Lánczi Tamás szerint nincs elsöprő igény a múlt megismerésére, ezért nem szabad túldimenzionálni a leginkább csak az elitet érdeklő ügynökügy körüli vita pártpolitikai következményeit. Különvélemény.
Új hétvégi rovatunkban a hét általunk legérdekesebbnek, legtanulságosabbnak, legprovokatívabbnak talált hozzászólása kapcsán kérjük meg annak szerzőjét, hogy fejtse ki bővebben állításait. Elsőként Lánczi Tamás politológust kérdezzük, aki Lázongás a Fideszben, Orbánt is kritizálják c. bejegyzésünkhöz írta a következő hozzászólást:
Lánczi Tamás: Azon gondolkozom, hogy valóban rossz az ügynöktéma a Fidesznek? Nem épp azért lett szélesre nyitva a politikai vita, mert egy húsz éve rágcsált, leginkább csak az elitet érdeklő témát szívesebben tart napirenden a kormánypárt, mint gazdasági kérdéseket?
Ha a 2014-es választások szempontjából nézzük a dolgot, ahogy ezt a racionálisan cselekvő pártok is teszik, akkor a kérdés mellékvágánynak tűnik, nehéz ugyanis elképzelni, hogy százezrek politikai orientációját befolyásolná ez az ügy. Szerintem a poszt erősen túldimenzionálja az ügynökkérdésnek a kormánypártra és a szavazókra gyakorolt hatását, feszítő erejét.
Ettől még a probléma létezik, fontos morális kérdés, van politikai vetülete, de nem biztos, hogy van pártpolitikai relevanciája. Legalábbis annyi, amennyit az LMP és a poszt tulajdonít neki.
Miért gondolod, hogy az ügynökkérdés csak az elitet érdeklő téma?
LT: Miközben az igazság teljes feltárását követeljük, nem árt tisztában lenni azzal, hogy az akták ma is megismerhetők. Ha valaki kíváncsi a vele kapcsolatban keletkezett iratokra, ha nehézkesen is, de betekintést nyerhet. Az egyik árulkodó tény, hogy a rendszerváltás óta mindössze néhány tízezren kérték ki a saját vagy hozzátartozójuk aktáit. Ez az alacsony szám nekem azt mutatja, hogy miközben sokat beszélünk erről a témáról, nincs elsöprő igény a társadalomban a múlt megismerésére. Szeretném hangsúlyozni, hogy az üggyel kapcsolatos morális álláspontunkat természetesen nem abból kell levezetni, hogy mekkora az igény a múlt megismerésére, de ha politikai értelemben beszélünk róla, akkor ezt jó szem előtt tartani, mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonunk le.
Lánczi Tamás (1978) politológus, a Századvég politikai elemzője, számos tanulmány, tudományos cikk szerzője.
Ez tehát azt jelenti szerinted, hogy az ügynökkérdés kezelésével kapcsolatos, az elitben meglévő ellenérzések nem szivárognak át a szavazók szélesebb tömegeinek preferenciáiba?
LT: A választók túlnyomó többsége a jövő felől nézi a saját életét és azt a kérdést teszi fel, hogy előbbre jut-e azzal, ha egyik vagy másik pártra szavaz. A jövő dolgait nem a múltból, hanem a várt előnyökből vezeti le. Az értelmiség vagy a véleményvezérek rossz közérzete persze befolyásolhatja a preferenciáikat, de az elmúlt évek nem csak a politikai elit, hanem az értelmiség hitelességét is megtépázták.
Ha az ügynökügyben semmilyen lényeges változás nem lesz, csak valami bizottságosdival elsikálják a kérdést, eredményezhet-e kézzel fogható szavazatvesztést a Fidesznek 2014-ben?
LT: Mit is válaszolhatnék erre az előbb elmondottak fényében? Nem látok olyan tényt vagy fejleményt, amely új szempontokat tudna hozni ebbe a húsz éve zajló vitába. Azt gondolom, hogy az LMP rátalált az SZDSZ porosodó fegyvertárában egy bunkósbotra és pont olyan hasztalanul kezdi el suhogtatni, mint ahogy azt korábbi birtokosa is tette. Nagyon kevés idő áll rendelkezésre a 2014-es választásokig és az LMP egyelőre nem tudta elmondani, hogy miért is kellene rá szavazni a következő választáson.
A Véleményvezér legutóbbi írásai az ügynökügyről:
Lázongás a Fideszben, Orbánt is kritizálják
Milyen alapon kommunistázik a Fidesz?
Ügynökkérdés: vajon miért tabu a kormánynak is?
Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.