Vajon milyen szempontok alapján válhatnak bizonyos multik a kormány szemében barátokká, mások pedig ellenségekké? Van, amit maguk a multik rontottak el. (Fotó: Varga György/MTI)

A miniszterelnök kőszegi beszéde ismét bombaként robbant: Orbán Viktor bejelentette, hogy „pillanatokon belül vissza fogjuk vásárolni az E.ON-t a németektől". A meglepő bejelentés kapcsán ismételten leírhatnánk, hogy a magyar állam még egyetlen esetben sem bizonyította be, hogy a piac bármely területén is képes lett volna hatékonyan működni. Most mégsem ezt tesszük. Néhány gondolatot megér az is, hogy mit rontottak el ebben a történetben maguk a külföldi multik: vajon milyen szempontok alapján válhatnak bizonyos multik barátokká, mások pedig ellenségekké?

Ajánlott írásunk: Orbán Viktor titkos terve?

A magyar piacra szabták

Mindenki ismeri a Boci csokit, a Pilóta kekszet vagy éppen a Ráma margarint – de említhetnénk akár a Borsodi sört vagy a Baba kozmetikumokat: viszonylag kevesen tudják róluk, hogy ezeket a tradicionális magyarnak tartott termékeket mostanra nagy multinacionális vállalatok gyártják Magyarországon, sőt néhány esetben külföldön. De a sort lehetne folytatni akár az egykori Matávval, a Magyar Telekommal is, melyet – hasonlóan az említett márkákhoz – az átlagmagyar szintén magyar vállalatnak gondol, miközben a társaság többségi részvényese a német óriás, a Deutsche Telekom.

Jól látható tehát, hogy bizonyos vállalatoknak sikerült a magyar közéletben megőrízniük azt a képet magukról, hogy hiába külföldi a tulajdonosuk, ők elsősorban magyar cégek. Ha megnézzük, leginkább azon vállalatokról van szó, melyek termékeiket a magyar piacra szabták, vagy éppen megtartották a korábbi, még magyar tulajdonú vállalat terméklistájának egy részét.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Magyar vezetők, magyarországi döntéshozatal

De talán egy külföldi tulajdonú vállalat „magyarorsításánál" nem is ez a szempont a legfontosabb. Hanem az, hogy az ilyen cégeknek bizonyos szinten valóban sikerült nemzetközi hátterük ellenére is magyaroknak megmaradniuk, amennyiben a legfontosabb döntéseket Magyarországon hozzák, illetve a társaság vezetői, legalábbis meghatározó részük magyar. Kiváló példa erre a már említett Magyar Telekom, de ezt a sort hosszasan lehetne folytatni még rengeteg olyan vállalattal, mint például az amúgy amerikai tulajdonú Borsodi Sörgyár.

A miniszterelnök által említettt E.ON azonban egy kiváló ellenpélda, hiszen a társaság a külső szemlélő, a közvélemény számára is úgy működik, mint egy német nagyvállalat egyszerű hazai fióktelepe. Annak ellenére, hogy az E.ON Hungária Magyarország legjelentősebb energiaszolgáltatója, az igazgatóságában a mai napig, még a hosszú hazai múlt ellenére is többségében német állampolgárok ülnek. És bár lehetséges, hogy egy külföldi tulajdonú vállalat fontos magyar ügyeket támogat, mint például a magyar olimpiai csapatot, ez mit sem változtat azon, ha mind megjelenése, mind céges kultúrája, mind döntéshozatala velejéig egy németországi vállalat képét mutatja.

Olvasd el ezt is: Vita a félázsiaiságról

Könnyebb préda

Márpedig egy olyan vállalatot, mely a valóságban egy állami monopólium helyét tölti be, minden országban szívesebben látnak olyan kezekben, melyek lehet, hogy külföldiek, de az évek során a fenti szempontokból legalább valamennyire hazainak tűnnek a közvélemény, a választópolgárok szemében.

Találhatóak tehát az országban bőségesen külföldi vállalatok, melyek ennek ellenére magyarrá váltak, illetve még olyan kvázi monopóliumok is, melyek valahogy mégsem. Bizony ez a kontraszt is segít abban, hogy az olyan cégek, mint az E.ON, könnyebben kerülnek a kormány multik elleni szabadságharcának célkeresztjébe, míg az olyanok, mint a Magyar Telekom, egyszerűen nem.