Hol volt még egyenlő a szabolcsi cigány, a külvárosi melós és a rózsadombi úrifiú? A katonaságban! Jól szervezett hadseregre elsősorban nem azért van szükség, hogy a katonák használják is fegyvereiket. (Fotó: honvedelem.hu)
Hende Csaba honvédelmi miniszter szerint felelőtlen döntés volt úgy megszüntetni a sorkatonaságot, hogy nem szervezték meg helyette a Magyar Honvédség önkéntesekből álló haderejét. A hadsereg az elmúlt években 14 ezer jól képzett katonától vált így meg, és az a helyzet is előállhatott, hogy jelen pillanatban az állam majdnem egy év alatt tudná csak mozgósítani a hadra fogható lakosságot a haza védelmére.
A miniszter ígérete szerint, miközben nem gondolkoznak a sorkatonai szolgálat visszaállításán, 2014 végéig meg fogják szervezni a Magyar Honvédség 6-8 ezer fős önkéntes tartalékos haderejét, amit Simicskó István államtitkár már régóta próbál elérni. A NATO által is ajánlott tartalékos haderő elviekben már most is létezik, a gyakorlatban viszont mindössze 17 főből áll.
De mi értelme a hadsereget erősíteni?
Kapcsolódó írásunk: Magyar Honvédség - sodródunk tovább
Úgyis béke lesz, nem?
Bár Európában általános jelenség, de Magyarországra talán még inkább jellemző a közvélemény hadsereg-ellenessége. Általános vélekedés például, hogy a sorkatonaság intézménye eleve értelmetlen, annak 2004-es megszüntetése pedig feltétlenül jó lépés volt, akárcsak a hadsereg további leépítése. "Hiszen úgysem lesz itt háború! Ha pedig mégis, majd a NATO megvéd minket!" – szól a fő érv.
Való igaz, Magyarország területén 1956 óta nem voltak harcok. Azonban a történelemből tudjuk, kevés tipikusabb hiba van az örök béke illúziójánál. A szövetségi szerződések pedig nem örökre szólnak: azokat az országok addig tartják fenn, amíg érdekükben áll. Különösen, ha a másik fél alig tesz valamit hozzá a szövetséghez. Hazánkkal sajnos ez a helyzet: nem véletlenül pedzegetik már régóta, hogy valóban a NATO-ban van-e a helyünk.
A magyar emberek nem akarnak sorkatonai szolgálatot teljesíteni, de adójukból sem akarnak többet áldozni egy professzionális hadseregre. Csak éppen még ez a két óhaj is ellentmond egymásnak. Miközben a haditechnika mindig is iszonyatosan drága lesz, látni kell, hogy a sorkatonasághoz képest egy ütőképes hivatásos hadsereg fenntartása még költségesebb.
Minek kell a katona?
A legtöbben ráadásul alapvetően értik félre a hadsereg szerepét és feladatát. Most ne is azzal foglalkozzunk, hogy egy országot pusztán 20 ezer hivatásos katonával képtelenség megvédeni. Hanem, hogy egy erős és jól szervezett hadseregre elsősorban nem azért van szükség, hogy a katonák fegyvereiket használják.
Egyrészt a katonaság a honvédelemmel jóval tágabb értelemben foglalkozik: szükségállapot esetén biztosítja a törvényes rendet, segít a katasztrófa-elhárításban, a természeti csapások elleni védekezésben. Ennek a jelentőségét az elmúlt évtized nagy árvizei után talán nem kell részletezni.
Másrészt egy erős hadsereg már a puszta létével is növeli egy ország érdekérvényesítési képességét. Óriási tárgyalási előnyt jelenthet anélkül, hogy a tárgyalóasztalnál bármikor meg kellene említeni. Adott esetben viszont akár alku tárgyát is képezheti, illetve a potenciális ellenség kétszer is meggondolja, ránk akar-e támadni.
Miért hasznos a hadsereg a társadalomnak?
A katonaságnak ugyanakkor még egy nagyon fontos társadalmi funkciója is van. Azokban az országokban, ahol normálisan működik a hadsereg, a nagyon alulról jövő emberek számára (például az USA-ban sok feketéknek) ez jelenti az egyik legfontosabb felemelkedési lehetőséget. Magyarországon pedig a kötelező sorkatonai szolgálat volt az utolsó olyan intézmény, melyben a dunántúli polgárgyerek, a rózsadombi zsúrfiú, a külvárosi melós és a szabolcsi cigány nem csak, hogy huzamosabb ideig egymás társaságába kerültek: hanem még egyenlőek is voltak.
A katonaság szocializációs szerepét sem lehet eléggé túlhangsúlyozni: ahogy amerikai felmérések is mutatják, a katonaságban szerzett tapasztalatok és készségek később a munka vagy a vállalkozás világában is sikeresebbé teszik az embert.
Természetesen a kötelező sorkatonai szolgálatot Magyarországon szánalmasan könnyedén ki lehetett kerülni, és attól a hadseregtől bizony senki sem ijedt meg. De az igazi baj az, hogy megszűntével számos olyan funkció vagy lehetőség is megszűnt, melyek helyét egyszerűen semmi nem vette át: legyen szó a lakosság hadrafoghatóságáról, az ország érdekérvényesítésének megtámogatásáról vagy éppen a társadalmi felemelkedés elősegítéséről.
Az önkéntes tartalékos haderő felépítése sem fogja mindezt pótolni, de mégis egy nagyon fontos lépés a jó irányba.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Az utolsó 100 komment: