Boros és Bochkor pandákon és teknősbékákon viccelődött, 250 ezres büntetést kaptak. A Médiatanács szerint a műsorvezetők nem tanúsíthatnak a gyermek számára nem követendő magatartást. Abszurd.
A Neo FM csődjének árnyékában elsikkadt az a hír, hogy a rádió Bumeráng című műsora egy 250 ezer forintos bírságot kapott az NMHH Médiatanácsától egy állatvédők által tett feljelentés miatt. Az abszurd eset kiváló példája annak, hogy egy korlátlan hatalommal felruházott, mindenféle kontroll nélkül működő hatóság hogyan növi ki magát ízléshatósággá.
Ajánlott írásunk: Eddig bírták a bankok, de a prés erősödik
Túl nagy hatalom egy kézben
A véleményvezér a legritkább esetekben foglalkozik egyedi bírósági ítéletekkel vagy hatóságok határozataival, és valószínűleg a legutolsók vagyunk, akik sajnálni fogják a Boros-Bochkor duó eltűnését az éterből. Jelen esetben azonban mégis egyértelmű, hogy a rádiósok műsora annak a jelenségnek vált áldozatává, amitől a Médiahatóság megalakulásától fogva mindenki félt.
Két évvel ezelőtt a Fidesz-többség ugyanis úgy döntött, hogy összevonja a Nemzeti Hírközlési Hatóságot és az Országos Rádió és Televízió Testületet, az így létrejövő Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság élére pedig a párt országos választmányának korábbi alelnökét és Zala megyei képviselőjét, Szalai Annamáriát nevezi ki nem kevesebb, mint kilenc évre. Ezt követte egy olyan törvénymódosítás, mely alapján a hatóság nemcsak jogalkalmazói, hanem jogalkotói jogkört is kapott.
Az óriási mértékű hatalomkoncentráció miatt még a jobboldalon is komoly félelmek voltak, hiszen tényleg olyan mértékű hatalom került egyetlen szervezet és annak vezetője kezébe, ami szinte tálcán kínálja a lehetőséget, hogy felhatalmazásukkal visszaélve az egész magyar médiát és távközlést a saját képükre formálják.
Kijelenthető, hogy a félelmek beigazolódtak.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Csak óvónénik rádiózhatnak?
A mostani bírság alapja egy februári műsor, melyben a műsorvezetők nyilvánvalóan a hallgatók provokálása céljából azon viccelődtek, hogy nincs is szükség bizonyos állatfajokra, és egymásra licitálva jöttek elő egyértelműen ironikus hangvételű ostobaságaikkal, miszerint például a teknősbéka már eleget élt, ezért nincs rá szükség, a panda pedig nem csinál semmit, csak „egész nap ül a seggén és eszik”, így az is teljesen felesleges.
Állatvédők feljelentése nyomán a hatóság Médiatanácsa arra jutott, hogy a műsorvezetők viccelődése káros lehet a fiatalkorúakra, és mivel azt a csatorna reggel sugározta, ezért jogsértést követett el. Ez a teljesen abszurd eset kiváló példa arra, hogy bármilyen médiahatóság csakis akkor működhet jól, ha egyrészt nincs hatalma olyasmibe is beleszólni, amihez a józan ész alapján semmi köze; másrészt, ha nemcsak egyetlen politikai párt, illetve ízlésvilág képviselteti benne magát. Ilyenkor ugyanis könnyen általános normává válik egy speciális kulturális attitűd: jelen esetben a Fidesz médiapolitikusai által mantraként ismételt „gyermekek és fiatalkorúak védelme” került mindenfajta józan megfontolás elé.
Mondani sem kell, hogy teljesen komolytalan az az elvárás, hogy hétköznap reggelente azért ne lehessen kissé bárgyú és ízléstelen, ámde teljesen elfogadható vicceket elsütni, mert (idézet a 250 ezres bírság indoklásából) „a műsorvezetők nem tanúsíthatnak olyan magatartást, mely a gyermek számára nem követendő”. Ezen az alapon ugyanis gyakorlatilag kizárólag csak óvónénik és tanítóbácsik olvashatnák fel a tananyagot és erkölcsi példázatokat a rádiókban, egy élesebb politikai vagy kulturális vélemény, neadjisten egy vicc pedig már könnyen abba a kategóriába eshet, amiért szintén százezres büntetés jár.
Amikor a kifogásolt műsorszámban az került szóba, hogy az állatkertben felnőtt oroszlánokat hogyan kellene „visszavadítani", hogy be tudjanak illeszkedni a természetes közegükbe, a szavanna élővilágába, a műsorvezetők erőszakot is tartalmazó kijelentéseket tettek. Arról beszéltek, hogy a bébi oroszlánnak néhány pofont kell adni, verni kell és meg kell dobni cumisüveggel, majd hogy a teknőst baltával kell szétverni, a teknőjéből pedig mosóteknőt kell csinálni, hiszen éltek már eleget. („Hát elvadítod az oroszlánt, a kis bébi oroszlánnak már adsz néhány pofont, aztán tök vad lesz."; „Nem! Kis oroszlánt megdobod cumisüveggel. El tudod vadítani."; Jó, akkor ez a Galápagos-szigeti teknős?", „Hát, azt ott baltával szét, semmi értelme. Hát minek? Mosóteknőnek.", „Így van, ja, a teknősök úgyis pusztulófélben vannak, éltek azok eleget.)
Ezek a kijelentések amellett, hogy félelmet kelthettek, félrevezető üzenetet is hordoztak a gyermekek számára, valamint azt közvetíthették a számukra, hogy a hallottak elfogadott cselekvések, hiszen a műsorvezetők hangoztatják őket, ellensúlyozásra pedig alig került sor. A legfiatalabb korosztály fejlődésének egyik lényeges jellemzője, korlátja az is, hogy a gyerekek mindig a nagyon kiugró, jellemző vonásokra összpontosítanak, ez a centrálás, vagyis az ábrázolások, közlésmódok befogadásakor csupán a különösen feltűnő aspektusok ragadják meg a figyelmüket. A hallott szövegben minden bizonnyal kiugró elemként szerepeltek számukra az erőszakos tartalmak, hiszen azok még meghökkentő társításokat is tartalmaztak (oroszlán és cumisüveg; teknős, balta és mosóteknő).
Ebben a korhatár-kategóriában a realizmus fokától függetlenül, a szereplők, a műsorvezetők nem tanúsíthatnak olyan magatartást, mely a gyermek számára nem követendő, esetleg számára veszélyforrás lehet, vagy kifejezetten a szülői intelmek ellen hatva, a vulgáris, kulturálatlan viselkedés beépülését segíti elő.
Részlet a Médiatanács 1057/2012. (VI. 6.) számú határozatának indoklásából
Külső és belső kontroll nélkül
Nem ez az első eset, hogy a médiahatóság ízléshatóságként, ízlésrendőrségként lép fel bizonyos műsorszámok ellen, és tulajdonképpen nincs is ebben semmi meglepő. Nyilván a probléma oka az, hogy az a teória, miszerint az államnak kell megvédenie minden gyereket a média összes káros hatásától, bármiféle külső kontroll nélkül érvényesülhet. Illetve, hogy a külső kontroll mellett a médiahatóság az önkorlátozást és a mértéktartást sem ismeri.
Olvasd el ezt is: 2013: a nyugdíjasok költségvetése
Hiszen ott, ahol a „káros hatás” mibenlétét nem eltérő világnézetű és kulturális mintákat képviselő delegáltak vitatják meg, hanem ugyanannak a szemléletnek és értékvilágnak a képviselői, ott teljesen természetes, hogy egymással nagy egyetértésben ezek az emberek észre sem tudják venni saját túlzásaikat és határozataik nevetségességét.
Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.