Véleményvezér

Innen-onnan vadásznak össze tízmilliárdokat, pedig lehetne kiadásokat vágni és átrendezni, különösen a nem produktív területeken, hogy a borzalmas növekedési kilátásokat kevésbé rontsa a megszorítósdi.

Hétvégi rovatunkban a hét általunk legérdekesebbnek, legtanulságosabbnak, legprovokatívabbnak talált hozzászólása kapcsán kérjük meg annak szerzőjét, hogy fejtse ki bővebben állításait. Ezen a héten Baksa Roland újságírót, közgazdászt kérdezzük, aki az [origo]-n megírta, hogyan készült a kormány legújabb megszorítócsomagja, a Véleményvezéren pedig az Ez a csapat tényleg ennyit tud c. írásunkhoz szólt hozzá.

Véleményvezér: Szemben az elemzői reakciókkal, nem igazán ujjongsz a bejelentett 400 milliárdos intézkedéscsomag miatt. Miért?

Baksa Roland: Több okból sem. Az egyik, hogy igencsak vastagon fogott a kormány ceruzája. Csak három példa. A 400-as csomagból 73 milliárdot tenne ki a pedagógus-életpályamodell elhalasztása négy hónappal. Kár, hogy ez nem egyenleghatás, tehát nem ennyivel lesz kisebb a hiány, hanem nagyjából úgy 25-30 milliárddal, mert a 73 milliárd az a kiadásmegtakarítás, de a tanárok béréből durván a fele visszajön adó és járulék formájában, vagyis az elmaradó béremelés meg elmaradó fogyasztást és így elmaradó áfabevételt is jelent.

Vagy ott van a pénztárgépek felszerelése chipekkel. Beszéltem egy-két adószakival, akik mind azt mondták: azt megmondani, hogy ettől 1, 10 vagy 100 milliárd forint pluszbevétele lesz az államnak, ahhoz erős bátorság kell, mert aligha lehet azt most belőni viszonylag nagy pontossággal, hogy mennyit hozhat ez az állam konyhájára. Nem is beszélve arról, hogy lesz jó esetben – a törvény hipergyors elfogadása esetén – másfél-két hónap felszerelni több százezer pénztárgépet ilyen csodaszerkezettel. Na, és van erre kapacitás? Lesz, aki ezt mind megcsinálja? És ki fogja állni ennek a költségét (nagyjából ismereteim szerint 50 ezer forint körüli összegről van szó pénztárgépenként)? Ja, és ha ilyen könnyű 100 milliárdot találni, eddig miért nem csinálták? Ha demagóg akarok lenni, azt mondanám, hogy 100 milliárdból öt új stadiont is lehetne építeni – minden évben. Vagy mondjuk ha ezt a chipes dolgot már bevetették volna idén is, akkor nem kellett volna olyan agresszívan kivezetni az adójóváírást és az egekbe emelni a minimálbért, ami pár tízezer ember munkahelyébe került. Ne feledjük: a 400-as csomagnak a negyedét jelenti a pénztárgépek felszerelése chipekkel. Mi lesz, ha ez bebukik vagy az ebből várt pénznek csak a fele jön be?

Baksa Roland (1978) újságíró, közgazdász, az [origo] költségvetési és adózási szakújságírója.

Aztán az államkincstártól várnak az eddig reálisnak gondolt 5-8 milliárd forint helyett közel 40-et. És mégis hogyan? Az anyagban erről egy szó sincs. Mondjuk megemelik az ötszörösére-nyolcszorosára az államkincstár adóját? Na, és az államkincstár azt honnan fogja tudni kifizetni? Biztos, hogy mind át tudja hárítani arra a szűk körre, akikkel kapcsolatban egyáltalán felszámítható az illeték? Előzmény: július közepén jöttek azzal, hogy 120 milliárdot szednek be a kincstártól ilyen jogcímen. Egy hét alatt kiderült – egy kereskedelmi bank néhány figyelmes elemzőjének hála –, hogy ebből csak nagyon jó esetben jön be 10 milliárd, mert 110 milliárd olyan tranzakciók után jött volna be, amelyekről kiderült, hogy azokat nem lehet illetékkel terhelni.

A másik ok, ami miatt kicsit finnyás vagyok, hogy ránézve a listára és arra, hogy a költségvetésben tátongó 5-600 milliárdos lyukból 150-et a hiánycél megemelésével úsz meg a kormány, az ember érzése az, hogy semmi más vonalvezető nem volt, csak hogy innen-onnan összevadásszanak pár milliárdot és néhány tízmilliárdot. Pedig lehetett volna mondjuk úgy kiigazítani, hogy annak a szerkezete tekintettel van arra, hogy ilyenkor érdemes javarészt kiadásokat vágni – neadjisten a kiadásokon belül még át is rendezni – és különösen a nem produktív területeken, hogy a borzalmas növekedési kilátásokat a lehető legkevésbé rontsa a megszorítósdi. (Igen, a csomagban most is vannak kiadásoldali intézkedések, a csomag egyharmada talán.) Például a nyugdíjakon, és nem az oktatáson spórolni. Az meg egy vicc, hogy szükség van arra a 8 milliárd forintra, amelyet a segélyplafon bevezetésétől remélnek – gyaníthatóan pár tízezer embernél, akik nem jókedvükben élnek szociális segélyeken, komoly érvágás az a havi 5-10 ezer forint, amit ez jelent. Szemléletes példa van ebben a véleménycikkben.

Van egy harmadik ok is: 2,7%-ra emelték a hiánycélt. Ez a mostani ismereteink szerint ezekkel az intézkedésekkel nem igazán lesz elérhető, ráadásul olyan kockázatok is vannak, amelyek fejre állítják a költségvetést. A legnagyobb a telekomadó-per: az ügy már az Európai Bíróság előtt van, a bíróság gyakorlatából kiindulva úgy 2013 első felében lehet ítélet, ami pedig elég nagy eséllyel az lesz, hogy az államnak vissza kell adnia az eddig beszedett 200 milliárd forintot. Ez a GDP 0,7 százaléka. Ekkor a deficit simán bőven 3% fölé ugrik, és szépen maradunk a túlzottdeficit-eljárás alatt, amitől egyébként retteg a kormány és minden erőfeszítése ezekkel a félévente ismétlődő kiigazítási csomagjaival – vagy inkább csokorjaival – azért van, hogy véget vessen az uniós források elvesztésével fenyegető uniós eljárásnak.

Lehetett volna azt mondani a mostani lyukbefoltozó akcióval egy időben, hogy a jövőben egy nap alatt végighajtott adótörvény nem lesz, az Alkotmánybíróság visszakapja hatáskörét adóügyekben és nem jön elő a semmiből a jogbiztonságot sértő újabb állami ötlet. Ez nem a hiányt csökkentette volna rövid távon, hanem a gyatra növekedési potenciált segített volna kicsit emelni, és reményt jelentett volna arra, hogy a beruházások talán hamarosan már befejezik az évek óta tartó zuhanásukat. Ez talán egy fokkal egyszerűbb, mint évente két-három kiigazító csomagot kitalálni, csak azért, mert az a fránya államadósság az istennek sem akar a neki kijelölt csökkenő pályán maradni.

Ha azt nézzük viszont, hogy lehetett volna rosszabb is – kiindulva a kormány track recordjából, meg mert szállingóztak hírek, hogy az unortodox boszorkánykonyhában alágyújtottak az üstnek, és nem lehetett tudni, hogy merítenek-e is egy jó kanállal a levesből –, akkor valóban néhányan fellélegezhetnek. Valószínűleg ezért nem fanyagolnak annyit, mint én.

VV: De azzal az előkészítési módszertannal, amiről írtál, lehet bármi jobbat is csinálni? Ilyen megközelítéssel van bármilyen esélye a stratégiaibb szemléletű változásoknak?

BR: Ez egy fogas kérdés.

VV: Az új költségvetési tervezet 1%-os növekedéssel számol. Tegyük fel, hogy ez túlzottan optimistának bizonyul. Szerinted ebben az esetben mihez fognak nyúlni a mostani listáról végül lemaradt tételek közül?

BR: Elsőként is zárolnak minisztériumi pénzeket. Mindegy, hogy már most, ahogy hallom, több intézménynél fejre állnak az idei kétszeri zárolás után, mire kapnak majd most egy harmadikat is a csomagnak köszönhetően, de mivel láthatóan még mindig állnak épületek az intézmények helyén, gondolhatja a kormány, hogy ha eddig sikerült ezt a csodafegyvert bevetni, ezután is sikeres lesz. Egyébként persze nyilvánvaló, hogy másfél évvel a választások előtt embertömegeket nem fognak maguk ellen hergelni, úgyhogy megint majd próbálnak itt-ott találni pár milliárdot, pár tízmilliárdot.

A legutóbbi különvélemények a Véleményvezéren:
Brückner Gergely: Az optimista pénzügyi világot kellett kijózanítani
Varró László: Az állami energetikai vállalatok jól leképezik az adott kormányzat színvonalát
Vita a félázsiaiságról a Véleményvezéren
Madár István: A kamatokra kidobott százmilliárdból miért nem inkább szavazókat vettek?
Holtzer Péter: Egységes Európa közös nyugdíjrendszer nélkül?
Szalai Ákos: Rá lehet kényszeríteni az embereket a szavazásra, de arra nem, hogy azt tájékozottan tegyék

Brückner Gergely: Eddig bírták a bankok, de a prés erősödik
Uj Péter: A magyar baloldal világklasszis a tökölésben
Rényi Pál Dániel: Orbán mehet, az oligarchák maradnak?
Kiss Ádám: Csúcstechnikájú Gripen és muzeális Csepel teherautó
Varró László: Felbőszítésben Magyarország világrekorder
Martin József Péter: Az EU-nak nincs alternatívája

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.