Véleményvezér

Aki mindössze csak tiltakozik a Fidesz lépései ellen, olyannak fog tűnni, mint aki egyszerűen csak visszasírja az előző húsz évet. Amíg a közös vízió nem tisztázódik, az összefogásosdi is értelmetlen. (Fotó: MTI)

Az elmúlt egy év talán legmeglepőbb belpolitikai fejleménye, hogy az ellenzék képtelen kihasználni a kormány bukdácsolásából és gyors népszerűségvesztéséből adódó lehetőségeket: miközben a Fidesz támogatottsága folyamatosan csökken, és mostanra már a feleződésen is túl van, addig az ellenzéki pártok össztámogatottsága csak alig érzékelhetően változott. Ennek megfelelően a bizonytalanok aránya továbbra is az egekben – 22 éves maximumon – jár.

A miértre pedig az elmúlt hetek és napok fejleményei is kiválóan rávilágítottak.

Ajánlott írásunk: Győzött Matolcsy György tudományos szocializmusa!

Éhségsztrájk és balta

A szabadságáról visszaérkező Orbán Viktor az azóta eltelt időt azzal töltötte, hogy megpróbálja egységes elbeszélésbe illeszteni mindazt, ami 2010 óta történt és elmagyarázni a magyar választóknak, különösen jobboldali közönségének, hogy miért van az ország jó úton. Eközben az ellenzék oldaláról gyakorlatilag semmilyen átfogó és magyarázó jellegű értelmezést nem sikerült ezzel szembeállítani.

A szokásos szereplők kapaszkodtak a szokásos toposzokba, szigorúan mindenki csak egy-egy ügybe vagy jelszóba. Mesterházy Attila rosszul hangsúlyozva megint elmondott valamit, amire már senki sem emlékszik, Vona Gábortól meg leginkább a Magyar Gárda melletti kiállásra futotta - és ők lennének a két legnagyobb ellenzéki párt vezetői. A reálpolitikában továbbra sem túlságosan erős LMP eközben teljes komolysággal arra szólítja fel a kormányt, hogy követeljük vissza a baltás gyilkost.

A kisebb szerveződések pedig a mind meghökkentőbb eszközök felhasználásával próbálják elterelni a figyelmet arról, mennyire nincs mondanivalójuk. Gyurcsány Ferenc állítólag éhségsztrájkolni akar, mert olyan még nem volt a magyar nagypolitikában, az örmények melletti szimpátiatüntetés egyik politikai ambíciókkal rendelkező szervezője pedig tegnap játékbaltával a fejében jelent meg, nyilván, mert még ilyen sem volt.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Bajnai és Schiffer is látja

A héten azonban két olyan megszólalás is akadt, melyek más-más oldalról, de igen pontosan rávilágítottak az ellenzék problémájának lényegére. Először Bajnai Gordon mondta azt egy hétfői rendezvényen, hogy fel kellene ismerni, 2010-ben a Fidesz elsöprő győzelme nem a szokásos politikai ingamozgás eredménye volt, hanem annak jele, hogy a magyar emberek drámai változást akartak. Ebből a kijelentésből pedig világosan következik, hogy azok az ellenzéki kísérletek, melyek az elmúlt 22 év zombihadseregét kísérlik meg ismét felállítani - gondolunk itt például a DK-ra - eleve kudarcra vannak ítélve. (Azt meg csak remélni merjük, hogy ez a lista szatíraként íródott.)

Schiffer András tegnap a Jobbklikken megjelent interjújában még tovább ment: rámutatott arra, hogy az ellenzéknek elsősorban közös vízióra lenne szüksége, vagyis érthető és emészthető mondandóra arról, hogy mit is tenne azért, hogy az országot kihúzza a kátyúból. Ez Bajnai gondolatával összekötve arra is felhívja a figyelmet, hogy aki mindössze csak tiltakozik a Fidesz lépései ellen, az olyannak fog tűnni, mint aki egyszerűen csak visszasírja az előző húsz évet.

Ezt pedig a magyar választók döntő többsége nem támogatja.

Olvasd el ezt is: Most akkor ki a külügyminiszter?

Osztozkodás a semmin

És szerintünk is ez a lényeg: mindaddig nem lesz egyszerre hiteles és ütőképes a magyar ellenzék, amíg nincs olyan magyar politikus vagy politikai erő, amelyik szakértői nyelven ugyanúgy, mint politikai nyelven, az elitnek szólva éppen úgy, mint az átlagszavazót megszólítva képes elmondani, hogy akkor mi is lenne az ő trükkjük: hogyan szakítanának úgy az előző két évtizeddel, hogy közben szakítanak a Fidesz programjával is.

Schiffer Andrásnak tehát teljesen igaza van, amíg a vízió nem tisztázódik, addig az összefogásosdi is értelmetlen. Egyszázalékos és mérhetetlen támogatottságú mozgalmak, meg 5-10%-os pártok osztozkodnak az általuk elérhető 25 parlamenti helyen.