Éppen akkor idegenítjük el az egyik legfontosabb szövetségesünket, amikor a gazdasági kiszolgáltatottságunk és a soros EU-elnökségünk miatt a leginkább szükségünk lenne a segítségükre.
Magyarország meghatározó német befektetői, valamint a hozzájuk csatlakozó osztrák, francia és holland vállalatok közösen fordultak az Európai Bizottsághoz egy beadvánnyal, melyben a magyar válságadókat kifogásolják, és azt kérik, hogy a Bizottság „győzze meg a magyar kormányt a befektetőket érintő törvényes keretek stabilitásának jelentőségéről és bírja rá Budapestet a jogtalan terhek visszavonására”.
Bár Orbán Viktor már megmondta, hogy felesleges Brüsszelbe szaladgálni – értsd: a magyar pozíció úgysem fog változni –, azért nem ilyen egyszerű a helyzet. A vállalatok panasza ugyanis legalábbis részben meghallgatásra talált, és egy tegnap megjelent interjúban már a német gazdasági miniszter is kritizálta a válságadókat. Berlin pedig sokkal veszélyesebb ellenlábas lehet, mint Brüsszel.
Miért különleges Németország?
A Magyarországra érkező külföldi befektetők közül messze a németek a legjelentősebbek, ahogyan első számú exportpiacunk is Németország – nyilván nem meglepő, hogy a külföldi országok közül gazdaságilag elsősorban Németországtól függünk. A hagyományosan erős magyar-német viszony egyik jellegzetessége az elmúlt húsz évben az volt, hogy a sűrű mikroszintű kapcsolatok állandó védelmet nyújtottak a makrószintű feszültségek kezelésében. Magyarul: lehetett bármilyen rossz a viszony a két kormány között (lásd Orbán-Schröder ellentét, majd a Gyurcsány-Merkel viszony), ez nem befolyásolta a kapcsolatok lényegét, mert az itteni német vállalatok mindig gondoskodtak arról, hogy Berlin soha ne távolodjon el igazán hazánktól.
Ráadásul a német nagyvállalatok mindig próbáltak „jó külföldiek” lenni. Először is nagyon sokuk hozta Magyarországra regionális központját. Másodszor, szemben más országok befektetőivel (például a sokat emlegetett keleti széllel), nemcsak tőkét hoztak, hanem nagyon komoly tudást és technológiát is. Végül, de nem utolsó sorban a németek mindig is igyekeztek jó „vállalati polgárokként” viselkedni: elfogadni a magyar játékszabályokat. Szemben másokkal, a német vállalatok, illetve a kereskedelmi kamara szinte soha nem kritizálták az aktuális magyar kormányt, és csak nagyon ritkán adtak nyilvános „tanácsot” a magyar gazdaságpolitikának. Egy szó, mint száz, könnyű volt velük együtt élni.
Mindezek miatt különösen nagy súlya van, ha ezek a vállalatok összeállnak és a magyar kormány ellen fordulnak.
Forrás: KSH, Külkereskedelmi termékforgalom, 2010. január–október
Valóban a külföldi cégeket sújtják-e a válságadók?
A probléma lelke a válságadó. Pontosabban, amit válságadónak nevez a kormány, de persze időközben kiderült róla, hogy nem a válság idejére szánják, hanem annál sokkal hosszabb távra. A németek vállalatok most azt állítják, hogy ez a sarc a külföldi tulajdonú cégekre lett kihegyezve, és azon belül is a német vállalatoknak kell rendkívül nagy terhet viselniük.
Ennek az állításnak a második fele már csak a német vállalatok magyarországi súlyából adódóan is igaz: ha Magyarországon bármi a nagyvállalatokat sújtja, az nagyon jelentős részben bizony a német nagyvállalatokat fogja sújtani. Lehet ez ellen ágálni, de biztos, hogy a magyarországi válságadók önmagában csak emiatt nem támadhatóak Brüsszelben. Persze, hogy mi következik ezekből Berlin számára, az egy másik kérdés (erről majd később).
Az állítás első fele, miszerint a válságadók a külföldi cégekre lennének kihegyezve és azokat aránytalan mértékben sújtanák, egy kicsit bonyolultabb. Ha megnézzük az egyes szektorokra kivetett válságadókat, azok feltételei valóban úgy vannak megfogalmazva, hogy láss csodát, tényleg a külföldi tulajdonú vállalatoknak kell megfizetniük az adók nagy részét. Különösen a kiskereskedelmi láncok kapcsán feltűnő ez, és persze a legtöbb bankadót is nyereségarányosan a külföldi bankoknak kell fizetniük. Ugyanakkor a törvényben természetesen sehol nincs kimondva, leírva, hogy a külföldi vállalatok lennének az elsődleges célpontok. Persze mi, akik itt élünk és látjuk, halljuk a kormány kommunikációját, tudjuk, hogy a vád teljesen nyilvánvalóan igaz. Nem azt mondjuk, hogy a külföldi vállalatok kipécézése önmagában jó vagy rossz, csak azt, hogy a kormánynak tényleg ez a célja.
Milyen következményei lehetnek?
Amennyiben az Európai Bizottság valahogyan bizonyítaná, hogy Magyarország az EU egyik alapelvét megszegve kifejezetten a külföldi tulajdonú vállalatokat sarcolja, úgy az óriási politikai kudarc mellett jelentős anyagi veszteséggel is számolnia kellene a magyar kormánynak. A Véleményvezérnek fogalma sincs, hogy mi egy ilyen kimenet valószínűsége, de az eddigi kommentárok alapján alapesetben valószínűleg csekély.
A nagyobb fejfájást a várható berlini reakció jelenti. A német kormány ugyanis abban az előnyös helyzetben van, hogy ebben az esetben úgy védelmezheti a német nemzeti érdeket, hogy eközben az Unió alapértékeinek védelmezőjeként lép fel. Ha tehát a német kormány el akarja verni a port Budapesten, akkor uniós alapelvekre hivatkozva ösztönözheti például az Európai Bizottságot a vállalatok által kezdeményezett eljárás szigorú lefolytatására. Ráadásul Berlin helyzete most még kényelmesebb, hiszen nyugodtan kapaszkodhat a magyar kormány által gálánsan felkínált megannyi más lehetőségbe is, mint amilyen például a médiatörvény. Minden jel arra mutat, hogy bőven lesz még magyaráznivalója Szijjártó Péternek.
A Független Hírügynökség kérdésére a Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság úgy tájékoztatott: a kormány tudomásul vette, hogy a külföldi nagyvállalatok az EU-n keresztül szeretnének nyomást gyakorolni a magyar kormányra az extranyereséggel bíró ágazatokra kivetett válságadó miatt. "A kormány e nyomásnak a magyar lakosság és az ország érdekei miatt természetesen nem fog engedni" - írják. A válságadókra az ország pénzügyi stabilitása és a költségvetés egyensúlya miatt van szükség. "A kormány azért döntött a válságadók mellett, mert semmiképpen sem a lakossággal kívánja megfizetetni az elmúlt 8 év rossz politikájának árát, amely az államadósságot felduzzasztotta és az országot gazdasági és szociális válságba sodorta" - olvasható az állásfoglalásban. A válságadó mértéke és az adóztatottak körének meghatározásakor az volt a fő szempont, hogy azoktól kérjék a többletteher vállalását, akiktől lehet, vagyis a kivételes profittal rendelkező szektoroktól. Ezek az energiaszektor, a távközlési és telekommunikációs szektor, a kereskedelmi láncok. Ezen okok miatt a válságadók bevezetésével járó vitákat a kormány vállalta, vállalja - zárul az állásfoglalás.
Forrás: Független Hírügynökség
A magyar kormány nagyon furcsa stratégiát választott. Éppen akkor idegenítjük el az egyik legfontosabb szövetségesünket, amikor a gazdasági kiszolgáltatottságunk, a soros EU-elnökségünk vagy éppen a rengeteg belső változás miatt a leginkább szükségünk lenne a segítségükre.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.