Véleményvezér

Miért kockáztatja saját hitelességét egy ilyen bombasztikus, de üres kijelentéssel? A hivatalos sikerpropaganda ellenére a miniszterelnök nagyon is érzi a nyomást. (Fotó: Burger Barna/fidesz.hu)

Orbán Viktor a napokban egy osztrák bulvárlapnak adott interjújában jó nagyot mondott: „Egy ponton terjesztem ki a kétharmados törvények körét: a gazdasági törvények terén. És nem csinálok titkot abból, hogy ebben a vonatkozásban megkötöm a következő kormány kezét. És nem csak a következőét, hanem a következő tízét”.

Annyi finomság van ebben a történetben! De hagyjuk most azt a részt, hogy a miniszterelnökkel valaki elhitette, hogy neki bulvárlapokban a helye; és azt is, hogy már megint úgy csinál, mintha csakis az ő akarata („terjesztem ki”) kellene mondjuk egy kétharmados törvény elfogadásához. Ezeket kezdjük megszokni, ha megszeretni nem is. A fenti mondatok azonban ahelyett, hogy okos stratégiáról vagy ravasz taktikáról tanúskodnának – vagy valami olyasmiről, amit a miniszterelnöktől hallani szeretnénk – egészen egyszerűen üres nagyotmondásnak tűnnek. És mint ilyenek, csak rombolják a hitelességét: nekünk úgy tűnik, az utóbbi időben mintha szokatlanul sűrűn követne el ilyen ki nem kényszerített hibákat Orbán Viktor.

Kapcsolódó írásunk: Aki elintézi: nem a kormány, Orbán Viktor

Tíz kormány keze megkötve?

Szögezzük le, hogy természetesen a jelenlegi kormány nem fogja megkötni a magyar gazdaságpolitika kezét 30-40 évre. Lehet, hogy szeretné, de bizonyosan nem tudja. Gondoljunk csak bele abba, hogy mi is volt Magyarországon negyven éve: 1971 elején Vályi Péter, a közepétől pedig Faluvégi Lajos volt a pénzügyminiszter. Nemcsak a problémáikra, az intézkedéseikre, de a nevükre se nagyon emlékszünk. De kiválaszthatunk az elmúlt 150 év magyar történelméből bármilyen időszakot és ugyanezt fogjuk látni: a 30-40 évvel korábban lefektetett szabályok soha nem kötötték gúzsba a gazdaságpolitikát.

Arról van szó ugyanis, hogy ennyi idő alatt kezelhetetlenül sok minden változik. Sőt már tíz év alatt is túl sok minden változik ahhoz, hogy előre meg lehessen mondani, mi is lesz az üdvözítő gazdasági stratégia. A közgazdaságtannak ugyanis nincsenek nagy, állandó igazságai. Néhány fontos összefüggése van, de ezek mindig csak adott körülmények között igazak.

Lajárt szavatosságú bölcsességek

Itt van például a munkákat terhelő adók és járulékok kérdése. Három évvel ezelőtt ez volt a magyar gazdaságot visszafogó legfontosabb fék, elsősorban emiatt nem született több munkahely az országban. 2010-ben azonban ez már nem volt igaz. Nem mintha nem lett volna nagyon magas továbbra is ezek szintje, de felbukkant egy még fontosabb akadály: a termékek és szolgáltatások iránti kereslet (az ún. összkereslet) stagnálása. Magyarul nem azért nincs több munkahely, mert drága a magyar embert alkalmazni, hanem azért, mert nem éri meg új dolgokat gyártani, hiszen úgysem nagyon veszik őket. Ha pedig egy ilyen helyzetben, mint ahogyan a kormány teszi, a munkakínálatot ösztönözzük, abból nem lesz több munkahely, legfeljebb több álláskereső.

Meg lehet próbálni sarkalatos törvényekkel kőbe vésni az aktuális gazdasági bölcsességet, de a változó környezet úgyis kikényszeríti az eltérést – hiszen itt a kormányzás egyik legfontosabb részéről, a mindenkori kormány népszerűségének alapjairól is szó van. Nem gondoljuk, hogy ezt a kormányfő ne tudná.

Felesleges erőfitogtatás

Akkor viszont miért kockáztatja saját hitelességét egy ilyen bombasztikusan üres kijelentéssel? Ráadásul nem egyedi példáról van szó. Alig két hete azt találta mondani egy szakszervezeti vezetőnek, hogy a tüntetőkhöz maga helyett bohócügyi államtitkárát küldi. Az ilyen otrombaság egyáltalán nem volt eddig Orbán Viktorra jellemző. Ugyanebben az időszakban egyik miniszterét is nyilvános földbe döngöléssel leckéztette meg – pusztán azért, mert az Operaház élére a kiírt pályázat toronymagas nyertesét merte kinevezni főigazgatónak. A fentiek mindegyike felesleges erőfitogtatás volt, melyek ráadásul visszafelé is sültek el, vagy fognak várhatóan elsülni.

Szerintünk egyszerűen arról van szó, hogy a hivatalos sikerpropaganda ellenére a miniszterelnök nagyon is érzi a csökkenő népszerűség, a folyamatos gazdaságpolitikai rögtönzési kényszer és a kedvezőtlen nemzetközi reputáció okozta nyomást.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!