Az uniós projekt a jelenlegi válság dacára is sikertörténet: évtizedek alatt nagyobb szabadságot és jólétet hozott a kontinens lakóinak. Nem véletlen, hogy most is sorban állnak országok az EU-tagságért.
Hétvégi rovatunkban a hét általunk legérdekesebbnek, legtanulságosabbnak, legprovokatívabbnak talált hozzászólása kapcsán kérjük meg annak szerzőjét, hogy fejtse ki bővebben állításait. Ezen a héten Martin József Péter közgazdászt, újságírót kérdezzük, aki Csak nehogy Athén rántson le minket c. bejegyzésünknél írt többek között arról, hogy szerinte „a görög csőd, a kiválás az eurózónából és akkor már vélhetően az EU-ból is (...) senkinek nem lenne jó, a hitelezőknek és a görögöknek sem. Még akkor sem, ha vannak olyan mértékadó vélemények, és nemcsak Görögországban, hogy éppen a gyors valutaleértékelődés állítaná helyre a görög versenyképességet."
Véleményvezér: Szerinted kinek és miért olyan fontos az európai uniós projekt, hogy az egyre nyilvánvalóbb belpolitikai kockázatok ellenére is hajlandó legyen azt megvédeni?
Martin József Péter: Nem látom, hogy lenne alternatívája az Európai Uniónak. Lehet, hogy a mostani hangulatban provokatívnak hangzik, de tényleg azt gondolom, hogy az uniós projekt a jelenlegi válság dacára is sikertörténet: évtizedek alatt nagyobb szabadságot és jólétet hozott a kontinens lakóinak. Nem véletlen, hogy a jelenlegi nehézségek ellenére is sorban állnak az országok az EU-tagságért. Felelős és mértékadó politikus Európában – hacsak nem a kivételesen gazdag Norvégia vagy Svájc állampolgára – nem szónokol úgy általában az EU ellen, ha mégis ezt teszi, akkor azzal az idő kerekét akarja visszaforgatni, ami nem szokott sikerülni. Az EU keretei egyébként alkalmasak arra, hogy azokon belül vita folyjék a legfontosabb gazdasági és politikai kérdésekről, például manapság a válságkezelésről.
Martin József Péter (1970) közgazdász, újságíró, tanácsadó, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, EU-szakértő, a lakosság pénzügyi ismereteinek bővítését célzó Mindennapi Pénzügyeink Program vezetője. Korábban bő tíz évig lapszerkesztőként dolgozott, 2003 és 2009 között a Figyelő főszerkesztője volt.
VV: Görögország esetében most úgy tűnik, az uniós projekt mellett szorosan elkötelezett erők kisebbségbe kerültek. Nem félsz-e attól, hogy más déli országokban, például Spanyolországban is a göröghöz hasonló politikai helyzet áll elő és a nép ott is a regnáló elit ellen fordul?
MJP: A látszat ellenére a görög helyzet is ellentmondásos. Miközben a lakosság mintegy 80 százaléka ellenzi azokat a megszorításokat, amelyeket a nemzetközi szervezetek – az EU és az IMF – a mentőcsomagért cserébe megkövetel az országtól, a döntő többség továbbra is az EU-n, sőt az eurózónán belül képzeli el az ország jövőjét. Tehát az emberek még Görögországban sem az EU, hanem, érthető módon, az életkörülmények romlása ellen szavaztak.
Ha azonban végül olyan kormány alakul, amely a most hatályos egyezséget felmondja, és nem lehet újratárgyalni a hitelmegállapodást, akkor valóban elképzelhető Görögország kiválása az euróövezetből, aztán akár az Unióból is. Meggyőződésem, hogy ez senkinek sem lenne jó; a görögök a helyreállított versenyképességért cserébe vagyonuk drasztikus leértékelését és elszabaduló inflációt kapnának, a hitelezők elveszítenék a pénzüket, az uniós projekt törést szenvedne. A német kormány és az Európai Bizottság törekvése – szerintem helyesen – eddig az volt, hogy mindenáron benntartsák Görögországot az eurózónában.
Másfelől viszont az is tény, hogy a válságkezelés nem volt sikeres, az elmúlt két évben a görög gazdaság mutatói nem javultak – tehát kiegyensúlyozottabb, a helyi sajátosságokat jobban figyelembe vevő politikára lenne szükség a nemzetközi szervezetek részéről. Ugyanez az igény merül fel Spanyolországgal kapcsolatban is, jóllehet ott a pénzpiaci mutatók jobbak és a gazdaság szerkezete – az ijesztő mértékű munkanélküliség ellenére – jóval egészségesebb, mint a görögöknél, van például komoly ipari és exportkapacitás. A fertőzést megakadályozó „tűzfal" megerősítése, valamint az eddiginél valamivel lazább monetáris politika és a beruházások ösztönzése megakadályozhatja a spanyol csődöt.
VV: Tegyük fel, hogy a déli államok nélkül mégis létrejön egy „európai elitklub". Látod-e annak veszélyét, hogy ebből esetleg Magyarország is kimarad?
MJP: Az Észak-Dél ellentét szempontjából érdekes Franciaország helyzete. Az új francia elnök valamiféle homályosan definiált „világmozgalmat" indítana a költségvetési fellazítás érdekében, de ez a lufi hamar ki fog pukkanni, mert Hollande azzal a dilemmával fog szembesülni, hogy vagy a rebellis Dél élére áll és akkor elveszíti Németországot mint stratégiai partnert, vagy nem hagyja megtörni a német-francia tengelyt, de akkor fel kell hagynia a déli eurózóna-tagok támogatásával. Nem kérdés, hogy Hollande végül az utóbbit választja majd.
Olyan mértékű a gazdasági összefonódás Észak és Dél között, hogy az EU de jure szakadása lényegében kizárt. Azt már inkább el tudom képzelni, hogy többsebességessé válik az Unió – az euró bevezetése és a schengeni együttműködés óta részben már ma is az –, vagyis egyes országok mélyebben integrálódnak, mondjuk, harmonizálják a nyugdíjrendszerüket, míg mások lazábban kapcsolódnak a többiekhez. A többsebességes EU egyik jele, hogy a stabilitási paktumot idén márciusban a 27-ből csak 25 tagállam írta alá. Görögország esetében végső soron valamiféle különleges státusz is elképzelhető. Magyarország felzárkózására egyelőre sajnos semmi jel nem mutat, bizalomépítő gazdaságpolitikára és az uniós normák tiszteletben tartására lenne szükség; ezzel lehetne mérsékelni az országkockázatot, ösztönözni a növekedést és közeledni az EU főáramához.
A legutóbbi különvélemények a Véleményvezéren:
Vári György: Kijár Áder Jánosnak, hogy kapjon egy esélyt
Baksa Roland: A telefonadónál inkább a felkészületlenség dominálhat
Madár István: A gazdaságpolitikában nemigen van jelen a tudatosság elve
Szalai Ákos: A plágiumügy főszereplője nem Schmitt
Lánczi Tamás: Az LMP az SZDSZ bunkósbotját suhogtatja
Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.