Véleményvezér

A 13. havi visszaállítása nagyjából 200 milliárdot, a GDP 0,8 százaléka körüli mértékű fedezetlen kiadást jelentene, miközben a nyugdíjkiadások GDP-hez mért aránya már így is 10% felett van. (Fotó: Hírszerző)

Hétvégi rovatunkban a hét általunk legérdekesebbnek, legtanulságosabbnak, legprovokatívabbnak talált hozzászólása kapcsán kérjük meg annak szerzőjét, hogy fejtse ki bővebben állításait. Ezúttal Holtzer Péternek tettük fel kérdéseinket, aki Újra 13. havi nyugdíj: a saját sírunkat ássuk c. bejegyzésünkhöz írt kommentet.

Véleményvezér: Az Index múlt szerdai értesülése szerint a kormány a 13. havi nyugdíj visszaállítását fontolgatja és lehet, hogy Erzsébet-utalványban fizetnék ki. Csütörtökön a Magyar Nemzet arról írt, hogy ez egy egyszeri „kompenzáció" lenne a nyugdíjasoknak, véletlenül épp a választások előtt. Tegyük fel, hogy valamelyik verzió megvalósul. Szerinted milyen fedezet van bármelyikre is?

Holtzer Péter: Közelítő, nagyságrendi számokat fogok használni az alábbiakban. A 2012-es évi végleges mutatókat még nem ismerjük, de az várható, hogy a nyugdíjkassza egyensúly közeli állapotban zár. A néhány évvel korábbi fél-másfél, extrém években akár kettő százalékos – GDP-százalékban mért – hiány alapvetően három módon tűnt el: legelőször a korábbi 13. havi 2009-es eltörlésével, aztán az elmúlt időszak nyugdíjbameneteli szigorításaival, illetve a magánpénztári einstanddal. Ez utóbbinak a folyó hiányra az a hatása, hogy ismét a nagy közösbe fizetünk mindannyian, a jövőbeli hiányra pedig az, hogy amikor majd a volt magánpénztártagok elkezdenek nyugdíjba menni, akkor vagy az államnak kerül ez sokkal többe, vagy jóval alacsonyabbak lesznek az állami nyugdíjak, mint azt ma gondoljuk (már persze ki mit gondol erről).

Csak zárójeles megjegyzés: mivel recessziós időszakot élünk, sőt nemhogy a reál, de még a nominális GDP sem igen nő, a nyugdíjak viszont továbbra is inflációindexáltak, értelemszerűen a nyugdíjkiadások GDP-hez mért aránya is szépen duzzad, most éppen 10% felett jár valamivel. (Ugyanakkor a korábbi évekkel való összevetés lehetőségét némileg nehezítik az elmúlt két év átcímkézései, a rokkantnyugdíjjal összefüggő jogcímek ide-oda passzolásai a nyugdíj- és az egészségügyi alap között.) Összehasonlításul: oktatási, illetve egészségügyi közkiadásaink is a GDP 5 százaléka körüli mértéket tesznek ki.

Rövid távon tehát lehet persze cukorkát osztani, még ha nem is feltétlenül a nyugdíjkassza bevételeiből. Ha valódi combos 13. havi nyugdíjról beszélnénk (ami más szóval egységes, az egyébként is törvénybe foglalt inflációkövetés feletti 8,3%-os emelést jelentene), az nagyjából 200 milliárdot, a GDP 0,8 százaléka körüli mértékű pótlólagos, fedezetlen kiadást jelentene. Mondjuk ez akkor is bájos kis tétel lenne, ha amúgy hozzá vagyunk szokva mostanában ahhoz, hogy hetente vágjanak a fejünkhöz 800 milliárdos csomagokat, amelyek ugye nem megszorítások. Ha pedig csak egyszeri „kompenzációról" van szó, az bármennyi is lehet – hogy a nagyságrendet érzékeljük: ha minden nyugdíjas kap egy egyszeri 10 ezer forintos utalványt karácsonyra (vagy hogy még hatékonyabb legyen, a választási bizottságtól a boríték mellé), az egy kb. GDP 0,1%-os tétel, egy szűk Puskás-stadionnyi, vagy Fradi és Debrecen-stadionkombó léptékű, vagy a négyes metró 6-7 százaléka.

Persze nem tudhatjuk, miről is van szó a nagyon titkos forgatókönyvekben, mi is az igazi cél, és hogy is került ez napvilágra a héten. Ahogy az aznapi kommentemben is írtam, egy valódi 13. havitól feltehetőleg dobnának egy hátast a brüsszeli döntnökök, és akkor nehezen jönnénk ki a túlzottdeficit-eljárásból, ami nagyon rosszul jönne annak a kormánynak, amelyik nyilván szeretné, ha nem felügyelnék annyira szigorúan a választási év költekezéseit. Így lehetséges, hogy valóban ezt akarják, de nem akarták még elmondani (csak így sikerült), és az is, hogy nem is ezt akarják.

Összességében tehát abban a helyzetben, amikor rengeteg teljesen fölösleges dologra költünk, jellemzően igen alacsony hatékonysággal, viszont nagyon sok dologra meg nem költünk, pedig nagyon kellene, és bizony a közpénz sem feltétlenül érkezik meg mindig 100 százalékban oda, ahova illene neki, ott rövid távon pénz mindig arra van, amire éppen aktuális pártunk és kormányunk akarja. Hosszú távon meg minden ilyen lépés csak még egy újabb csavar a negatív sprirálon (költői kép). Annyit azért elárulhatok nagy titokban az érdeklődőknek, hogy az általános gazdasági, foglalkoztatási és demográfiai trendek alapján a jövő nem arról fog szólni, hogy egyre több és több nyugdíjat osztogathatunk majd évtizedeken át, mert az utolsó előbb fogja lekapcsolni a villanyt.

Holtzer Péter (1967) nyugdíjszakértő, 2007-2010 között a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal elnöke. Az Oriens partnere.

VV: Ha egyszeri úgynevezett „kompenzációt" kapnak a nyugdíjasok, mégis mi miatt kell őket kompenzálni? Hiszen így is folyamatosan emelkedik a nyugdíjak reálértéke.

HP: Ez kicsit összetettebb, mint amit a VV minden héten megír (hogy ez a nyugdíjasok országa), de persze a helyzet azért emlékeztet erre. Valóban a nyugdíjak reálértéke az egyetlen, ami folyamatosan szinten marad, miközben munkahely nincs több, sokak állása megszűnt az elmúlt időszakban, és pazar reálbéremelési hullámról sem igen hallunk. Elértünk eközben oda is, hogy a hosszú évek óta tartó stagnálás és ezzel együtt a kitörés kilátásainak teljes hiánya most már nemcsak a szürkegazdaságba és inaktivitásba, hanem külföldre is egyre inkább kényszerít fiatalokat és nem annyira fiatalokat. Továbbá hogy még egy régi igazságot elővegyek, azt is tudtuk már korábban is, hogy a gyerekszegénység Magyarországon sokkal relevánsabb probléma, mint az időskori szegénység, és a válság során félek, hogy ez még erősödik is.

De azért a nyugdíjasok sem határtalanul boldogok mostanában. Az élelmiszer-infláció erősebben nyomja őket és gyógyszerre is ők költenek többet. Az egekben lévő áfát is erősen érzik. És persze az áthárított közüzemi és egyéb büntetőadók is elérik őket is rendesen az árakban. Szerencsére legalább a BKV-nál és MÁV-nál megmaradt az ingyenesség, mert biztosan belefér, mindkettő úszik a pénzben, és a készpénzes nyugdíjat is illeték nélkül viszi ki a postás, miközben persze a kötelezően bankszámlára utalandó bérek felvétele 3 ezrelékbe kerül. Tehát nem biztos, hogy éppen ezt a társadalmi csoportot kellene külön kompenzálni a többihez képest. Az elmúlt két és fél évben a társadalom, a szavazók (és gyermekeik) jelentős részét sikerült magára haragítania a kormánynak húsba vágó lépésekkel és rettenetes üzenetekkel – a korábbi „ha nem tetszik, el lehet innen menni" pont annyira arrogáns, mint a mostani „nem baj, majd úgyis hazajönnek". Most pedig ezek után egyes csoportok „kompenzálása" kezdődik a választási évben. Min vagyunk meglepődve?

VV: A 2006-os kampányban az MSZP által bevezetett 13. havi nyugdíjat a Fidesz a 14. havi nyugdíj ígéretével próbálta tromfolni, populizmusban akarta felvenni a versenyt. Szerinted adott esetben 2014-ben is valami hasonló várható, csak fordított felállásban? Többen egyébként azzal érvelnek, hogy másodszor már nem működne a trükk, hiszen „a nyugdíjasok sem hülyék" és tisztában vannak vele, hogy a 13. havira hosszabb távon nem lesz fedezet, vagyis többé már nem lehet olyan egyszerűen megvásárolni a szavazatukat.

HP: Érdekes volt az ábra, mert a hír szerda délutáni megjelenését követően egy teljes napig, csütörtök délutánig tartott, amíg a parlamenten belüli és kívüli ellenzék reagált. Az volt az első érzésem, hogy nem mernek felszólalni az ötlet ellen. De aztán az MSZP, LMP, DK és az Együtt 2014 is úgy nyilatkozott, hogy ez nem fog menni. Nyitó lépésként ez egész jónak tűnik.

Az elmúlt húsz év egyik soha el nem tűnő toposza az, hogy a nyugdíjasok „kézből etetése" egyenértékű a választások megnyerésével. Gál Róbertnek immár klasszikus az a kutatása, amely a nyugdíjrendszer négyéves ciklikusságát mutatja be, választás előtt megugrik a hiány (a kiadások), utána pedig jön a korrekció. 2014 ebből a szempontból nagyon érdekes lehet. Egyrészt a nyugdíjasok megtanulhatták ennyi idő alatt ezt a játékot, azt, hogy nem szabad mindent elhinni elsőre, egyre több varnyút láttak már a karókon. Aztán nyugdíjas a 65 éves és a 80 éves is, akik az elmúlt húsz év remeknél remekebb kormányait átélhették végig dolgozóként vagy végig nyugdíjasként is, és ez nagyon nem ugyanaz a történet. Aztán azt is el szoktuk mondani, hogy a nyugdíjasnak van gyermeke és unokája is, és nem biztos, hogy csak a saját apanázsa határozza meg a választását.

A regisztráció körüli kalamajka is jól mutatja, hogy zavar lehet az erőben. Azok az izgi konspirációs teóriák, melyek szerint maga a Fidesz jött rá, hogy mégse lesz jó neki ez a regisztráció, és „megrendelte" az AB-tól a döntést, hogy elegánsan kifarolhasson (amely felvetés önmagában jól ábrázolja az ország helyzetét), jól mutatják, hogy korántsem egyértelmű: kié is a nyugdíjas szavazó, és hogy vajon nem menne-e el regisztrálni, mert macerás, vagy épp ellenkezőleg, csak azért is elmenne regisztrálni, mert dühös (és persze rá is ér). Szóval ha a kormány továbbmegy ezen az úton és megpróbálja egyszerű eszközökkel megvásárolni a nyugdíjasokat, míg az ellenzéknek lesz vér ott, ahol kell, és kitart amellett, hogy nem megy bele ebbe a játékba, és három egyszerű mondattal képes is elmagyarázni, hogy miért nem, akkor lehetséges, hogy turáni átoktól sújtott ezer sebből patakvérző nemzetünk napja esetleg elkezd felderülni. A remény hal meg utoljára!

A legutóbbi különvélemények a Véleményvezéren:
Például miért az oktatáson spórolnak a nyugdíj helyett? – Baksa Roland különvéleménye
Ez az MSZP semmilyen szövetség részeként nem támogatható – Vári György különvéleménye
Brückner Gergely: Az optimista pénzügyi világot kellett kijózanítani
Varró László: Az állami energetikai vállalatok jól leképezik az adott kormányzat színvonalát
Vita a félázsiaiságról a Véleményvezéren
Madár István: A kamatokra kidobott százmilliárdból miért nem inkább szavazókat vettek?
Holtzer Péter: Egységes Európa közös nyugdíjrendszer nélkül?
Szalai Ákos: Rá lehet kényszeríteni az embereket a szavazásra, de arra nem, hogy azt tájékozottan tegyék

Brückner Gergely: Eddig bírták a bankok, de a prés erősödik
Uj Péter: A magyar baloldal világklasszis a tökölésben
Rényi Pál Dániel: Orbán mehet, az oligarchák maradnak?

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.