Véleményvezér

2014-re nem az az igazi kérdés, hogy az ellenzék talál-e szimpatikus, szöszölős miniszterelnök-jelöltet, hiszen kimondhatjuk, ez a jelölt megvan. Ám az MSZP közben ma még csak nem is kampányképes erő.

Hétvégi rovatunkban a hét általunk legérdekesebbnek, legtanulságosabbnak, legprovokatívabbnak talált kommentje kapcsán kérjük meg annak szerzőjét, hogy fejtse ki bővebben állításait. Ezúttal rendhagyó módon hozzászólónk saját blogján megjelent írása adja interjúnk apropóját: Uj Pétert kérdezzük, aki Haza és lebegés: Bajnai visszatért! című posztjában a következőket írta:

Uj Péter: Nem szeretném lerombolni a baloldali értelmiség messianisztikus világképét, de Bajnai Gordon nem fog visszatérni. Vissza van már térve egészen. Látják? Nem látják? Na látják! Messze nem néz ki a dolog olyan lelkesítően, mint a hit mennyezetfreskója, az égi seregek élén dicsfényben érkező vezér, aki egyetlen kardcsapással megroppantja a gonosz hatalmát.

Ahányszor csak megszólal, nyilvánosság elé lép a volt miniszterelnök, a baloldali szavazó pulzusszáma megugrik, légzése fölgyorsul: talán most! Aztán mégsem.

Ha létezik a rendszerváltás utáni magyar baloldalnak hagyománya, akkor ez az: a tökölés, hezitálás, maszatolás. Ebben világklasszis. (Folytatás itt.)

Véleményvezér: Azt írod, hogy a magyar politika a személyiségek harca körül forog – és ezzel nehéz is lenne vitatkozni. Ugyanakkor nagyon nagy különbség van Medgyessy Péter és az összes többi választást nyert miniszterelnük közt. Miközben Antall, Horn, Orbán vagy éppen Gyurcsány mindenki számára jól láthatóan határozott egyéniségek voltak, Medgyessyre mintha az ellenkezője lenne igaz. Ő gyakorlatilag nem Orbán Viktor ellenfeleként, hanem ellentéteként nyert. Unalmas volt és minden, csak nem inspiráló. Miből gondolod, hogy 2014-ben az ellenzéknek a Gyurcsány-típusú, határozottnak tűnő figura kell majd, és nem egy szöszölős ember?

UP: 2002-ben az MSZP nem Medgyessy miatt, hanem Medgyessy ellenére nyert. Ott volt a lehetőség: a párt körülbelül egységes és ütőképes volt, Kovács László (és Horn Gyula öröksége, szelleme) összetartotta a szervezetet, a Fidesz-kormány szokásos módon elhasználódott a ciklus végére, sorozatos kommunikációs hibákat vétett, és ebben a helyzetben a szocik egy nagyon rámenős, agresszív és demagóg kampányt tudtak indítani a vérprofi tanácsadó (jobboldalon: hírhedt bajkeverő), Ron Werber vezetésével. Ezzel szemben a Fidesz meglepő módon (hiszen a kormányzást akkor is konfrontatív stílusban, lehengerlően kezdte) visszafogottabb kommunikációs stratégiát választott, és mint kiderült, ez hiba volt. A második fordulóra gyorsan stratégiát váltottak, Orbán bedobott mindent, mozgosított, és majdnem sikerült vert helyzetből fordítania. Ha valamiből tanultak Orbánék, ebből az esetből biztosan, soha többé nem fognak ilyen hibát elkövetni. Sőt. (Inkább esélyes, hogy átesnek a ló túlsó oldalára.) Tehát szerintem nem Medgyessy visszafogottsága nyerte meg a választást, hanem Werber agresszív stratégiája.

2014-re nem az az igazi kérdés, hogy az ellenzék talál-e szimpatikus, nyugodt, szöszölős miniszterelnök-jelöltet, hiszen kimondhatjuk, hogy ez a jelölt megvan, hanem az a kérdés, hogy az MSZP lesz-e olyan szervezett, hatékony, kiélezett és erős, hogy levezényeljen egy 2002-es erősségű kampányt. Ezt most kizártnak tartom. Az MSZP ma nem hogy nem kormányképes, de még csak nem is kampányképes erő. Tábora olvad, szellemi hátországa gyakorlatilag nincs, szervezete széteső, karizmatikus vezetői nincsenek, anyagi tartalékai kimerültek. Csodára lenne szüksége ahhoz, hogy ez a szétesési folyamat megálljon. Nekem az a gyanúm, és ez csak jóslat, persze, hogy a szocialista párt már sosem fogja hozni a 2002-es formáját. A legújabb közvéleménykutatási adatok sem azt mutatják, hogy az MSZP magára találna, hanem csupán azt, hogy a Fidesz esik. (Hozzáteszem gyorsan, ezek amolyan felületes, rissz-rossz magyarpublicista-meglátások, spekulációk, nincsenek belső értesüléseim, kiépített információs csatornáim, a Parlamentbe sem tettem be a lábamat másfél éve, csak a laikus újságolvasó eszközeivel rendelkezem.)

Uj Péter (1969) újságíró, 2000 februárja és 2011 szeptembere között az Index főszerkesztője.

VV: Szerinted Bajnai Gordon kivárása, hezitálása elindította őt az elnémethmiklósodás útján. Erre a hívei nyilván azt mondanák, hogy csak kivár, és még nem jött el a fellépés ideje. Miért gondolod, hogy ez nem az okos kivárás, hanem a szöszölés?

UP: Amit én látok, az minden, csak nem okos kivárás. Ilyen félig-visszatértem, de mégsem, megszólalok, de mégsem, lebegek-hebegek bénázás. A kivárás az lenne, ha egyáltalán nem lenne jelen. De láthatóan valamilyen akcióban van. Soft landing helyett ez amolyan soft takeoff. Ha én Bajnai-drukker lennék, nagyon nyugtalanítanának az elmúlt hónapok alakításai. Rosszul megkoreografált, rosszul időzített megszólalások, rossz témaválasztás – ahogy a posztban is említem: mélyszegénység! A nyelvezet dermesztően mesterkélt, igazgatósági ülésekre való. Úgy tűnik, hogy a Bajnai-csapat nem találja a nyelvét.

Az egész Haza és Haladás-vidékről egyedül Oszkó Péter tűnik magabiztosnak, a saját szakterületén viszonylag hiteles kormánykritikákat fogalmaz, nem túl szakmai, nem túl demagóg. Az ő példáján is látszik, hogy a szakpolitikázás nem feltétlenül jelent unalmas szócséplést és béna bikkfanyelvet, végtelen tanulmányok érthetetlen megállapításainak idézgetését. (A Wizzair-ügytől most elegánsan tekintsünk el.) Ha az előző kérdésben fejtegetett helyzetből indulunk ki, akkor valószínű, hogy Bajnai most azt sem tudja, mire várjon. Mert oké, a Fidesz-kormány agresszív dilettantizmusával szépen készíti elő a terepet, de az MSZP-t Bajnai is reménytelennek ítélheti, a párton belüli folyamatokra nincsen semmilyen hatása. Az LMP még a szociknál is messzebb van a kampányképességtől. És ott van még Gyurcsány, akinek a közelébe sem szabad menni. Ebben a helyzet mit tud csinálni? Elkezdhet mondjuk saját pártot építeni, de erre láthatóan nincs tehetsége, kedve, csapata és pénze. Akkor merre? Kábé ebből adódhat ez a bizonytalan maszatolás.

VV: Ahogy írod is, a baloldali értelmiség mintha pontosan azt csinálná, amit korábban Gyurcsány esetében: hátradőlnek és arra várnak, hogy majd megváltja őket valaki (jelen esetben Bajnai). Úgy tűnik, hogy a jobboldaliak is ezt a pozíciót vették fel Orbán Viktor irányába – még évekkel ezelőtt. Miért van ekkora igény a messiásokra a magyar eliten belül?

UP: Itt két jelenségről van szó. Nem a baloldali értelmiségről, hanem kifejezetten a pártapparátusról írtam, hogy az „egyszer majd úgyis mi jövünk" alapélményén nőtt föl, ez van a reflexeiben. A rendszerváltáskor kis híján megsemmisült posztkommunista párt 1994-ben megerőltetés nélkül megnyerte a választást; semmiféle nagy megújulásra, belső forradalomra nem volt szüksége. Ez a túlélési stratégia azóta is jellemző a szocialista vezetőkre: nem kell itt semmi nagy dolgot kitalálni, nem kell megújulni, meg kell nyerni a belső küzdelmeket, és egyszer úgyis mi jövünk. Jóval nagyobb erőt fordítanak saját pártbeli ellenfeleik legyőzésére, mint a jobboldallal vívott politikai küzdelemre. Ez szinte abszurdba fordult 2009 után, a Demokratikus Koalíció kiválása előtti belharc pedig már kifejezett önmegsemmisítési kísérletnek tűnt. A külső szemlélő, aki nem ismeri a szocialistáknak ezt az „egyszer úgyis mi jövünk" mentalitását, nem is érthette, hogy mi folyik.

Érdekes módon Orbán is valami hasonló stratégiát alkalmaz '98 óta: a jobboldalra kell figyelni, ott megtartani a tábort, uralni az anyagi és szellemi erőforrásokat, a vezető szerepet, a béna szocik majd úgyis kinyírják magukat. Ez tehát az egyik jelenség. Összeköthető a messianizmussal, de az szerintem alapvetően másik, bonyolultabb, nehezebben magyarázható dolog. Azt sem merném kimondani, hogy a hazai politikai életben dominánsabb lenne ez a vonal, mint más országokban. Persze mögé lehetne vetíteteni valami felületesen historizáló magyarázatot, hogy Horthy, Kádár, meg hogy maguk a messiások és wannabe-messiások is erősen dolgoznak a hitvilág fenntartásán, mert messiásnak lenni elég jó állás, de ezt a jelenséget komolyabban kellene vizsgálni. Legelőször is azt, hogy valóban létezik-e.

A legutóbbi különvélemények a Véleményvezéren:
Rényi Pál Dániel: Orbán mehet, az oligarchák maradnak?
Kiss Ádám: Csúcstechnikájú Gripen és muzeális Csepel teherautó
Varró László: Felbőszítésben Magyarország világrekorder
Martin József Péter: Az EU-nak nincs alternatívája
Vári György: Kijár Áder Jánosnak, hogy kapjon egy esélyt
Baksa Roland: A telefonadónál inkább a felkészületlenség dominálhat
Madár István: A gazdaságpolitikában nemigen van jelen a tudatosság elve
Szalai Ákos: A plágiumügy főszereplője nem Schmitt
Lánczi Tamás: Az LMP az SZDSZ bunkósbotját suhogtatja

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.