéseket úgy hozhatja meg Orbán Viktor, hogy nem méri fel reálisan, neadjisten teljesen irreálisan méri fel egyes döntéseinek következményeit. (Fotó: facebook.com/orbanviktor)

Az elmúlt napok fejleményeiből elég ijesztő kép kezd el kirajzolódni. A Véleményvezérnek egyre inkább úgy tűnik, a kormány valójában nem is egy kockázatos, ámde tudatos stratégiát követ, hanem egészen egyszerűen csak nem képes felmérni döntései esetleges következményeit. A jelen helyzetben pedig ez életveszélyes.

Ajánlott írásunk: Megtámadták Magyarországot, Orbán elhitte

Orbán Viktor, a nagy stratéga

A kormány lépéseinek elemzésekor a legtöbb közéletet követő ember abból a feltételezésből indul ki, hogy a miniszterelnök többé-kevésbé pontosan látja saját helyzetét, és a körülmények meglehetősen racionális elemzése alapján dönt az egyes opciók között. Sőt a többség rendszerint azt is feltételezi, hogy ezen döntések egy világos vízió és stratégia mentén születnek. Ezen feltételezésekkel közéleti szereplők kapcsán eleve szokás élni, Orbán Viktor esetében azonban egyenesen magától értetődőnek tekintette ezt szinte mindenki. Mindez elsősorban annak tudható be, hogy a kormányfő hosszú éveken át kiemelkedett a hazai politikusi mezőnyből, mind szellemi frissesség, mind látókör, mind pedig világos kifejezésmód tekintetében.

De mi van akkor, ha ez a feltételezés a jelenlegi helyzet vonatkozásában hamis? Mi van, ha Orbán Viktor valójában nem képes jól átlátni a gazdasági folyamatokat, hogy a nemzetközi makro pénzügyekről és azok intézményrendszeréről már ne is beszéljünk? Az Orbán-ellenességgel nehezen vádolható Járai Zsigmond pár hónappal ezelőtti konferenciaelőadásában például egy rövid anekdota keretei közt gyakorlatilag ezt állította. Ha viszont hiányzik az átlátás képessége, akkor az ország szempontjából kulcsfontosságú döntéseket úgy hozhatja meg a miniszterelnök, hogy nem méri fel reálisan, neadjisten teljesen irreálisan méri fel egyes döntéseinek következményeit.

A Véleményvezérnek az az érzése, az elmúlt napokban valami ilyesmiről lehetett szó.

Pofon pofon után

José Manuel Barroso leveléből tudjuk, hogy múlt szerdán az EU tárgyalódelegációja egyértelművé tette Fellegi Tamás számára, hogy csak akkor hajlandóak folytatni a Magyarország megsegítéséről szóló tárgyalások előkészítését, ha a magyar kormány eltolja két sarkalatos törvény elfogadását egészen addig, amíg azok EU-konform voltáról sikerül meggyőződniük. Azt is tudjuk, hogy ilyen garanciát nem kaptak, sőt.

A miniszterelnök által a fenti témában meghozott döntés eredményeképpen a magyar kormány és ezen keresztül Magyarország néhány napon belül hatalmas pofonokat kapott. Először Oli Rehn EU-biztos tette egyértelművé ország-világ számára, hogy az Unió ellenzi a szóban forgó törvényeket, és azok a létfontosságú EU-IMF-megállapodások gátját jelenthetik. Ezt követően Barroso írt egy levelet, amiben félreérthetetlenül Orbán Viktor tudtára adta, hogy amennyiben Magyarország pénzt akar az EU-tól, a két törvényt vissza kell vonni, és el lehet felejteni a magyar gazdasági szabadságharcot is.

Nem telt el még két nap, és az az S&P, amelyik korábban azt nyilatkozta, hogy az EU-IMF-tárgyalások befejezéséig változatlanul hagyja hazánk adósságbesorolását, hirtelen mégis bóvliba rántotta azt. A döntés indoklásában egyértelműen megemlítésre kerül a két vitatott törvény ügye. És itt van még a harmadik nagy hitelminősítő, a Fitch esete, mely még Giró-Szász András által sem cáfolt sajtóértesülések szerint is különösen nagy leértékelésünk bejelentését tervezi a héten.

Nem gondolták, hogy ez lehet belőle

Természetesen ezek után már a kormány is látja, hogy baj van, legalábbis erre utal az, hogy Rogán Antal hirtelen teljesen átszabná a hosszú távra szánt, kétharmados jegybanktörvényt. És erős a gyanúnk, hogy hasonló rugalmasság mutatkozik majd a stabilitási törvény kapcsán is. Ha azonban a történtek ismeretében a negatív belpolitikai implikációk ellenére is ilyen gyorsan hajlandó visszalépni a magyar kormány, akkor nehéz nem arra gondolni, hogy korábban tényleg nem mérték fel az eredeti döntéseik lehetséges következményeit.

Olvasd el ezt is: Diktálnak: tényleg Orbán fejét akarja az EU?

Természetesen nem ez az első magyar kormány, amelyik komoly hiányosságokkal küzd, ha saját döntéseinek hatásait kell átlátni – csak éppen a korábbiak nem gondolták magukról, hogy mindenkinél jobban értenek mindent (lásd még: Európa tőlünk tanul). És természetesen a mostani kormány esetében sem ez az első alkalom, amikor ez a feltevés tűnik az események legmeggyőzőbb magyarázatnak ám korábban soha nem volt ennyire éles a helyzet.

Ezért aztán nagyon itt volna az ideje néhány olyan embert is odaengedni az asztalhoz, akik legalább nagyjából átlátják, hogy mi is történik, és miért.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!