Véleményvezér

Lázár János gyakorlatilag azt mondta, hogy a kormány átalakítási tervei azért nem voltak sikeresek néhány kulcsterületen, mert az intézkedéseket elszabotálta a minisztériumi középvezetői réteg. (Fotó: Index)

Tegnap egy érdekes interjú jelent meg Lázár Jánossal. Érdekes, mert rendkívül jól bemutatja a kormány egyik legfelső vezetőjének tapasztalatlanságát. A miniszterelnökséget vezető államtitkár úgy beszélt a bürokratikus irányítás nehézségeiről, mint egy egyetemről kikerülő friss diplomás, aki először lát belülről vállalatot vagy minisztériumot. De még érdekesebb mindez azért, mert meglátásunk szerint nagyon jól jellemzi a Fidesz vezetésének a kormányzáshoz való hozzáállását.

Ajánlott írásunk: Egy állam, amelyik nem működik

Minden a státuszkonzervatív középvezetők miatt van

Lázár János gyakorlatilag azt mondta, hogy a kormány átfogó átalakítási tervei azért nem voltak sikeresek néhány kulcsterületen, mert az intézkedéseket elszabotálta a minisztériumi középvezetői réteg. Az államtitkár meglátása szerint ez azért van így, mert a szóban forgó középvezetők nem eléggé innovatívak. Ez utóbbi mágikus tulajdonsággal pedig azért nem rendelkeznek, mert elmúltak már 39 évesek és ezért státuszkonzervatívok.

Amit itt Lázár János elmond, az nem csupán a saját véleménye. A fideszes felső vezetők és háttéremberek szavaiból gyakran kitűnik az a gondolat, hogy az államigazgatás ellenállásán buknak el a jobbnál-jobb terveik. Ezen észlelés mögött kimondva, kimondatlanul két nagyon fontos meggyőződés található. Az egyik, hogy nem sikerült úgy és olyanná átalakítani a rendszert, ahogyan szerették volna. Ők is tudják, hogy a mostani állapot nagyon messze van attól, amit ígérték, amit látni szeretnének. Másrészt az is meggyőződésük, hogy a jelen hiányosságok és problémák oka nem az, hogy rossz irányba vagy átgondolatlanul változtattak, hanem az, hogy nem elegendő mértékben, nem eléggé radikálisan tették azt.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Hadsereg helyett kommandó

Aki ezekben a dolgokban komolyan hinni tud, az valószínűleg még sohasem látott jól működő szervezetet - hogy jól működő bürokráciáról már ne is beszéljünk. A jól működő szervezeteknek ugyanis az a legfontosabb ismérve, hogy jól szabályozott folyamatokkal és kiszámítható működési környezettel megteremtik például a középvezetői szint számára annak a lehetőségét, hogy a saját kiszabott feladatuk elvégzésével automatikusan támogassák a szervezet céljának elérését. Aki azt gondolja, hogy a középvezetőknek innovatívaknak kell lenniük, vagy hogy a középvezetők valójában valamifajta önálló logika mentén tudatosan szabotálnának, az nem tudja, hogy mi egy középvezető feladata.

Amit Lázár János kér, az az, hogy a magyar bürokrácia ne úgy működjön, mint egy rendes hadsereg, hanem úgy, mint egy gigantikus kommandós alakulat, ahol minden ember arra van kiképezve, hogy éles helyzetekben önálló döntéseket hozzon. Nem véletlen azonban, hogy a kommandósokat kis egységekben vetik be és még a világ legnagyobb hadseregeiben is viszonylag kevés van belőlük. A nagy csatákat, a sok embert mozgató feladatokat ugyanis csak a komplex hadseregek, a jól olajozott, bonyolult gépezetek tudják végrehajtani. Ott pedig a középvezetők nem innovatívak, hanem jól irányítottak.

Olvasd el ezt is: Orbán az alkalmatlanságot eltűri, az önállóságot nem

A forradalmárok frusztrációja

Mindez csak azt mutatja, hogy bár a Fidesz vezetői közül sokan magukat konzervatívnak vagy éppen jobboldalinak titulálják, lelkükben igazából forradalmárok. És mint ilyenek, a forradalmárok klasszikus frusztrációjával kénytelenek szembenézni: a világ sokkal komplexebb, mint ahogyan az a világmegváltók leegyszerűsített modelljeiben él. De ez persze csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor megpróbálják megvalósítani a forradalmi álmot. Pontosan a radikalizmusból adódó leegyszerűsítések miatt ezek az aspirációk szükségszerűen elérhetetlenek. A forradalmi lélek azonban ezt nem képes belátni, ezért inkább belső ellenséget, szabotőröket keres. Aki keres, talál is. De mivel nem ez a probléma, ezért a bűnbakok eltávolítása megoldást sem hozhat. És a kör, akárcsak a forradalom, folytatódni kénytelen.

A forradalmárok harca reménytelen, mert a szándékolatlan következmények mindig aláássák terveiket. A forradalmak még soha nem teljesítették eredeti célkitűzéseiket, és most sem fogják. A bürokraták sohasem lesznek innovatívak, és ez így van jól.