Egy ország békeidőben önmagától nagyon nehezen tud tönkremenni. A görögöknek is tíz év kellett hozzá, és Gyurcsány is csak akkor bukott meg, amikor már a világgazdaság helyzete is nagyon rosszra fordult. A Véleményvezér évértékelője. (Fotó: Botár Gergely/kormany.hu)

2012 bizonyos értelemben sikeres volt a magyar kormány szempontjából. Immáron harmadik éve folytatták az unortodox gazdaságpolitikát, oktatáspolitikát, önkormányzati politikát vagy éppen külpolitikát: Orbán Viktor 2010-ben változást ígért és csakúgy, mint a korábbi években, 2012-ben is tartotta magát ehhez az ígéretéhez. A kormányfő ugyanis változás alatt elsősorban azt érti, hogy bizonyos kérdésekben elutasítja az elmúlt húsz év gyakorlatát, tapasztalatait, normáit és tanulságait. Sőt nemcsak az elmúlt húsz évét utasítja el, hanem számos esetben nemet mond mindarra, amit az adott témáról a nyugati világban gondolni szokás. Ennek leglátványosabb példája kétségtelenül a gazdaságpolitika, de ugyanez elmondható a keleti szél külpolitikai doktrínájáról, vagy éppen az úgynevezett felsőoktatási reformról is.

Nem részletezzük most, hogy szerintünk az egyes lépések miért rosszak. Megtettük ezt már az elmúlt évben meglehetősen sűrűn, igazából jóval sűrűbben, mint szerettük volna. De úgy éreztük, hogy a miniszterelnök nem ad nekünk még csak esélyt sem, hogy ne vele, pontosabban, hogy ne az elhibázott politikájával foglalkozzunk.

Ajánlott írásunk: Miért félhet a tiltakozó hallgatóktól a kormány?

A hanyatlás természete

Most egy másik, nem kevésbé érdekes kérdésre szeretnénk felhívni a figyelmet: hogyan lehetséges az, hogy két és fél év meredekebbnél meredekebb szakpolitikai melléfogásai sem tették tönkre az országot? Hogy lehet az, hogy nem jött el semmiféle kataklizma, amit pedig nagyon sokan nagyon sokszor vizionáltak?

A helyzet az, hogy egy ország békeidőben önmagától nagyon nehezen tud csak tönkremenni. Ha az államszervezetbe vetett hit nem roggyan meg, mint tette mondjuk Németországban vagy Magyarországon az első világháború után, akkor „mindig van valahogy". Egy ország romlása csak lépésről-lépésre, lassan és fokozatosan megy végbe. Gondoljunk csak Görögország helyzetére: abban az országban már tíz éve szinte semmit nem termeltek, a létező leghajmeresztőbb csalásokat alkalmazták gazdaságpolitika néven, az agónia mégis ennyi ideig elhúzódott.

A helyzet dinamikája mindig akkor változik meg, amikor ezeket a viszonylag kicsi országokat egy lényegesen nagyobb nemzetközi kontextusba helyezzük. A nemzetközi környezet ugyanis éppen az egyes országokhoz viszonyított méreténél fogva képes arra, hogy rövid idő alatt hirtelen változást idézzen elő. Ekkor aztán egyetlen szempillantás alatt felnagyítódik az összes korábbi hiba és bűn, az ország pedig gyorsan zuhanni kezd.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Gyurcsány sem azonnal bukott meg

Magyarország esetében nem is kell messzire mennünk a nyilvánvaló párhuzamért. A 2002 és 2006 közötti MSZP-SZDSZ kormányzás párját ritkítóan nagy hülyeségeket csinált: először fékevesztett osztogatásba kezdett, majd ahogyan azt Gyurcsány Ferenc hírhedt beszédében elismerte, két éven át csak hazudott és mímelte a kormányzást az újraválasztás reményében. És noha már egészen korán mutatkoztak egyértelmű jelei az ország problémáinak, a zuhanás mégis elmaradt. Utána még két éven át Gyurcsány a gazdaságpolitikában nem csinált semmivel sem borzasztóbb dolgokat, mint korábban, azonban amikor 2008 végén hirtelen nagyon rosszra fordult a világgazdaság helyzete, a megelőző hat év MSZP-SZDSZ kormányainak összes hibája és bűne azonnal a fejére lett olvasva. Az ország a csőd szélére került, a rendszerváltozás óta nem látott recesszióba zuhant, a miniszterelnök pedig megbukott.

Szerintünk a mostani helyzet igen sok szempontból hasonlít a Gyurcsány-időszakhoz. Miniszterelnöki benyomások emelkednek törvényerőre, hogy aztán a komolytalan előkészítés és a pongyola szövegezés miatt már a szabályozás szövege se tükrözze az eredeti szándékot, a katasztrofális végrehajtás során pedig kap még egy gellert a folyamat. A miniszterelnök pedig a kudarcot hiperaktivitással próbálja kompenzálni – Gyurcsánynál ez főleg kommunikációban manifesztálódott, Orbánnál meg törvényalkotásban.

Olvasd el ezt is: Így nem lehet majd feljutni a középosztályba

A környezet tartott a víz felett, a környezet ránthat a mélybe

A szélesebb környezet egyelőre megbocsátó a magyar kormány unortodoxiájával szemben. Az Amerikában és Európában tapasztalható óriási banki pénzbőség miatt gyakorlatilag nincsen olyan államkötvény, amit ne lehetne eladni (2012-ben például milliárd dolláros értékben lehetett görög állampapírokat kiadni). Az a tény, hogy Magyarország még nem ment a falnak, ebben a környezetben teljesen természetesnek mondható. Ám mivel nem tudhatjuk, hogy jövőre vagy 2014-ben hogyan változik a fejlett országok befektetőinek kockázatéhsége, ezért azt sem tudjuk megjósolni, hogy ez a helyzet meddig tartható.

De nem is ez a legfontosabb tény, hanem az, hogy akárcsak Gyurcsány idejében, most is rengeteg jel utal arra, hogy bár nem süllyedtünk el azonnal, de igenis hanyatlunk, leszakadunk. Mára lassan nem játszunk egy ligában a többi visegrádi országgal. Egyre kevesebb olyan mutatót találni – legyen az egészségügyi, gazdasági vagy oktatási – ahol ne estünk volna Visegrád és a Balkán közé. Pedig alig húsz évvel ezelőtt ugyanezen dimenziók mentén még rendszerint a régiós lista legelején álltunk.

Természetesen nem csak Orbán Viktor második kormánya juttatott minket ide, de ők is hozzátették saját részüket, és sajnos semmi jelét nem látjuk, hogy ne ugyanezt folytatnák 2013-ban is.