Egy képviselőnek már 1848 előtt is joga volt szabadon elmondania a véleményét az Országgyűlésben. Kövér most az egyik legősibb jogot korlátozza, és valószínűleg fogalma sincs róla, mit csinál, de még azt is elfelejti, ő és fideszes társai hogy viselkedtek korábban.

Állítólag Churchill mondta, hogy „aki egészen fiatalon nem baloldali, érett felnőttkorára nem liberális, és idősen nem konzervatív, az nézesse meg magát pszichiáterrel". Nos, Kövér László házelnök legutóbbi döntése, mellyel kimagaslóan magas bírságot szabott ki két PM-es képviselőre, mert azok „loptok, csaltok, hazudtok" feliratú transzparenst vittek be a trafikmutyi-botrány kapcsán a Parlament üléstermében, egészen biztosan mutatja, hogy valami nagyon nincs rendben a Fidesz vezetőinek felfogásával.

Ajánlott írásunk: A Fidesz fülkeforradalmi tőkésosztálya

Az egyik legősibb jog

Biztosan sokaknak feltűnt, akik tanultak gimnáziumban történelmet, hogy az 1848-as márciusi 12 pont első pontja sajtószabadságot követelt és nem szólásszabadságot. Aki azt gondolja, erre az a magyarázat, hogy a szólásszabadság a sajtószabadságnál is nagyobb, túl nagy követelés lett volna, az igencsak téved. A valós ok az, hogy Magyarországon 1848 előtt is volt már szólásszabadság, ezért nem is követelték. Legalábbis úgy volt szólásszabadság, ahogy akkor értették: hogy egy képviselő szabadon mondhassa el a véleményét az Országgyűlésben.

Ez a szólásszabadság gyökere, ami egészen az angol Bill of Rights-ig megy vissza, mely pedig azt követelte meg, hogy a képviselők következmények nélkül nyilváníthassanak véleményt. Röviden tehát az egyik legősibb jogról beszélünk.

A magyar házelnök szerint azonban ne csináljunk cirkuszt az Országházból, a képviselők viselkedjenek rendesen, és akkor és úgy mondják el a véleményüket, amikor és ahogy – szerinte – a Házszabály rendeli. Ezért szabott ki most példásan magas büntetést a két PM-es renitensre.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

A Fideszt sem büntette meg senki

Ez a magyarázat nagyon szépen és nemesen is hangzik, azonban a politikai élet nem ilyen. Sem külföldön, sem itthon. Kövér László is pontosan emlékszik, amikor például az első szabadon választott parlament eskütételére a Fidesz-frakció több tagja polgárpukkasztásból farmerben ment el. Vagy arra, amikor a fideszesek néhány éve még minden alkalommal kivonultak, amikor Gyurcsány Ferenc beszélni kezdett az Országgyűlésben.

Nem kell tovább ragoznunk, könnyen belátható: a képviselői véleménynyilvánításnak is számtalan formája van. Valaki így mondja el, valaki pedig amúgy. És ezek az LMP-sek meg ex-LMP-sek már csak ilyenek: másképpen öltözködnek, másképpen beszélnek, és úgy tiltakoznak, hogy feliratos pólót vesznek fel vagy éppen transzparenst feszítenek ki.

Ráadásul ez semmivel nem rosszabb, mint amikor a Fidesz egyszerű pártpolitikai okból (hogy ezzel is Gyurcsány Ferenc lemondását követeljék) hónapig nem járt be az Országházba és bojkottálta a teljes parlamenti munkát. Akkor sem vonta őket felelősségre ezért senki, pedig a politikai életre semmi sem károsabb, mint a parlamenti munka bojkottálása, miközben egy kis parlamenti hiperaktivitás – amit most Kövér szigorúan büntet – semmiféle negatív hatással nem jár.

Olvasd el ezt is: Orbán Viktor őszödi beszéde is lehetne

Kövér nem érti

A Véleményvezért nem a Fidesz politikai amnéziája zavarja. Ez egy ősi betegség a magyar politikában. Egyszerűen attól félünk, hogy Kövér László éppen csak a lényeget nem érti az ügyben. A Házszabály azért van, hogy a parlamenti munkát szabályozza és a viselkedés legalapvetőbb szabályait határozza meg. Például azt, hogy ne csámcsogjanak hangosan a képviselők, míg egy másik beszél. Vagy hogy ne vietnami strandpapucsban csattogjanak be a plenáris ülésre. De semmiképpen sem lehet a Házszabályt a képviselői véleménynyilvánítás korlátjaként használni.

Ugyanis a képviselők szabad véleménynyilvánítása az egyik legősibb politikai jog Európában, és nem véletlenül. Ezt pedig Kövér Lászlónak is tudnia kellene, hiszen korábban ő is tapasztalhatta a saját bőrén, hogy enélkül a politikus milyen nehezen tudja ellátni valós feladatát.