Orbán  válságértelmezése káros, visszahúzó toposszá válhat. Ha az ő világképe válik uralkodóvá a magyar közvélemény egy részében, abból ismét csak rossz politika fog majd következni. (Fotó: Guy Martin/WSJ)

Orbán Viktor a múlt héten igazán elemében volt. Szemmel láthatóan fejébe vette, hogy megpróbálja el- vagy megmagyarázni azt, hogy mit is csinál a kormánya.

Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy a kijelentései egyszerű kommunikációs gumicsontok, amelyeknek egyetlen célja, hogy eltereljék a figyelmet a lényeges kérdésekről, arról, ami a valóságban folyik az országban. Szerintünk ez nincs így.

Ajánlott írásunk: Határon túliak váltják le a Fideszt?

Túlságosan összefüggő

A gumicsont-elképzelés nem teljesen alaptalan. Kétségtelen, hogy a miniszterelnök számos esetben próbálkozott már azzal, hogy olyan témákat vessen fele, amelyekről tudta, hogy egyrészt semmi valódi jelentőségük, másrészt kellően érdekesek vagy provokatívak ahhoz, hogy azon rágódni lehessen – ilyen húzás volt például a pálinkafőzés adómentessé tétele.

Ám az elmúlt két évben a miniszterelnök megszólalásainak többsége túlságosan is összefüggő ahhoz, hogy csak véletlenszerű keménykedések legyenek. A magyar kormányfő 2010 nyara óta úgy érzi, hogy a nyugat őt nem érti meg, és óvatosan bár, de saját politikáját egyre inkább a nyugattal szemben határozza meg. Később erre rárakódott egy civilizációs válság-keleti szél motívum is. A miniszterelnök lépései pedig meglehetős összhangban mozogtak ezzel a retorikával. Ha nem gondolná komolyan, hogy a nyugat civilizációs válságban van, akkor nehezen lenne érthető, hogy miért provokálja folyamatosan hazánk szövetségeseit a Kínához vagy éppen Oroszországhoz való közeledéssel, és miért beszél folyton Brüsszel bukásáról és vakságáról. Vagy éppen, hogy miért utazik olyan keveset nyugatra, és hozzánk is miért érkezik olyan kevés nyugati kormány- és államfő.

Nem, itt nem gumicsontról van szó, még csak nem is össze-vissza beszédről. Orbán Viktor gondolkodása a maga zárt világában meglehetősen konzisztens.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Számít, hogy mit mond

De nem csupán arról van szó, hogy ezek a beszédek bepillantást adnak a legfontosabb magyar döntéshozó gondolkodásába – ez pusztán a rövid távú szempont. A Véleményvezér ugyanis Richard Weaverrel egyetértve úgy véli, hogy „ideas have consequences", azaz közép- és hosszú távon az ilyen gondolatoknak jelentős befolyása van arra, hogy a közgondolkodást milyen témák uralják. És Orbán Viktor bizony a maga nem elhanyagolható politikai és intellektuális hitelességét egy az egyben felsorakoztatta egy nyugat válsága-kelet hajnala világkép mögé. És tette és teszi mindezt benyomásokra és általa láthatóan csak részben értett jelenségekre alapozva.

Rengeteg újságolvasó pedig ezekről a jelenségekről kizárólag vagy elsősorban a kormányfő interpretációját ismeri. Ennek pedig komoly következményei lehetnek. Ahogy a kilencvenes évek meghatározó sajtójának bután kozmopolita liberalizmusa azóta is kísérti a baloldalt és ahogy a Fidesz-közeli médiát majd' egy évtizeden át uraló „rovásírás–balos világsajtó–gonosz Amerika" gondolatvilág is mindmáig rányomja a bélyegét a Fideszre, úgy Orbán Viktor válságértelmezése is azzal fenyeget, hogy káros, visszahúzó toposszá válik.

Olvasd el ezt is: Orbán téved: a magyar nem szolgalelkű nép

Beszélni kell róla

Pontosan azért kell minden alkalommal leállni vitatkozni ezekkel a gondolatokkal, mert ellenkező esetben az általuk közvetített fals világkép válik uralkodóvá a magyar közvélemény egy részében, amiből pedig ismét csak rossz politika fog majd következni.