Az Európai Bizottság jelezte, néhány déli országnál hajlandó lehet elfogadni, hogy azok ne, vagy csak később érjék el a kitűzött 3%-os GDP-arányos deficitcélt. Mi annyira rossz viszonyban vagyunk velük, hogy nálunk ez fel sem merül. (Fotó: facebook.com/orbanviktor)

Az elkövetkező időszakban még jobban megfizetünk a kormány szabadságharcos lendülete miatt, mint korábban. Miközben Európa-szerte a megszorítások lazításának szükségességéről beszélnek, minket még mindig az ellenkező irányba csuklóztat az Európai Bizottság. Fair vagy nem fair az országgal, ezt csak Orbán Viktornak köszönhetjük.

Ajánlott írásunk: A Fidesz fülkeforradalmi tőkésosztálya

Megfordult a szél Európában

Ahogy pár hete mi is írtunk róla, változóban van a válságkezelési széljárás Európában is. Ahelyett azonban, hogy a Matolcsy-típusú unortodoxia indulna diadalmas hódító útra, pont azt a válságkezelési sarokkövet kezdi feladni az Unió, melyet az Orbán-kormány nagyon is elfogadott a klasszikus eszköztárból. A költségvetési megszorításokról van szó, azaz arról, hogy a válsággal járó nyomott növekedés mellett az állam vagy többet von el az állampolgároktól magasabb adók formájában, vagy kevesebbet ad nekik a fogyasztást közvetlenül ösztönző állami kiadásokból.

Nem arról van szó, hogy hirtelen mindenki a Keynes-i, állami költekezésen alapuló gazdaságpolitika hívévé vált volna, de kétségtelenül sokat gyengült a kiegyensúlyozott költségvetés szükségességébe vetett hit. Sőt, nem is járunk olyan messze attól, hogy a Keynes-i politika legyen az elfogadott válságkezelési recept.

Az Európai Bizottság a minap például jelezte, hogy néhány déli ország esetében hajlandó lehet elfogadni, hogy azok ne, vagy csak később érjék el a kitűzött 3%-os GDP-arányos deficitcélt. Az indok természetesen az, hogy a túl szigorú megszorítások tovább rombolnák a növekedést, és aláásnák a munkahelyteremtésnek még csak az ígéretét is.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Megszorításokkal nem fog menni

A mi esetünkben azonban ez fel sem merül, pedig akár szükségünk is lehetne rá. A gazdasági növekedésünk már évek óta mélyponton van, a foglalkoztatottak számát tekintve hagyományosan Európa sereghajtói vagyunk, miközben a költségvetési hiányunk viszonylag alacsony. Egy ilyen helyzetben a további megszorítások csak a GDP további csökkenését, azon keresztül pedig a GDP-arányos adósság további romlását eredményeznék. Folyamatos megszorítással ugyanis nem lehet kijönni az adósságcsapdából, ahhoz előbb növekedni is kellene tudni.

Néhány európai szövetségessel a hátunk mögött nem lehetne probléma, hogy ezt a tényállást elfogadtassuk Brüsszelben. Más országoknak úgy tűnik sikerülni is fog, pedig azoknál mind az adósságszint, mind a hiány magasabb, mint nálunk. És itt üt vissza a még a fába is belekötő orbáni EU-politika. Eredetileg az IMF-fiaskó, majd a Matolcsy-féle előrejelzések folyamatos bukásai által kreált kényszertől vezérelve, kizárólag belpolitikai okokból - hogy az egyébként teljesen felesleges harcról szóljon a honi politika, Orbán Viktornak ellenség kellett. Csinált is magának, nem is egyet.

Olvasd el ezt is: A Fidesz megvédi a trafikmutyizókat

Szövetségesek helyett ellenségek

Az ellenséget ugyanis számukra szerencsétlen módon épp azokban találta meg, akik közül legalább néhánynak a szövetségére, támogatására most szükségünk lenne.

Ennek híján marad a megszorításból megszorításba tartó politika, a folyamatos adóemelések és zárolások perspektívája, és a gazdasági növekedés, azaz a felzárkózás esélyének távoli jövőbe helyeződése. Ironikus módon a szabadságharcért Orbán Viktornak is komoly árat kell fizetnie: lehet, hogy még kedvenc focistadionjainak egy részét sem építheti meg 2014 vége előtt.