Az alaptörvény immáron negyedik módosításában az a legelszomorítóbb, hogy tényleg nincs semmi mögötte a Fidesz kisstílű és rövidtávú pártpolitikai érdekein túl: most ugyanis leszámolnak utolsó ellenfelükkel, az Alkotmánybírósággal is. (Fotó: Huszti István/Index)
Az alaptörvény elfogadásakor a Fideszen kívüli közvélemény egységesen egyetértett abban, hogy Magyarországnak nincs szüksége új alkotmányra. A kormánypárt viszont váltig állította, hogy ahhoz, hogy Magyarország új utat járhasson, feltétlenül meg kell szabadulnia a „kommunista gyökerű" és eredetileg átmenetinek szánt régi alkotmányától, és helyére újat kell állítani. Aki egy pillanatig is elhitte, hogy Magyarország tényleg egy szilárd, hosszú távú szempontok alapján megalkotott alaptörvényt kapott, annak a mostani alkotmánymódosításnál végleg be kell látnia, hogy alaposan átverték.
Ajánlott írásunk: Durvul: nyomozókat küldtek Simorékra
Ezer év hagyománya
Magyarország tényleg büszke lehet arra, hogy ezer éves állami hagyományai vannak. A fiatalabb államok el sem tudják képzelni, milyen az, amikor a bíróságok nem kettő vagy három, hanem kétszáz vagy háromszáz éve kimunkált jogintézmények alapján ítélkeznek. A leghíresebb magyar jogi dokumentum, az ún. Werbőczy-féle Hármaskönyv például semmi más, csak az országban elfogadott jogszokások gyűjteménye a 16. század elejéről, melyre még a 20. század első felében is megannyiszor hivatkoztak bírók és jogalkotók.
De ezer más példát lehetne hozni arra, mit is jelent ez a hagyomány. Például azt, hogy Magyarországon nem volt Polgári Törvénykönyv egészen 1959-ig, mégis boldogan megvolt az ország nélküle: a magyar bíróságok például kvázi jogszabályként használtak egy olyan 1928-as törvénytervezetet, melyet az akkori jogásztársadalom egyfajta magánjogi kódexnek fogadott el. A joggal nem foglalkozó emberek számára ez talán nem is tűnik olyan nagy dolognak, pedig igenis is az. Ugyanis tényleg nem sok ország mondhatja el magáról, hogy az ítélkezési gyakorlata nem csupán az aktuális hatalom, tehát a politikusok által elfogadott jogszabályokon vagy a pillanatnyi jogértelmezésen alapszik, hanem sok száz év kimunkált tudományán, ítélkezési hagyományán.
Aki valaha is volt bíróságon, tudja, hogy bár elviekben természetesen a törvényhozó által elfogadott törvényektől függ az ítélet, a valóságban a bíró döntése legalább annyira múlik a bírók ítélkezési gyakorlatán és a jogtudomány által elfogadott jogelveken.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
A múltat eltörölni
Valahol ez a helyzet az alkotmányjoggal is: hiába van szinte minden országnak alkotmánya, annak konkrét jelentése az alkotmányjog alapján határozható meg, mely pedig az Alkotmánybíróság hosszadalmas eszmefuttatásaiból áll többek között össze (már ahol létezik hagyománya az alkotmánybírósági döntéseknek). Magyarországon pedig, ha sokszor nem is értettünk vele egyet, igenis létezett – ez pedig normális helyeken önmagában érték.
Papíron persze a Fideszben is érték mindez, hiszen maga az Alaptörvény hangsúlyozza a hagyományok jelentőségét (nem is kis modorossággal), és mondja ki, hogy ezt a törvényt a „történeti alkotmány vívmányaival összhangban" kell értelmezni. Amikor azonban a politikai gőzhenger bármilyen falba ütközik, a Fideszben nem ismernek más módszert, csak a bolsevikot. A negyedik alkotmánymódosítás elfogadásával ugyanis a kormánytöbbség egyebek mellett kitörli a történelemből az AB eddigi működését, hiszen megtiltja az Alkotmánybíróságnak, hogy hivatkozhasson 22 év döntéseire.
Azért mondjuk, hogy ez bolsevik módszer, mert a döntés nem csupán barbár, hanem végtelenül buta és szűk látókörű is: a valóságban ugyanis attól még semmit nem fog változni a demokrácia, a jogállam és az alapvető jogelvek évtizedek és évszázadok során kialakult tartalma és jelentése, hogy ezek közül mire történik utalás az új alaptörvényben, és mire nem. És egyáltalán: miért ne lehetne hivatkozni egy korábbi AB-döntésre a vallásszabadságról, a szólásszabadságról vagy éppen a jogállamiságról, ha ezek elviekben ugyanúgy alappillérei a régi és az új alkotmánynak is? Mit számít, hogy ezek az AB-döntések 1-2 vagy éppen 10 évesek? Pontosan az lenne a lényege a jogállami hagyományoknak, hogy a forma változhat, a tartalom nem. A Fideszben azonban ezt éppen ellenkezőleg gondolják. Milyen boldogok lennének az egykori kommunista főjogászok, ha ezt hallanák!
Olvasd el ezt is: Lassan már csak a Fidesz védi a kommunista ügynököket
Kisstílű, pitiáner
A fenti kérdésekre persze tudjuk a választ. Az alaptörvény mostani (immáron negyedik) módosításában az a legelszomorítóbb, hogy a módosítás mögött tényleg nincs semmi a Fidesz kisstílű és rövidtávú pártpolitikai érdekein túl. Egész pontosan ezzel a módosítással a kormány leszámol az utolsó intézményi ellenfelével is, az Alkotmánybírósággal. Pedig az AB-nek az ország hosszú távú jogállami működése szempontjából sokkal fontosabb szerepe van, mint hogy pitiáner pártpolitikai harcok áldozata legyen.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.