Az időhúzás a magyar kormány szerint ravasz politika, de a görögök is ezt gondolták. Pedig látjuk, van még lőpor bőven a túloldalon is: nem érdemes megvárni, amíg ránk is ágyúval lőnek. (Fotó: AP)
Az ismét eszkalálódó görög válság a közvetlen és egyébként szerencsére egyre kevésbé izgalmas gazdasági kérdésen túl egy Európa szempontjából sokkal fontosabb politikai kérdést is felvet, mégpedig azt, hogy egy uniós tagország szuverenitásának vajon hol húzódnak a valódi határai.
Ajánlott írásunk: Uniós szégyenlista: rajta vagyunk
Nem létezik teljes szuverenitás
Teljes szuverenitás a valóságban nem létezik. Még a világ legnagyobb és leghatalmasabb országa sem teheti mindig, amit akar, amennyiben lépései során kénytelen figyelembe venni mások érdekeit és cselekedeteit is. Minél kisebb és gyengébb egy ország, annál kevésbé reális az az elképzelés, hogy a fontos döntéseit kizárólag a saját érdekeit figyelembe véve hozza meg.
Azokat az államokat tekintjük rendszerint sikeresnek, amelyek a meglévő korlátaikat felismerve ügyesen lavíroznak más hatalmak érdekei között, hogy a szükséges kompromisszumok ellenére végső soron saját céljaik többségét mégiscsak megvalósítsák.
Mindez különösen igaz az Európai Unión belül. Annak tagjai ugyanis a csatlakozáskor implicit módon lemondanak a mozgásterük egy jelentős részéről. Az Unió működése szempontjából mindig is kulcsfontosságú kérdés volt, hogy melyek azok a döntések, amikben a tagállamok megtartják a szabad mozgás lehetőségét. Mivel pedig az Európai Unió „elitprojektnek” indult és jelentős részben még most is az, a később csatlakozó országok vezetőinek kínosan ügyelniük kellett arra, hogy a választóik felé felnagyítsák a szuverenitás megmaradó, illetve kisebbítsék a feladott részét.
A görögök esetében azonban az Unió most a Rubicon átlépésére készül, ráadásul erre jó oka van.
Az első út: az államcsőd
Az a sajátos helyzet állt elő ugyanis, hogy Görögország következő húsz éve többé-kevésbé az Európai Unió leggazdagabb országainak döntéseitől függ. Amennyiben azok nem finanszírozzák tovább Athént és az EKB nem tartja életben a görög bankokat, a görög választók elmúlt évtizedekben felhalmozott vagyona jó esetben feleződik, rossz esetben harmadolódik-negyedelődik, méghozzá néhány hét leforgása alatt.
Az esetleges államcsőd ugyanis a bankokban elhelyezett euróbetétek azonnali államosítását is jelentené, miközben a mindenfajta reáleszközök drachmában kifejezett értéke töredéke lenne a jelenlegi euróban kifejezettnek. Mondani sem kell, nincs az a politikai erő, amelyik egy ilyen fejleményt túl tudna élni. Ezért aztán a görög politikai elit az utolsó pillanatig harcolni fog az eurózónában maradásért.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
A második út: a demokrácia lábbal tiprása
Nem meglepő módon azok az országok, akiktől Görögország újabb mentőcsomagot remél, egyszerűen nem hisznek már a görög ígéreteknek. Miért is tennék? Hiszen ugyanezek a görög pártok és politikusok az elmúlt másfél évtizedben ott szegték meg az EU szabályait, ahol csak tudták. Könnyű ezért megérteni azt a kiszivárgott német-holland-finn javaslatot, mely az áprilisban esedékes görög választások elhalasztását és a külföld által szakértőinek tekintett kabinet felállítását tenné meg az újabb segélycsomag előfeltételének.
Mindez persze semennyire nem demokratikus és valóban Görögország szuverenitásának lábbal tiprását jelentené. Enélkül azonban a görög választópolgárok vagyona valóban a töredékére fog zsugorodni.
Igazából csak a görögökön múlik, hogy melyik utat választják.
Nem csupán a görögök sorsa dől el
Mivel a döntés a görögök kezében van, uniós erőszakról vagy önkényről semmiképpen sem beszélhetünk. Precedensről viszont mindenképpen.
Ha ugyanis a görögök végül engednek és szuverenitásuk nagyobb mértékű feladása mellett döntenek, akkor az intő jel lesz minden szegényebb EU-tagországnak a gazdag tagországok finanszírozási hajlandóságának korlátait és feltételeit illetően. Ha viszont mégis az államcsődöt választják, akkor az ismét csak az EU szegényebb országainak fogja azt üzenni, hogy a gazdagok által nyújtott mentőöv immáron nem automatikus.
Olvasd el ezt is: Az uniós kalauz elkapja a görögöket?
Természetesen nem lehet nem észrevenni a magyar párhuzamot. Nálunk is a szuverenitás lett a hívószó és ugyanúgy az abból való további engedményeket kérnének a finanszírozóink. A magyar kormány azonban még mindig nem kezdte meg az IMF-fel való tárgyalást, amit most lehet, hogy nagyon ravasz politikának gondolnak, ám a görögök is így vélekedtek két évvel ezelőtt, amikor elkezdték az időhúzást.
A görög példa üzenete számunkra pontosan az, hogy van még lőpor bőven a túloldalon is, így nem érdemes megvárni, amíg ránk is majd ágyúval lőnek.
Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.